Rendszerváltás és az MTI

	A hét két kérdése - 1 1./ Miért közvetít a Szovjetunió a Rushdie-ügyben?
1989. március 3. péntek (MTI-Press) - A hét egyik diplomáciai meglepetése volt, amikor Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő Moszkvában bejelentette, hogy a Szovjetunió közvetítést vállalt Nagy-Britannia és Irán között az egyre nagyobb bonyodalmakat okozó Rushdie-ügyben. A segítségért Margaret Thatcher fordult Mihail Gorbacsovhoz. A szovjet vezetőnek küldött üzenetében azt kérte, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter teheráni látogatása során próbálja meg rávenni az iráni felet arra, hogy találjanak ésszerű megoldást a ,,Sátáni versek,, cimű regény miatt kirobbant viszályra. Moszkvában mindvégig óvatos tartozkodással kezelték az ügyet. Geraszimov korábban ugyan közölte, hogy nem elfogadható a regény szerzőjére kimondott halálos ítéletet, s egy szovjet irodalmi csoport hivatalos engedélyt kapott arra, hogy utcai tüntetésen tiltakozzon Moszkvában az irói szabadság ilyen megsértése ellen. A szovjet vezetés azonban más kérdéseket is feltett: cselekedhetett-e másként Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője, mint úgy, hogy a Korán tanításainak megfelelően ítélje el az iszlám vallást megsértő szerzőt? Vajon nincs-e szerepe Nagy-Britanniának is az ügy elmérgesedésében, hiszen Teheránból jóelőre figyelmeztették a brit kormányt, hogy a regény megjelenése vihart fog okozni? Végül azt is mérlegelni szükséges, hogy a világsajtó mennyire járult hozzá a kölcsönös meg nem értéshez a gyakran megalapozatlan irásaival? Mindezt figyelembe kell venni a rendezéshez, amit a Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tart, hisz meggyőződése szerint beláthatatlan következményekkel járhat, ha nem sikerül elsimítani a Nyugat és Irán között támadt viszályt. Különösen az lehet veszélyes, hogy a vallási és erkölcsi indulatok átterelődnek az országok közötti politikai kapcsolatok területére. Éppen ezért hívta fel a TASZSZ hírügynökség kommentárja nyomatékkal a figyelmet arra, hogy az adott esetben egy vallási vezető és nem az iráni kormány állásfoglalásáról van szó. Eduard Sevardnadze Teheránban azt tapasztalta, hogy az iráni kormány őszintén érdekelt a konfliktus megoldásában. A jelek szerint az iráni és a szovjet vezetés egyetért abban: senkinek sem lehet érdeke egy olyan fordulat, hogy a Rushdie-ügy miatt kétségessé váljon bizonyos regionális válságok rendezése, hogy a ,,Sátáni versek,, miatt kárt szenvedjen a nemzetközi életben a kölcsönös megértés mostanában teret nyerő légköre.(folyt) 1989. március 3., péntek 12:40
Vissza »

	A hét két kérdése - 2 2./ Mit tapasztalt az ENSZ emberi jogi bizottsága Kubában?
Senkinek nem okozott örömet és senkit sem igazolt az a jelentés, amelyet az emberi jogok helyzetéről készített Kubában az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának megbízásából egy nemzetközi diplomatacsoport. A majd 400 oldalas jelentést a hét közepén kezdték el tárgyalni Genfben, de a vita szinte azonnal elszakadt a dokumentumban rögzített tényektől és visszatért oda, ahonnét a helyszíni felmérés ötlete született. A jelentés ürügyén ugyanis ismét akörül folyik a huzavona, hogy szükség van-e újabb nemzetközi bizottságot küldeni a karibi szigetországba? Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülésein már hosszú évek óta állandó napirendként szerepel Kuba és az Egyesült Államok párharca. Az amerikai küldöttség minden évben megpróbálta, hogy a bizottság foglalja határozatba az emberi jogok durva kubai megsértésének tényét, míg a kubai delegáció rendre viszontváddal élt. A testületen belüli erőviszonyok miatt lényegi döntés soha nem született. A kubai kormány tavaly úgy döntött, hogy szakít a vita hagyományos menetével. A soros amerikai vádra válaszolva azt javasolta, hogy a bizottság ne foglaljon állást, hanem a helyszínen győződjön meg arról, hogy kinek is van igaza. Ennek a kubai engedménynek volt köszönhető, hogy szeptember közepén hat külföldi diplomata 14 technikai szakértő társaságában Kubába érkezett. A küldöttség járt börtönökben, találkozott Fidel Castróval és 1600 egyéni panaszossal. A jelentés készítői igyekeztek tartani magukat ahhoz, hogy megbizatásuk nem ,,vizsgálatra,, hanem ,,helyszíni felmérésre,, szólt. Amit láttak, hallottak, azt leírták, de a tényekből nem vontak le következtetést. Megállapították, hogy a kubai kormány minden segítséget megadott munkájukhoz, s rögzítették azt is, hogy 137 ember fizikai és lelki kinzásról tett panaszt náluk. Az amerikai küldöttség a jelentés ,,felszínességét,, panaszolta Genfben. A kubai képviselő nem mondott véleményt, Havanna álláspontját inkább azon lehet lemérni, hogy a kubai sajtó az egyéni panaszok mibenlétét nem taglalta. Annyi biztos, a dokumentum nem igazolta Washingtonnak azt az állítását, hogy Kuba lenne a KNDK mellett az az ország, ahol a legdurvább módon megsértik az emberi jogokat. Az Egyesült Államok most igyekszik elérni újabb küldöttség Kubába menesztését. Ennek fogadására azonban Havanna már nem hajlandó, hiszen az állandósuló nemzetközi vizsgálat önmagában is vád lenne Kuba ellen.+++ Gózon István MTI-PRESS 1989. március 3., péntek 12:45
Vissza » A hírhez kapcsolódik »