|
|
 |
|
 |
Frakció
|
München, 1989. január 24. (SZER, Hazai híradó) - Amikor az
Országgyűlés a tavalyi őszi ülésszakán megszavazta a bős-nagymarosi
vízlépcsőt, akkor a képviselők egy részéből felháborodást váltott
ki, hogy a párttag képviselők külön frakciót alkottak. A jó példa
követésre talált: a pártonkívüliek is megkóstolják a frakciózás
édes gyümölcsét. - Kasza László kommentárja következik::
- Valahogy úgy van, mint amikor a gyászjelentésből értesülünk
arról, hogy valaki élt. Sokan a pártonkívüli frakció mai
megalakulásának híréből szereztek tudomást arról, hogy nálunk négy
évtizeden át csak a párttagok voltak teljes jogú tagjai a
parlamentnek. Kevesen tudatosították, hogy hivatalosan is első- és
másodosztályú képviselők ültek a Tisztelt Házban. Olyanok, akik
alkothattak frakciót, akik minden esetben megkapták a döntésekhez
szükséges tájékoztatást - a párttagok, és olyanok - a
pártonkívüliek -, akiket mindebből kizártak, akiket csak azért
tartottak, hogy feltartsák a kezüket.
Azt már szinte felesleges hozzátenni, hogy ezek a "négerek"
képviselték elvben a választók 90 százalékát, hiszen tíz a
kilencvenhez a társadalomban a párttagok és pártonkívüliek
megoszlása. Elvben képviselték mondom, mert azt senki sem gondolja,
hogy azon a két kezünkön elég pontosan megszámolható honatyán kívül
- párttag vagy nem - a parlament tagjai élveznék a választók
bizalmát. És mert ez így van, megtakaríthatjuk magunknak a kérdést,
hogy miért nem tűnt fel a hátrányos megkülönböztetés 40 éven át a
pártonkívüli képviselőknek. Miért nem tiltakoztak ellene, vagy
jutott eszükbe saját sorsuk, amikor aláírtak egy, amúgy jogos és
tiszteletre méltó tiltakozást a dél-afrikai parlamenti gyakorlat
ellen?
Azt hiszem, hogy a fontosabb - mert a jövőbe is mutató kérdés -
inkább az: mennyire bízhat a társadalom egy olyan pártban, amely
Európa közepén a politikai kultúrát oda sorvasztotta, hogy az ilyen
gyakorlat már fel sem tűnik? +++
1989. január 24., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|