|
|
 |
|
 |
Kambodzsa - fény a labirintusban
|
Budapest, 1989. április 7.(MTI - Panoráma) - Phnompenben szurokfekete az éjszaka. A külföldinek egyetlen tájékozódási pont a kereszteződéseknél posztoló vietnami katonák zseblámpája, akik ugyan készséggel tovább engedik az autót, de azért nem árt lassítani. A kép bizonnyal sokáig változatlan marad, ám a szereplők nem: néhány hónap múlva már kambodzsaiak váltják fel a vietnamiakat, akik csomagolnak, s a napokban nyilvánosságra hozott bejelentés szerint szeptember végéig mindannyian elhagyják az országot.
Egy hosszú út állomása ez a hanoi nyilatkozat. A vietnami
vezetés - külső suggallatra - évekig ,,internacionalista
kötelezettségként,, magyarázta a kambodzsai jelenlétet, s hallani
sem akart arról, hogy úgymond átadja a terepet a kambodzsaiaknak,
beleértve az ellenzékieket is. Csak a kambodzsai regurális csapatok
emlékezetes 1985-86-os sikeres offenzívája, majd a szovjet-kínai
viszony látványos javulása nyomán érett meg a felismerés: elegendő
az a katonai és politikai munició, amit hátrahagynak, amennyiben
szakaszosan kivonják csapataikat.
Először csak a kilencvenes évek elejét, majd 1990 végét,
januárban pedig a decembert jelölték meg a kivonulás határidejének.
Időközben azonban több koktélpartira került sor Dzsakartában,
illetve Párizsban randevúztak az érdekelt felek. Beszéltek,
tárgyaltak, szinte állandó kontaktusban voltak. A Szihanuk herceg
vezette ellenzéki koalíció is kellő készséget mutatott arra, hogy a
politikai rendezésből végérvényesen kizárják a hírhedt Pol Potot és
legközelebbi tanácsadóit. Így születhetett meg az csomagterv, amely
a nemzetközi ellenőrzéssel megtartandó általános választásokig egy
négypárti koalíció felállítását, a választások után pedig az el nem
kötelezett státuszt jelölte meg célként.
Hanoi tehát előrehozta a kivonulás befejezésének határidejét.
Vélhetően jól átgondolt, s méginkább stratégiai lépésről van szó. A
vietnamiak hazatérése ugyanis feltétlenül hozzájárulhat a nagy
szomszéddal, Kínával és a régi haragos Egyesült Államokkal
fenntartott viszony javításához, és igazolhatja azt a régen
hangoztatott vietnami széndékot, hogy Délkelet-Ázsiát valóban
békeövezetté kell változtatni. Úgy tünik hát, a szándék
megvalósulófélben van, s bármily keserves, kompromisszumokkal
tűzdelt is a rendezés felé vezető út, amint az egyik szovjet
hírmagyarázó írta: a mostani bejelentés fény a labirintusban. +++
Mester Nándor, MTI-Panoráma
1989. április 7., péntek 12:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|