|
|
 |
|
 |
A föld azé, aki megműveli
|
München, 1989. március 29. (SZER, Mérlegen) - A föld legyen azé,
aki megműveli - Balajti Anna tulajdoni kérdésekkel foglalkozó
sorozatának 3. részét hallják:
- Elöljáróban emlékeztessünk azokra a főpontokra, melyeket
számtalan magyar állampolgárral együtt a tulajdonosi reformtól
várunk, s melyek tételes jogi szabályozását az átalakulási
törvényben célszerű lefektetni.
Az egyik várakozás, hogy a gazdaság minden szektorában átlátható
méretű, független vállalati egységek jöjjenek létre az ott dolgozók
önkormányzatával. Az előzőleg pénzügyi szakemberek által felmért
vállalati vagyon részvényformában kerüljön felosztásra, úgy, hogy a
részvények 51 százaléka lehetőleg a helyi munkavállalók
tulajdonában maradjon.
A tulajdonosi reform másik - előzővel egyenértékűén - fontos eleme
a jelenlegi párt- és államigazgatási gazdaságirányítás
megszüntetése. új vállalkozásbarát ár-, bér-, adó- és hitelrendszer
kidolgozása.
Sokan mondják: nem lenne helyes egy kampányszerű átalakulás. Az
eddig szokásos felülről, pártközpontból, minisztériumokból kiinduló
kampányra valóban nincs szükség. Ám kézenfekvőnek látszik, hogy
belátható időn belül minél szélesebb körben megtörténjen a
vállalati vagyon, nemzetközi pénzügyi előírásoknak is megfelelő
felmérése. Amennyiben életbe lép a vállalati telephelyek
önállósulásának jogi lehetősége, az átalakulást a vállalatok maguk
fogják igényelni. Gondot inkább az okozhat: rendelkezünk-e elegendő
jól képzett szakemberrel, akik képesek a vagyonvizsgálatot országos
méretekben lebonyolítani. A Magyar Könyvvizsgálók Egyesülete
legfeljebb ezer szakemberrel számol. Közülük 400 egyesületi tag, de
csak 240 vállal egyesületi közvetítéssel munkát, s a 20-at sem éri
el azoknak a száma, akik német vagy angol nyelven tárgyalóképesek
lennének.
Az is sejthető előre, hogy a mamutvállalatok vagyonának, s
különösen adósságának felosztása nem megy majd konfliktusok nélkül.
A bíróságoknak fel kell hát készülniük a gazdasági perekre. A
feltételekről csak annyit: ma Magyarországon még az 1950-es évekhez
képest is több százzal kevesebb a bírák száma.
Ezentúl valóban egységes a tőkemozgásnak a gazdaság minden
szektorában szabad utat engedő piaci viszonyoknak, néhány
lebontásra váró jogi korlát is útját állja. Még pedig a földtörvény
és a szövetkezeti törvény.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint lehetetlen tovább
fenntartani a jelen jogi helyzetet, mely a földnek csak egyirányú
mozgást engedélyez - magánszemélytől szövetkezetbe vagy állami
kezelésbe, s a magánszemélyek földtulajdonjogát 3 hektárra
korlátozza.
A termőterületek jelenleg 32 százaléka van állami- és
erdőgazdasági, 61 százaléka a szövetkezetek és 7 százaléka egyéni
termelők használatában. Viszont a kistermelők állítják elő a
mezőgazdasági bruttótermelés 35 százalékát.
Az úgynevezett szocialista mezőgazdasági szektorból a monopoltőke-
birtokosok aránytalanul kevés társadalmi terméket hoznak létre. A
falusi lakosság kisüzemi kényszerpályára szorult. Az eredmény:
mindkét szektorban a társadalmi munka felhasználása messze
meghaladja a korszerű mezőgazdasággal rendelkező országokét.
A mai piaci- és technikai feltételek figyelembevételével egy 4 tagú
családi üzem - úgynevezett - optimális üzemnagysága körülbelül 60
hektárra, 104 katasztrális holdra tehető. A valóságban persze a
konkrét adottságok a család munkaerőhelyzete, gépesítettségi
színvonal, választott művelési ág, satöbbi a meghatározó.
Mivel a hatályos jogi kényszerszabályozás bénítja a mezőgazdaságban
a piaci hatékonyságnak megfelelő természetes gazdasági mozgást, a
gazdaság szereplői megpróbálnak kerülő utakon kitörni a jogi
kényszerzubbonyból. Erre mutat a földbérlet, a részesművelés, belső
vállalkozások, átalánydíjas megoldások arányának növekedése, az
állami gazdasági és szövetkezeti kereteken belül.
A Tolna megyei becsi tsz elnökét idézzük: - Ki akarjuk adni a
szarvasmarha telepet és a sertéstelepet is az ágazat dolgozóinak.
Meghatároznánk a megtermelendő nyereség minimumát. Az ezen felül
elért nyereség 50 százaléka az ott dolgozóké.
Ám a mezőgazdaságnak is - mint minden gazdasági ágazatnak - ahhoz
hogy prosperáljon, tőkebevitelre, beruházásra, azaz hitelekre van
szüksége. A mai helyzet siralmas. Az érvényben lévő árrendszer, az
indokolatlanul magas központi adóelvonás - ami terjed az egész
gazdaságban, de a mezőgazdaságot vidékenként aránytalanul sújtja -
oda vezetett, hogy a szövetkezetek pénzvagyona megcsappant, az
eddig sem kielégítő beruházások tavaly 30 százalékkal csökkentek, a
hitelkamatok a gazdaságok számára megfizethetetlenek.
A patthelyzetből kivezető út a földpiac teljes felszabadítása. A
megélénkülő földforgalom ki fogja alakítani a föld értékét. A több
mint 100 éve bevezetett aranykorona-rendszer, vagy a különböző
újabb közgazdasági értékelések csak hozzávetőlegesen képesek ezt
megbecsülni.
A föld valós értéke kell, hogy alapját képezze a banki
jelzáloghitelnek. A jelzálog-hitellevél pedig a modern gazdaságban
a kötvényekhez hasonlóan forgalomképes értékpapír, és mint ilyen a
tőkemozgás eszköze.
A föld adásvételi árához igazodnak majd a földbérleti díjak.
Nyugat-Európában a bérleti díjak a földár egytől két százaléka
körül ingadoznak. A föld értékének elismerése, a banki
jelzáloghitel lehetővé teszi majd, hogy a szövetkezetek
kényszerfelszámolása helyett tovább folytatható legyen a termelés -
ezúttal hatékonyabb tulajdonosi kezekben.
A szövetkezeti alapon szervezett mezőgazdasági bankok és
takarékszövetkezetek feladata lesz, hogy a vidék gazdasági életének
fellendítését minél kedvezményesebb hitelnyújtással segítsék.
Nem kétséges a gazdasági fellendülés, ha a föld azé lesz végre, aki
megműveli. +++
1989. március 29., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|