|
|
 |
|
 |
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (18. rész)
|
A külpolitikát érintő megjegyzésekre reagálva Antall József
örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a
megfogalmazott célokkal, bár akadtak más módszerbeli és ütemezési
elképzelések. Leszögezte: a kormány külpolitikája nem lehet
kizárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Újból
megerősítette, hogy Magyarország ki kíván lépni a varsói paktumból,
bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szerződéseket általában nem
lehet egyoldalúan felrugni. Következetesen, megfontoltan a
nemzetközi, diplomáciai és katonai megegyezéseket keresve lehet csak
ezt a szándékunkat elérni, ezt a fontos kérdést nem lehet sürgősségi
alapon, egyoldalún elintézni.
Szólt arról is, hogy a vitában sok olyan figyelmeztetés,
kiegészítés felvetődött, amelyet a kormány hasznosítani fog az
elkövetkezendő három hónap során kidolgozandó programjában.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyetlen olyan tanács, ötlet vagy
javaslat nem hangzott el, amely a kormánykoalició számára konkrét
gyakorlati útmutatót adott volna egy-egy feladat megoldására.
Reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki pártok a jövőben megtalálják
az együttműködési lehetőségeket a kormánnyal, s megosztják a
testülettel értékes, hasznosítható gondolataikat, javaslataikat.
Antall József elutasította azt a kifogást, hogy a program
túlságosan szép, s rózsaszínűre festi a jövőt, nem mutatja meg
eléggé a válságos gócokat. A leendő kormányfő úgy vélte: a program
érinti a súlyos körülményeket, s arra is utal, hogy áldozatokra lesz
szükség a gondok megoldásához. Igazságtalanok tehát azok a
megjegyzések, amelyek szerint ez a program hasonló hangnemben
készült, mint az előző korszak nem egy kormányának ilyen jellegű
dokumentuma. Véleménye szerint az is fontos, hogy a magyar nép ne
csak azt érezze, hogy válság van, hogy csökken az életszínvonal,
hanem ébredjen benne remény és hit a jobb jövő iránt. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|