|
 |
 |
 |

A KB-ülés
|

München, 1989. március 30. (SZER, Magyar híradó) - Éledezik a többpártrendszer, de ha a Központi Bizottság ülésezik, ez alatt a pártot, az MSZMP-t értjük. Illetve nem értjük. Túl sok ellentmondás, nem tudjuk kit, mikor kell komolyan venni. A KB üléséhez Pécsi Vilmos fűz megjegyzéseket: A KB-ülésen - mondhatnám: műsoron kívül - Grósz Károly számolt be moszkvai tárgyalásairól. Gorbacsovval egyetértettek, hogy a szocialista országok belső ügyeinek megoldásában semmiképpen ne kerüljön sor a külső erő alkalmazására. Ez a mondat sokkal jobban hangzott volna óhajtó helyett kijelentő formában - amint nyilván annak is jobban örültünk volna, ha a magyar-román viszony napirendi pont lett volna, nem tárgyaláson kívül vetődött volna fel. Aztán azt sem tudjuk, mit mondott privátin Gorbacsov erről a témáról, amelyet Moszkva és a szocialista testvér országok oly óvatosan kerülgetnek, mint a forró kását. Gorbacsov helyesli és támogatja a KGST megreformálását - persze kérdés, hogy érintettek akarják-e, tudják-e. Szóval marad itt kérdés elég. A KB-ülés központjában Berecz János beszéde állt, aki - a párt szemszögéből nézve - a hazai tömegtájékoztatás kérdéseiről beszélt. Az újságról, a sajtószabadság következményeiről, és az ezzel összefüggő párt-teendőkről. A pártnak szembe kell néznie a ténnyel, hogy a jövőben önálló sajtóorgánumok is lesznek, a párt politikai harcot folytat - jelentette ki Berecz - az a teendő, hogy legfontosabb nemzeti orgánumaink vezető posztjain a párt megfelelő súllyal legyen képviselve. Szóval azokat a bizonyos lenini parancsnoki magaslatokat a tájékoztatásban is meg kellene őrizni, hogy pártosan szóljunk. Persze a sajtóval most már az a helyzet, hogy elmúltak az idők, amikor parancsokat lehetett osztogatni a pártzsurnalisztáknak, megjelölve azokat a bizonyos célfeladatokat. A pártnak sürgősen rendeznie kell a viszonyát az újságíró-társadalommal - ajánlotta a KB titkár. A további észrevételek közül említést érdemel az a kitétel, amelyben Berecz politikai tárgyilagosságra intette a hazai tömegkommunikációt, nem lehet helye köznapi politikai csatározásoknak, és a mindenkori kormányzat általános vonala elleni folyamatos felül bírálatnak. Ez a megállapítás nagyon helyénvaló olyan funkcionárius szájából, akinek a pártja - mint többen emlékeznek - egy időben nem törekedett olyan kemény eltökéltséggel a politikai tárgyilagosságra - ahogyan ezt most Berecz elvárja. A mindenkori kormányzat alatt Berecz alighanem a jelenlegi kormányt, illetve a vonalát ért bírálatot érti, pontosabban sérelmezi. De hát úgy kellett volna politizálni, hogy ne gyűlt volna össze ennyi bírálni való. Berecz a bírálgató sajtóorgánumok kritikus szószátyárkodása ellen ismerősen hangzó megoldást ajánl. Tudatos káderpolitikát, az ellenőrzés és irányítás eszközeit. így a mindenkori - pontosabban a jelenkori - kormány majd érvényesíteni tudja az akaratát. A pártsajtó teendői közt a KB-titkár a konstruktív bírálatot jelölte meg. Ne legyen frakciózás, de a platformszabadságot azért biztosítani kell. Pozsgay Imre úgy vélte, nem az a cél, hogy csak a kormány álláspontja kapjon nyilvánosságot az állami tömegtájékoztatásban. Nem kell kézben tartani a sajtót - mondotta egy ingerült közbeszólónak. Pozsgay kijelentéseit különféle politikai jellegű háttérzajok kísérték az ülésteremben, de az a lényeg, hogy a határozatokat azért egyhangúan elfogadták. Pozsgay most ért haza Olaszországból, és az ottani nyílt tájékoztatási viszonyokat emlegette. Lukács János KB-titkár a politikai rendszer reformjáról szólva elmondotta, hogy már a párttagság többsége is felismerte és elfogadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad. - Csak aztán tényleg arrafelé haladjon - tehetjük hozzá halkan, remélve, hogy az ugyancsak beszélő Nyers Rezsőre hallgat a pártvezetőség: levonja a tanulságot arról a korról, amely remélhetően gyorsan és végleg eltűnik a múlt mindent elfedő ködében. +++
1989. március 30., csütörtök
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|