Rendszerváltás és az MTI

	- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 2.
No végül is újra összebilincseltek, be az autóba. Közben az órám csattja elszakadt, ilyen apróságok, és jöttünk vissza a rendőrségre. Az autóban többször mondták nekem: na kellett ez neked? Szemét is voltam. Nem voltam éppen egy rendes állampolgár. - Látták a FIDESZ jelvényedet? - Igen. A FIDESZ jelvényemet már korábban látták - azt elfelejtettem mondani -, mikor betuszkoltak az autóba, akkor fedezték fel, és mondta az egyik, hogy no FIDESZ-es, erre hát természetesen még kaptam a hátamra, ez teljesen triviális ebben az esetben. Közben többször a jogállamiságra, a rendelőben is, az autóban is, többször a jogállamiságra hivatkoztam, hogy emberi jogok, ilyet nem lehet csinálni, mire föl, hogyan gondolják, hogy képzelik? Végül is visszaérkeztünk a rendőrségre. Közben az autóban is kaptam egy pofont, mert a sofőrünk nem akárki volt, talán a Meltzerhez tudnám hasonlítani, mert menetközben is tudott pofont adni, úgyhogy ez egy igen dicséretes tulajdonság, csak én szenvedtem el. Ennyi az egész. - Hogy engedtek ki végül is? - Hát kiengedés itt még nem volt, mert előtte belöktek egy előállító helységnek nevezett fogdába, amiben egy priccs volt. Belöktek, leültem a priccsre és gondolkoztam, hogy most mit csináljak. Közben többször is ordítottam, hogy engedjenek ki, és végül úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogok ordítani. Kiderült később, a harmadik emeleten lehetett hallani. Az ajtót pedig folyamatosan rúgtam. Hát ez azt jelenti, hogy éjszaka, olyan három óra, félnégy, öt óra, tehát ilyen hajnali időpontokban ez igen igen jól hallatszik. Tehát végül is a rendőrök, nem tudom, hogy miért, milyen meggondolásból, talán féltek, hogy meghallják, bár nem jellemző rájuk. Lejöttek és két ízben az volt a válasz, hogy kinyitották az ajtót, akkor én ösztönszerűen odaléptem, és amikor odaléptem, akkor megkaptam a sprayt az arcomba és abban a pillanatban engem leütöttek. Hát ez kétszer egymás után így történt. Végül is elengedtek háromnegyedhatkor, hatra kellett volna mennem dolgozni. Azzal a felkiáltással, hogy: na te szemét disznó, rendesen fogsz viselkedni? Lehet. Így engedtek el. (folyt.) 1989. október 29., vasárnap
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »