|
|
 |
|
 |
Magyarországi körkép - 1. folyt.
|
Múlt pénteken Grósz jelentős politikai vereséget szenvedett,
amikor a kormány elhatározta, hogy felfüggeszti a Duna-gát
munkálatait, és két hónap múlva esetleg végleg feladja. Grósz Károly
még május 1-jén is megismételte elkötelezettségét a közös
magyar-csehszlovák vállalkozás iránt. A változás híveit: Pozsgay
Imrét és Nyers Rezsőt, a reform iránt jobban elkötelezettek
szeretnék a két vezető posztra helyezni.
A 40 éves kommunista uralom alatt a feloszlatott politikai
pártok közül négy támadt fel, és új politikai szervezetek
létesültek. Noha messzemenő változások álltak be, a szociál-világra
nem terjedt át az izgalom, és messze nincs olyan tömeges részvétel,
mint ami Lengyelországban volt tapasztalható, vagy Csehszlovákiában
a prágai tavasz idején.
Félelem és apatia terjedt el - mondja Kőszeg Ferenc, az egyik
korai ellenzéki -, az emberek nem hiszik, hogy a szervezetek
hatékonyak lesznek, és fennáll a gyanú, hogy csupán az értelmiségi
elit mozgalma ez, amihez a tömeg nem csatlakozott. Mindenesetre az
ellenzék nézeteit nem csupán saját sajtója hirdeti, hanem a
hivatalos hírközlő orgánumok is csatlakoztak ehhez.
Henry Kamm ezután a múlt vizsgálatára tér át: Pozsgay Imre
szerepére, Kádár János sorsára - majd így folytatja:
Mind a rendszer bírálói, mind annak védői és a diplomaták -
nyugatiak és keletiek egyaránt - egyetértenek abban, hogy a változás
fő mozgatója a gazdasági helyzet és a csökkenő életszínvonal inkább,
mint Mr. Gorbacsov liberalizáló újításai. (folyt.)
1989. május 15., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|