|
|
 |
|
 |
- Gyászünnep - 10. folyt.
|
Itt nemcsak kisajátításról van szó azt hiszem, hanem itt egy
komoly szándékról és egy őszinte és becsületes elfogadásának annak,
hogy igenis demokrácia és a szocializmus ügyét azért mégis lehet
valamennyire összeegyeztetni.
- Habár úgy képzelem, hogy az emberek gondolkodásában - és talán
az objektív valóságban is - ezen a téren 56 október 23-ika és
november 4-ike között lejátszódott események mégiscsak törést kell,
hogy jelentsenek. Azt sajnos sohasem fogjuk megtudni, hogy Nagy Imre
gondolkodásában ez a törés beállott-e vagy nem, de 53-ban az emberek
azt remélték tőle mint miniszterelnöktől, hogy enyhíti ezt a
mérhetetlen szenvedést, amit a kommunizmus az ország nyakába
zúdított, 56-ban a reménység az volt, hogy megszabadul az ország
ettől a rendszertől. Ti nem így látjátok?
- Énnekem az a benyomásom, hogy ez feltétlenül így lesz, mert
valahogy pontosan nem lehet tudni - mint ahogy mondod - hogy mi Nagy
Imre öröksége, úgyhogy így tulajdonképpen csak szimbolikus módon
lehet követni az ő elképzelését, mi nem tudjuk pontosan miről van
szó. Itt valójában arról lesz szó - amint Orbán Viktor mondta -,
hogy nem engedünk ma sem a 48-ból és így nem engedhetünk az 56-ból
sem, és ez az 56 ez aligha fogalmazható meg mint egy kommunista
jellegű szocialista rendszer.
- Nem, persze, hogy nem fogalmazható meg - éppen hogy nem
Az
előbb, amint mondtam: Nagy Imre öröksége az, hogy ő egy szabad és
demokratikus, független, semleges Magyarország az, amit ő
tulajdonképpen lehetővé akart tenni, vagy amit elvárt. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|