|
|
 |
|
 |
A moszkvai tárgyalások mérlege
|
München, 1989. március 24. (SZER, Magyar híradó) - Grósz Károly
moszkvai tárgyalásainak gyorsmérlegét Román István vonja meg.
- A gorbacsovi program még az MSZMP számára sem útmutatás, de
bizonyos biztonságérzettel tölti el a párt reformszárnyát, hogy
Moszkva jóváhagyásával, de legalábbis jóindulatú tűrésével
folytathatják kísérletüket a hazai gazdasági és politikai élet
átalakítására.
A politikai különbségek a két kommunista párt között nem csekélyek.
A szocializmus lehetőségeit nem lehet demokrácia nélkül kiaknázni -
mondotta ma délelőtt Gorbacsov főtitkár magyar újságíróknak. De a
demokráciát másképp értelmezik a Kremlben és másképp a Duna-parti
pártszékházban. Amiért például Jelcin ellen most pártvizsgálatot
indítottak - mármint a többpártrendszer lehetőségének felvetéséért
- az Budapesten a kommunista vezetőségben már eldöntött
elhatározás: az MSZMP elfogadja a többpártrendszert, ha még sok
minden tisztázatlan is.
Gorbacsov saját mezőgazdasági reformja, a haszonbérleti rendszer
mellett érvelve - épp nemrég hivatkozott a magyar háztáji
gazdaságok sikerére.
A szovjet sajtó már a látogatás előtt arról írt, hogy a Szovjetunió
biztosítja a kárpátaljai magyarok nemzetiségi jogait. Valóban:
helyzetük az utóbbi időben javult.
Mindezek a magyar-szovjet kapcsolatoknak lényeges elemei, és
mindnyájunknak fontosak. Nincs semmi változás azonban e viszony
katonapolitikai tartalmában. Grósz Károly és Mihail Gorbacsov
megállapították: a jelenlegi nemzetközi helyzetben Magyarország
semlegessége elképzelhetetlen.
Nem kell gazdasági szakembernek lenni, hogy tudjuk: a KGST-én
belüli változtatások a magyar gazdaság számára nélkülözhetetlenek.
A magyarországi újságok teli vannak jogos panaszokkal, hogy a
Szovjetunióba irányuló exportunk sok esetben ráfizetéses.
A KGST-én belül közös, egységes reform lehetetlen, mert a résztvevő
országok ebben nem tudnak megállapodni. Tehát a kétoldalú magyar-
szovjet gazdasági kapcsolatokon belül - függetlenül a többi KGST
partnertől - kellene, hogy érvényesüljenek a reális magyar érdekek.
A gazdaság stabilizálása, a hatalmas nyugati adósságtömeg
kifizetése, a törlesztések, a kamatok rendezése megkívánja, hogy
elzárjuk azt a csapot, ahol kifolyik a magyar munka értéke. Az
országnak természetesen szüksége van az importra a Szovjetunióból,
és az odairányuló exportra. De milyen áron? - ezt a kérdést a szó
szoros értelmében kell felvetni.+++
1989. március 24., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|