|
|
|
|
A hét két kérdése (1.rész)
|
1./ Miért utazott Grósz Károly a Kárpátaljára? Azok a sokrétű változások, ammelyek napjaink magyar politikáját jellemzik, érezhetőek természetesen a külkapcsolatokban, és egy olyan területen is, amely valahol a kül- és belső ügyek mezsgyéjén mozog. A nemzetiségekről van szó, és nem csupán azokról a nemzetiségekről, amelyek itt Magyarországon illeszkednek be a hazai viszonyokba és kapnak ehhez teljes egyenjoguságot és szabadságot, hanem azokról is, amelyek, valljuk meg, ugyancsak eltérő viszonyok között igyekeznek magyarságukat megőrizni. A rossz példákról hallunk napjainkban eleget. S bár a magyar kormány figyelmének, erőfeszítéseinek jó részét leköti a Romániában élő magyar nemzetiség ügye, ez nem jelentheti, hogy lazítja a kapcsolatot a kevésbé problémamentees körülmények között élőkkel. E törekvést is példázta Grósz Károly hétfői látogatása Kárpátalján, találkozása a záhonyi, ungvári, beregszászi és munkácsi lakosokkal, beszéde a záhonyi városavatási ünnepségen. A kárpátaljai magyarokról, pontosabban arról, hogy magyarságuk megőrzésével kapcsolatban gondjaik lennének, nemigen hallottunk az elmúlt években. Hogy mégis volt mit javítani helyzetükön, azt a mostanában, a szovjet politikai gondolkodás változásának korában tett igen fontos intézkedések bizonyítják. A kishatármenti forgalom lehetőségének biztosítása például a magyar-magyar kapcsolatok fenntartása, erősítése szempontjából alig felmérhető fellendüléssel kecsegtet. Ami a magyar kultúra, a magyar nyelv ápolását illeti, a főtitkár látogatásának minden egyes állomásán hiteles adatokat hallhatott arról, hány magyar iskolában tanulhatnak a magyar anyanyelvűek, vagy például, milyen könyvtárak állnak rendelkezésükre, milyen sajtótermékek jelennek meg vagy példáulhogyan működik az ungvári egyetem Hungarológiai Intázete. A látogatás összegezésekor aligha hagyható figyelmen kivül, hogy nem csupán a két érintett országban figyeltek a kárpátaljai eseményekre. Nyugati határainkon túl is annak bizonyítékát látták, hogy a magyar kormány számára igenis fontos a határain túl élő magyarság ügye. 2./ Milyen tanulságok vonhatóak le a szovjet főtitkár-államfő eheti külföldi programjából? Aligha található közös nevező Mihail Gorbacsov két látogatása között. Egymástól távoli országokban járt, nemcsak földrajzi, vagy akár időzóna-tekintetben, hanem a társadalmi berendezkedést, a multat, jelent és jövőt illetően is. Közös legföljebb annyi volt a kubai és az angliai utazásban, hogy mindkettő a tragikus örményországi földrengés miatt tavaly decemberben elmaradt látogatás pótlása volt. (folyt)
1989. április 7., péntek 14:32
|
Vissza »
|
|
A hét két kérdése (2. rész)
|
Közös vonás még, hogy mindkét esetben félreértéseket is el kellett oszlatni: a mindíg gyanakvó nyugati sajtó annakidején kétségbevonta, hogy Gorbacsov valóban a katasztrófa miatt utazik haza, és ,,nézeteltéréseket,, engedett sejteni a mindkét országhoz fűződő kapcsolatokban. No nem egyenlő mértékben. A gyanusítás inkább vonatkozott Kubára, amelynek szocialista kiigazítás néven ismert belpolitikai irányzata kétségkívül eltér a szovjet peresztrojkától. A két vezető állítólagos nézeteltéréseit ugyanakkor Kuba pénzügyeire illetve a Szovjetunióval szemben évről-évre egyre növekedő adósságállományára próbálták visszavezetni. Nos, a nézeteltérésekről szóló pletykákat részint maguk a tárgyalások, részint a két vezető közvetlen, a beszédekben és a sajtóértekezleten egyaránt kimondott közvetlen cáfolata eloszlatta. Mindketten elismerték: nézeteik nem egyeznek meg a szocialista építés útját illetően, ám mindketten alapigazságnak tartják minden ország szuverén jogát saját belpolitikájának önálló alalkításához. A nyugati sajtó éppen e tekintetben tartja kudarcnak a havannai útat: szerintük az lett volna a siker, ha Gorbacsov meggyőzi Castrot a szovjet peresztrojka útjának követéséről. Ez az értékelés tökéletesen téves, hiszen Gorbacsovnak hangsúlyozottan nem volt szándéka a szovjet módszerek exportja. Ami az angliai tárgyalásokat illeti, ott szenzáció volt, hogy nem maradtak el a fontos bejelentések a szovjet katonai intézkedésekről. Emellett senki nem várta, hogy a központi témaként szereplő leszerelési kérdésekben tökéletes legyen az összhang, hiszen ismert, hogy Thatcher kormányfő meggyőződéses híve - a Varsói Szerződés erőfölényére hivatkozva - a nyugat-európai rakéták korszerüsítésének, amit Gorbacsov most sem mulasztott el elitélni. S az sem lephet meg senkit, hogy a brit sajtó - bármennyire is rokonszenvezik Gorbacsovval - épp a látogatás idejére időzítette azt a hírt, miszerint a Szovjetunió bombázókat adott el Libiának. A tárgyalások éppen azt igazolták, hogy lehet eredmény bizonyos nézetkülönbségek fennmaradása mellett is - s itt nemcsak a konkrét, és a kétoldalu kapcsolatokat elősegítő megállapodásokra kell gondolni, hanem magára a párbeszéd fenntartására. Nagy Britanniát e tekintetben élenjárónak tekintik, s a nyugati sajtó nem győzi példának állítani Margaret Thatchert, akinek sikerült ,, a nyílt beszédet a meleg rokonszenvvel elegyítenie,, ezeken a tárgyalásokon is. Az idézet a párizsi Le Figaro-ból való, s ha Nyugat-Európa megfogadja a tanácsot, s követi a jó példát, abból bizony Keleten és Nyugaton, óceánon innen és túl egyaránt mindenki profitálni fog.+++
1989. április 7., péntek 14:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|