|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Pályázati felhívás
"Kövi Pál, több
gasztronómiai mű (így: az ,,Erdélyi lakoma,,) szerzője, a New York-i
,,Four Seasons,, étterem társtulajdonosa KRUDY GYULA
EMLÉKALAPÍTVÁNY-t hozott létre, amelyet a Művelődési Minisztérium
jóváhagyott. Az Alapítvány célja: a gasztronómiai kultúra támogatása."
SZER, Világhíradó:
KB-ülés - a függetlenítettek
"Ha összeadható lenne a teljes stáb, bizonyosan
jóval meghaladná a 200 ezret, és hol van akkor még a munkavégzés
költsége? És a pártérdekből igénybe vett épületek, hivatali szobák,
egyéb helyiségek fenntartási, működtetési kiadásai, a
pártrendezvények anyagi fedezete, a párt védelmét ellátó fegyveres
testületek költségtényezői?"
|
|
|
|
|
|
|
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25 esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő kilátásairól. - Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig - nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás 25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell értékelni magát a megállapodást is. A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy negyed századdal ezelőtt elkezdődött. Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés? Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak 25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarország és a Vatikán kapcsolata - 1. folyt.
|
Persze ez az okoskodás sem áll szilárdan a lábán, és inkább kérdésekből tevődik össze, semmint feleletekből. Legfőképpen azért, mert a történelmet nem lehet egy más kiindulópontból újra lepergetni, és így senki sem tudja megmondani, hogyan alakultak volna a dolgok, ha a Szentszék 25 évvel ezelőtt nem keresi az érintkezést, és alakít ki kapcsolatot az ötvenhatra következő szörnyű elnyomás után, hatvánháromtól kezdve a társadalom felé egyes kapukat megnyitó rendszerrel. Egy dolog nem lehet kétséges. Az, hogy a Szentszék segítséget akart nyújtani a magyar egyháznak, s biztosítani akarta a fennmaradását. Mivel a katolikus egyháznak teológiája szerint a püspökök az oszlopai, ezeket az oszlopokat akarta - és sikerült is - felállítani és megszilárdítani. Erre emlékeztet az Observatore Romanoban megjelent jegyzet elsősorban, de ezen túlmenően arra is, hogy az akkori megállapodás nemcsak kiküszöbölte a gyanakvást és a bizalmatlanságot az egyház és az állam viszonyából, hanem elősegítve a konstruktív dialógust, lehetővé tette az egyház fokozatos újra beilleszkedését a társadalomba. Az új körülmények között, amelyekről a jegyzet nagy elismeréssel beszél, átdolgozandónak vagy újrafogalmazandónak tartja a megállapodást, s azt állítja, hogy ezzel a mamgyar fél is egyetért. Lesznek viszont, akik nem értenek egyet. A Szentszék azonban nyilván törtnelmi tapasztalatai alapján, és mert a jövőt most sem lehet előre látni, jogi, diplomáciai eszközökkel is biztosítani akarja az egyház szabadságát. +++
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Az újonnan megválasztott Intéző Bizottság már ülést tartott és lényeges határozatokat hozott, amelyről tájékoztatta az MSZMP-t, a kormányfőt, a Hazafias Népfront elnökét és az MTI-t. Létrehozott egy nyolctagú operatív bizottságot is jelentős hatáskörrel. Kiküszöbölte azt a hibát is, hogy a korábban négy kizárt és kellő politikai tapasztalattal rendelkező személy háttérbe szoruljon, mert megengedte, hogy az OB munkájába esetenként más párttagokat is bevonhasson."
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 1. oldal
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 2. oldal
MTV2 nézői telefonok:
"- Ányos Katalin 341-836: - nézte a reflexológiáról szóló műsort. Szeretné tudni, hogy Sára Gáborral hogy lehetne kapcsolatot teremteni, mert pl. ebbeli képzésről szeretne éredklődni. Nagyon megköszönném ha visszahívnának.
- Dr. Udvardi Katalin Miskolc 84-499: - visszahivást kérnék. Köszönöm.
- 682-189: - szeretném ha visszahívnának és megmondanák Rózsa György cimét vagy telefonszámát, mert szeretnék a Leg...leg..-be szerepelni. Nagyon Köszönöm.
- 56o-o77 Szabó Lászlóné: - javaslatot szeretnék tenni, hogy a tegnap későn leadott romániai ügyekkel kapcsolatos beszélgetést, melynek műsorvezetője Déri János volt, egy előbbi időpontban, amikor nagyobb réteg nézi még a TV-t, meg kellenne ismételni. Hozzáteszem, nekem nincs semmilyen rokonom vagy ismerősöm Romániában."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|