Rendszerváltás és az MTI

	Felszabadulás, vagy felszabadítás?
Néhány éve megkérdeztem a statisztikai hivatalban, hogy a magyar állampolgárok közül hányan születtek 1945. április 4-e óta. Valamivel többen, mint hat milliónyian - hangzott a válasz. Azóta eltelt vagy fél évtized, az idősek közül sokan meghaltak, s nem lepődnék meg, ha egy precíz szakember bebizonyítaná, hogy a mai magyar társadalom kétharmad része már a felszabadulás után született. Felszabadulás? Megnéztem az értelmező szótárban, a kifejezés igei alakban fordul elő. "Felszabadul: megszállt terület, fegyveres harcban, újra szabaddá lesz." Homályos fogalmazás. Lesz? Kinek a jóvoltából? Egyáltalán, annak a hat és félmillió magyar állampolgárnak, aki már az új kor szülöttje, miként lehetne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi történt 1945-ben? Újabb kérdések is felötlenek, persze. Vajon csak felszabadulásról beszélhetünk, ahogy mostanában mondjuk? Vagy felszabadításról, ahogy sokáig kellett mondanunk? Mi a különbség a két szó között - hangulatilag, történelemszemléletileg? Továbbá: hol lépték át a szovjet csapatok Magyarország határát? Battonyánál, ahogy sokáig írtuk? Netán Csanádpalotánál, ahogy a helytörténészek vélik? Esetleg máshol? Olyan településnél, amelyről még mostanában sem illik beszélni? És az újabb kérdések. Például az, hogy a német csapatok mikor hagyták el Magyarországot? 1945. április 4-én, ahogy hisszük? Vagy néhány nappal később, ahogy a helytörténészek mostanában állítják? Maradjunk mindjárt a kezdeteknél, a róluk való elmélkedés felér egy ideológiatörténeti oknyomozással. Mulatságos volna megjegyezni, ha éveken át nem vettük volna túl komolyan, hogy a battonyai "belépés" szorgalmazója egy sokáig aktív külügyminiszter volt. Egyébként kiváló lokálpatrióta, aki helytörténeti kutatókat nem kímélve bizonygatta, hogy a szovjet csapatok szülőfalujánál érték el a magyar határt. Vele szemben, előbb félénken, aztán - a miniszter nagykövetté kinevezése után már hangosabban, nyugdíjba helyezése után pedig - még erőteljesebben fejtették ki a fellázadt helytörténészek, hogy szó sem lehet Battonyáról. Az egyik közeli falut érte az a megtiszteltetés, hogy először szabadították fel a szovjet katonák. Nos, álkérdésről vitatkozunk. (folyt.) 1989. március 31., péntek 15:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Felszabadulás 2.
Magyarország határát ugyanis nem a Nagyalföld peremén közelítették meg a szovjet csapatok, hanem valahol a Kárpátokban. Az úgynevezett második bécsi döntés nyomán, 1940 augusztusában, a német-olasz döntőbíróság hatására Észak-Erdély - csaknem negyvenötezer négyzetkilométer és legalább két millió lakos - Magyarországhoz került. A megnagyobbodásért később nem csekély árat fizettünk, ettől azonban a történelmi tény még tény marad: az akkori Magyarország területére valahol a Székelyföldön, talán éppen a gyimesi havasokban léptek a szovjet csapatok. Hát így állunk a felszabadulás-felszabadítás kezdeteivel. Nem kevésbé tanulságos a "kilépés" története. Egy szombathelyi helytörténész, különben főiskolai tanár, aki korábban szakfolyóiratokban jelentette meg április-témájú tanulmányait, nemrégiben egy bulvárlap hasábjain részletezte meghökkentő tapasztalatait. Kétségtelen, hogy 1945. április 4-én Nemesmedves az utolsó magyarországi település, ahonnan Ausztriába hátráltak a német csapatok, csakhogy... Az is kétségtelen, hogy visszaszivárgó SS-alakulatok április 5-én újra elfoglalták a falu északi, tanyás részét. Ezt viszont a velük szemben álló szovjet egység parancsnoka nem jelentette. Pontosabban szólva, két verzió van forgalomban. Az egyik szerint - a szombathelyi kutató e felfogás híve - a szovjet tiszt jelentette ugyan a beszivárgást, a magyarországi hadszíntér parancsnoka azonban félt Sztálin haragjától, ezért fiókjába rejtette a kínos információt. (Moszkvában már eldördültek az üdvlövések Magyarország felszabadítása alkalmából, minek bolygatni a kedélyeket?) A másik változat szerint az alacsonyabb egység parancsnoka tartott a marsall haragjától, ezért inkább a saját szakállára intézte el az ügyet. Súlyos harcok árán tisztította meg a terepet, egy történész elemzésében olvastam, hogy "április 11-ig sikerült szétmorzsolni az elszigetelt SS-egységeket, Magyarország területe tehát visszavonhatatlanul és végérvényesen" ekkor szabadult fel. Lehetséges, hogy olyan országban élünk, amelynek már a fogantatási és születési körülményei sem stimmelnek? A szentségtörő gondolatokat tovább lehet ám cifrázni. Az imént említett hadtörténésszel egyszer interjút készítettem, s feltűnt, hogy felváltva használja a felszabadítás és a felszabadulás kifejezést.(folyt.) 1989. március 31., péntek 15:04
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Felszabadulás 3.
Válasza elgondolkoztatott, ezt mondta ugyanis: "Ha magunkról írok vagy beszélek, mindíg a felszabadulást használom. Ha viszont katonapolitikai szemszögből láttatom az eseményeket, harci cselekményeket próbálok érzékeltetni, akkor helyesebbnek vélem a felszabadítást." Milyen furcsa, hogy régebben, amikor például Rákosiék Hitler utolsó csatlósának bélyegezték Magyarországot, a katonapolitikai kifejezés dívott. Úgy tűnt fel, mintha a szabadságot csak és csakis a felszabadító szovjet katonák kezéből kaptuk volna. És legalább ennyire egyoldalúság, hogy mostanában meg, a felszabadultabb légkörben, a felszabadulás használtatik. Mintha hajlamosak volnánk elvonatkoztatni a geopolitikai adottságoktól, amelyeknek egyébként 1944/45-ben erőteljes katonapolitikai akció kölcsönzött nyomatékot. Sok tehát a bizonytalanság, azt hiszem, nem is annyira a történelmi valóságban, mint inkább a tudatunkban. De most már talán vagyunk olyan helyzetben, hogy végre bevallhassuk magunknak: ha árnyaltabb képet rajzolunk a történelmi félmúlt meghatározó eseményéről, akkor túlléphetünk a magunk kétségein is. A lényeg az arányokban rejlik. 1944 nyarán-őszén közeledett a front, ezért az ország keleti részén, különösképpen a Tiszántúlon demokratikus tömegmozgalmak kezdenek kirajzolódni. S amint betoppantak a szovjet katonák - kopott gimnasztyorkában, félretaposott sarkú csizmában és igen - lángra kapott a pislákoló kezdeményezés. Kevésbé képletesen szólva: az 1944 második felében történteket sokféleképpen élhettük át, mindazonáltal az egyéni tapasztalatok mit sem változtattak azon, amit egy neves magyar történész így fogalmazott meg: "A... katonapolitikai akció kezdvezett a földosztásnak, márpedig tudjuk, a paraszti tömegekben évszázadok óta élt a föld utáni vágy. S mert a szocialista megszálló hatalom a magyar népi erőket támogatta, már 1944 őszén megindult a felszabadulási, vagy ha úgy tetszik: önfelszabadítási folyamat. Az újjászervezett helyi apparátusok létrehoznak egy államot, egy nemzeti hadsereget. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1944. december 21-e voltaképpen új kor nyitánya, az Új Magyarország megalapítását jelenti." (folyt.) 1989. március 31., péntek 15:06
Vissza »

	Felszabadítás 4.
Gyimesi havasok? Felszabadítás Földosztás? Önfelszabadítás Április 4.? Üdvözlések és elhallgatások? Április 11.? Visszavonhatatlan és végérvényes felszabadítás-felszabadulás A történelmi folyamat tehát ellentmondásos, de korántsem áttekinthetetlen. Mindenesetre azon a tényen aligha változtatnak a mai viták, hogy a tegnapi Magyarország 1945. áprilisában lidércnyomástól szabadult meg. Ami utána következett - sikerélmény és tragédia, válság és kilábalási kísérlet -, az már az én történetem is. 1945-ben születtem. (MTI-Press) ág/pé Zöldi László 1989. március 31., péntek 15:07
Vissza » A hírhez kapcsolódik »