|
|
|
|
Gorbacsov londoni útja (1. rész)
|
1989. április 4. (MTI-PRESS)
Középpontban - a rakéták? A meghívókat kinyomtatták, a menüket összeállították, a biztonsági intézkedéseket a legapróbb részletekig kidolgozták, a sajtó emberei ugrásra készen várnak - akárcsak tavaly decemberben. Ám az események ezúttal remélhetőleg nem vesznek oly tragikus fordulatot, mint múlt év végén, amikor Mihail Gorbacsovnak már bejelentett, s érthetően nagy érdeklődéssel várt londoni vizitjét kellett lemondani (a szintén most bepótolt kubai látogatással együtt) a sok tízezer áldozatot követelő örményországi földrengés miatt. Folyamatos párbeszéd Nem lemondásról, csupán kényszerű halasztásról van szó - jelentették be annak idején a két ország felelős képviselői, s az alig néhány hónappal későbbre, április 5-7-re kitűzött londoni út jól jelzi a két fél változatlan érdekeltségét a párbeszéd folyamatosságának fenntartásában, az együttműködés mádozatainak keresésében és bővítésében. Szerencsére ugyanis az elmúlt néhány évben ezek a tényezők jellemezték a Moszkva és London közti kapcsolatokat, annak ellenére, hogy - amint jónéhány hírmagyarázó rámutatott - Margaret Thatcher kormányfő a brit politikai paletta "konzervatív" oldalának illusztris vezetője. A szovjet pártfőtitkár és a brit miniszterelnök eszmecseréit ennek ellenére eleve a konstruktiv hozzáállás és a kölcsönös tisztelet hatotta át, attól kezdve, hogy Gorbacsov 1984 végén, még KB-titkárként ellátogatott Albionba. Nem változott a légkör a következő találkozások során sem: 1987-ben Thatcher asszony volt a szovjet főváros vendége, míg az év végén a szovjet államfő állt meg félúton Washingtonba menet. Tavaly Howe külügyminiszter járt Moszkvában, sor került közöttük üzenetváltásra és számos egyéb tárgyalásra a két- és többoldalú fórumokon. A hírelemzők emlékeztetnek: Thatcher kormányfő már évekkel ezelőtt hangot adott felismerésének arról, mennyire új módon, új gondolkozási kategóriákban kívánja megközelíteni a szovjet pártvezető a külpolitika kérdéseit. Mindez persze nem jelenti azt - mielőtt az összkép túl rózsaszínnek tűnne -, hogy ne lennének komoly ellentétek, érdek- és véleményütközések London és Moszkva között. Ellenkezőleg, az emberi jogok szférájától a biztonság- és katonapolitika ügyéig jónéhány ilyen ütközőpont akad, ám a jelek szerint ezek sem váltak a párbeszéd akadályává. (folyt.)
1989. április 4., kedd 10:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|