|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (1. rész)
|
1990. február 27., kedd - Kedden 336 képviselő jelenlétében
- a T. Ház tagjainak több mint nyolcvan százalékos részvételével -
megkezdődött az Országgyűlés februári ülésszaka.
A napirend tárgyalása előtt a Parlament megemlékezett a 35 évvel
ezelőtt elhunyt Zsedényi Béla jogászprofesszorról, az Ideiglenes
Nemzetgyűlés első elnökéről, akit 1950-ben koholt vádak alapján
életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre ítéltek. Zsedényi Bélát
1963-ban rehabilitálták, de erről családja és a közvélemény is csak
a múlt évben értesült. A plénum kegyelettel adózott Bognár Rezső,
közelmúltban elhunyt országgyűlési képviselő emlékének is.
Ezt követően hosszas procedúra után elfogadták az ülésszak
tárgysorozatát. A képviselők tekintettel a benyújtott
előterjesztések, indítványok sokaságára s arra a korábbi
megállapodásukra, hogy mandátumuk lejártáig már csak olyan
kérdéseket tűznek napirendre, amelyek a gazdaság, az államapparátus
és a közintézmények folyamatos működőképességét, az ország
kormányozhatóságát biztosítják, több tárgyalásra javasolt
törvénytervezetet is leszavaztak. Az Országgyűlés végül is
napirendjére tűzte
- a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot, s azzal összefüggésben a nemzeti és nyelvi
kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatot;
- a Magyar Köztársaságá alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot a hovédelmi bizottság előterjesztésében a Magyar
Néphadsereg nevének megváltoztatásáról;
- a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot a köztársasági elnök közvetlen választására tett
képviselői indítványa alapján;
- a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló
törvényjavaslatot;
- az oktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, s
azzal együtt az egyetemekről szóló országgyűlési
határozattervezetet;
- a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot;
- a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló
törvényjavaslatot;
- az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül
helyezéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot, a
deregulációs törvény tervezetét; (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (2. rész)
|
- a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot;
- a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról
szóló törvényjavaslatot;
- a lakáscélú állami kölcsönök utáni kamatadó fizetéséről szóló
törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslatot
(illetve, ha azt nem fogadnák el, akkor a lakáscélú állami kölcsönök
utáni kamatadó fizetéséről szóló törvény végrehajtási rendeletének
módosítására tett indítványt);
- az általános forgalmi adóról szóló törvény mellékletének
kiegészítésére tett törvényjavaslatot;
- a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására
tett törvényjavaslatot;
- a családi pótlék, a gyes és a gyed minimumának, valamint a
nyugellátás további emelésére tett önálló képviselői indítványt;
- az Országgyűlés 19/1989. és 20/1989. számú határozatainak
módosításáról szóló országgyűlési határozattervezetet, illetve az
általános jóvátételról szóló törvényjavaslatot;
- a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe küldendő
meghatalmazott kijelöléséről szóló országgyűlési
határozattervezetet;
- a pornográfia és a szennyirodalom nyilvános terjesztésének
tilalmáról szóló népi kezdeményezést;
- az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról szóló
országgyűlési határozattervezetet;
- az 1990. évi vagyonpolitikai irányelveket, valamint az Állami
Vagyonügynökség 1990. évi költségvetéséről, ügyvezető igazgatójának
megválasztásáról és illetményéről szóló javaslatokat;
- a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetéről szóló beszámolót;
- a pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek
devizaellátásáról szóló országgyűlési határozattervezetet;
- az Országgyűlés ideiglenes vizsgáló bizottságainak jelentését;
- az Állami Számvevőszék jelentését a Magyar Szocialista Párt
vagyonmérlegének vizsgálatáról;
- interpellációk és kérdések, valamint
- személyi javaslatok megtárgyalását. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (3. rész)
|
Elsőként a családjogi törvény módosításáról döntöttek a
képviselők. Mint ismeretes, a legutóbbi ülésszakon elnapolták a
szavazást, ugyanis az igazságügyminiszter és az egyik képviselő
ellentétesen vélekedett arról: e törvény alkotmányerejű-e vagy sem.
A Parlament e kérdés eldöntésére az Alkotmánybíróságot kérte fel. Az
Alkotmánybíróság határozata szerint a családjogi törvény
alkotmányerejű, így elfogadásához minősített többség, a képviselők
kétharmadának igenlő szavazata szükséges.
A mostani szavazás során a plénum először a módosító
indítványokról döntött. Ezek között elvetette Horváth Jenő
javaslatát, miszerint a gyámhatóság helyett a bíróság nyilváníthassa
örökbe adhatónak a gyermeket.
A Parlament - a már elfogadott módosításokkal együtt - 312
igenlő, 7 nem szavazattal, 11 tartózkodás mellett elfogadta a
házasságról, a családról és a gyámságról szóló - korábban már
többször módosított - 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló
javaslatot.
A csjt március 1-jén lép hatályba.
Napirend előtt egy személyi kérdést is megtárgyalt a testület.
Balsay István, az Országos Választási Bizottság tagja lemondott e
tisztségéről, mivel a Magyar Demokrata Fórum országos listáján
jelöltként indul a közelgő választáson. Helyébe - Gál Zoltán
belügyminisztériumi államtitkár javaslatára - Németh Jánost, az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara polgári
eljárásjogi tanszékének vezetőjét választották meg. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 12:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (4. rész)
|
Ezt követően a képviselők megszavazták az elnöknek azt a
javaslatát, hogy együttesen tárgyalják a Magyar Köztársaság
alkotmányának módosításáról, valamint a Magyar Köztársaságban élő
nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló
törvényjavaslatokat.
Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter előterjesztésében kifejtette:
--------------
a kormány eredeti megoldási javaslata az volt, hogy az egykamarás
Parlamentben nem elsősorban országgyűlési képviselet útján, hanem
egy komplex intézményrendszer kialakításával célszerű elérni a
nemzeti kisebbségek politikai befolyásoló szerepének biztosítását.
Ennek intézményes formája lehet például a nemzeti, etnikai, nyelvi
kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, vagy a nemzeti kisebbségek
képviselőiből álló nemzetiségi tanács. De a legfőbb döntéshozó
fórum, az Országgyűlés munkájában is részt vehetnének a nemzeti
kisebbségek küldöttei állandó meghívottakként, tanácskozási joggal
felruházva.
Ezekkel a megoldásokkal azonban a nemzeti kisebbségek vezetői
nem értettek egyet, ragaszkodtak a garantált parlamenti
képviselethez. Erre tekintettel a kormány - amely még a látszatát is
el akarja kerülni annak, hogy nem biztosítja a hazai kisebbségeknek
az általuk igényelt jogokat - olyan megoldást igyekezett találni,
amely kielégíti ezeket az igényeket, ugyanakkor beilleszthető a
magyar jogrendszerbe. Figyelembe kellett venni azt a magyar
sajátosságot, hogy a kisebbségek nálunk nem egy tömbben, hanem az
ország különböző településein elszórtan élnek. A kormány javaslata
szerint a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek egy-egy
képviselővel rendelkezhetnek majd az Országgyűlésben, és e
képviselőket a választójogi törvény szabályai szerint megválasztott
386 képviselőn felül az Országgyűlés maga választja, kooptálja
tagjai sorába. A törvényjavaslat két alternatívát tartalmaz; az
egyik szerint a kisebbségi képviselőt az Országgyűlés elnöke
jelölné, a másik szerint pedig a pártok és a független képviselők
küldöttjeiből álló jelölőbizottság tesz javaslatot a jelöltekre, a
kisebbségek érdekképviseleti szervei véleményének
figyelembevételével. Kulcsár Kálmán bejelentette, hogy a kormány ez
utóbbi megoldást támogatja, ugyanis ez demokratikusabb és
ellenőrizhetőbb. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 13:50
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (5. rész)
|
A javasolt alkotmánymódosítás értelmében a tanácsi
önkormányzatokban ugyancsak kötelező lenne a kisebbségek részvételét
biztosítani. Ennek részletes szabályait majd az önkormányzati
törvényben kell kimunkálni.
Ezután az igazságügyminiszter arról szólt, hogy miért éppen a
törvényjavaslatban szereplő kisebbségeket illesse meg a parlamenti
képviselet joga. Mint mondotta, Magyarországon a német, a szlovák, a
román és a délszláv nemzeti kisebbség jelentős számban és szervezett
közösségekbe tömörülve él. E kisebbségek érdekképviseleti szervei
jelezték, hogy igényt tartanak a nemzeti kisebbség státusára, és az
ezzel járó kollektív politikai jogokra. Közülük a délszláv
nemzetiségek - a szerbek, a horvátok és a szlovének - külön-külön
kívánnak önálló nemzetiségi szövetségeket alakítani. A közelmúltban
a hazai cigányság is - amely vitathatatlanul önálló nemzeti etnikai
kisebbség - megalakította érdekképviseleti szerveit, és ugyancsak
igényt tart kollektív politikai jogokra.
A magyarországi zsidóság helyzete jóval bonyolultabb. Közösségük
ugyanis nem egységes. Vannak, akik kizárólag vallási közösségeknek
tartják magukat, mások igényt tartanak a nemzeti etnikai kisebbségi
státusra, de jelentős számban vannak olyanok is, akik semmiféle
megkülönböztetést nem tartanak indokoltnak, és egyszerűen
magyaroknak vallják magukat. A kormány által eredetileg benyújtott
törvényjavaslat - a zsidó közösség egységes véleményének hiánya
miatt - a zsidókat nem sorolta a parlamenti képviselethez jutó
kisebbségek sorába. Az elmúlt héten azonban tárgyalásokat folytatott
a magyar zsidóság jelentős szervezeteivel, így az Országos
Rabbitanáccsal, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel és a Magyar
Izraeliták Országos Képviseletével, amelyek jelezték, hogy a
zsidóság jelentős része igényt tart a nemzeti etnikai kisebbségnek
járó parlamenti képviseletre. A kormány ez ellen nem emel kifogást,
sőt javasolja, hogy ennek megfelelően módosítsák a benyújtott
törvényjavaslat szövegét. A pótlólag beterjesztett szöveg a
következő: a Magyar Köztársaságban a cigány, a horvát, a német, a
román, a szerb, a szlovák, a szlovén és a zsidó közösségnek az a
része, amely önmagát a legteljesebb önkéntesség alapján nemzeti,
etnikai kisebbségnek vallja, az Országgyűlésben egy-egy képviselővel
rendelkezik. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 13:54
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (6. rész)
|
Kulcsár Kálmán arról is tájékoztatta a plénumot, hogy a Magyar
Izraeliták Országos Képviselete nem csak az etnikai azonosságot érző
zsidóközösség nevében kért képviseletet az Országgyűlésben, hanem a
magukat egyházként, vallásként definiáló zsidóság nevében is, és ez
egybeesik más egyházak hasonló javaslataival. A kormány foglalkozott
ezzel a kérdéssel, ám végül úgy döntött: nem lenne helyes, ha az
egyházak a nemzeti kisebbségekhez hasonló képviselethez jutnának a
Parlamentben. Kivihetetlen, hogy valamennyi egyház jogosult legyen a
képviseletre, hiszen így - több tucat egyház működésével számolva -
nem a pártok, hanem az egyházak parlamentjévé válna az Országgyűlés.
Ráadásul az is előfordulhat, hogy egyes politikai erők - a
törvényeket kijátszva - nem pártot, hanem egyházat alapítva
kísérelnék meg a képviselőházba való bejutást.
Sajnálkozását fejezte ki az igazságügyminiszter amiatt, hogy
Magyarországon egykamarás Országgyűlés van. E testületbe ugyanis a
választás közvetlenül és titkosan történik, az általános és egyenlő
választójog alapján. Ezt a rendszert alapvetően megbontaná, és az
általános választások politikai eredményét is jelentősen
megváltoztatná, ha más elvek alapján nagy számban kerülnének be a
Parlamentbe különböző szervezetek képviselői. A kormánynak továbbra
is az a véleménye - mondta -, hogy a nemzeti kisebbségek politikai
jogait komplex rendszerben kell biztosítani, illetőleg az alkotmány
elkészítésekor újból meg kell fontolni a második kamara
bevezetésének lehetőségét is. A kétkamarás parlamenti rendszer
kidolgozása már megkezdődött, ám a megvalósítása természetesen már
az új Országgyűlésre, illetve kormányra vár.
Végül a miniszter javasolta, hogy az alkotmányt érintő összes
módosítást egy törvénybe, egységes szerkezetbe foglalják. (Ezt utóbb
a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elfogadta.) (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:32
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (7. rész)
|
A beszámoló feletti vitában elsőként Nagy József (Baranya m.
-----------
6. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselője
emlékeztette a T. Házat arra, hogy szerte Európában a kisebbség, a
nemzetiség problémája alapvető politikai kérdés.
Közép-Kelet-Európában, így nálunk is, küzdünk történelmi
örökségünkkel, az évszázadok óta megoldatlan gondokkal. Hosszú ideig
úgy gondoltuk - mondotta -, hogy hazánkban jó és haladó törvények
biztosítják a nemzetiségi jogokat, mégis a kisebbségek körében
terjed az elégedetlenség. Így helyzetüket nem vehetjük egyszerűen
tudomásul, keresni kell a megoldás módozatait. Ha a határainkon túli
magyarság jogos igényeit támogatjuk és segítjük, itthon is
példa értékű nemzetiségi politikát kell folytatnunk - tette hozzá.
A biztottság vitájában - amelyet egyébként nem tudott befejezni
- egyetértés mutatkozott abban, hogy ilyen törvényre szükség van.
Abban már eltértek a vélemények, hogy a beterjesztett javaslatok jó
megoldást jelentenek-e vagy sem. A bizottsági ülésen résztvevő
nemzetiségi érdekképviseletek bírálták a törvényjavaslatot, nagyobb
számarányú képviseleteket kértek. Kifogásolták a delegálás
kijelöléses módszerét is, mert szerintük antidemokratikus és
politikai hiba, ha nem az érdekeltek választják képviseletüket.
Egyetértés mutatkozott abban, hogy a zsidóközösség azon része, amely
nemzeti kisebbségnek tekinti magát, szerepeljen a törvényjavaslatban
felsorolt kisebbségek körében. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:38
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (8. rész)
|
Az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy több képviselő is
módosító indítványt nyújtott be, ezért a törvényjavaslatot általános
és részletes vitára bocsátotta. Elsőként
Tóth Károly (országos lista) református püspök kért szót.
-----------
Elmondotta, nincs arról tudomása, hogy az egyházak lemondtak volna
parlamenti képviseleti igényükről. Véleménye szerint kiáltó
ellentmondás lenne, ha a következő Országgyűlés a munkáját úgy
kezdené meg, hogy hiányoznának az egyházak képviselői. Márcsak azért
sem engedhető meg, mert az elkövetkezendő időszakban jelentősen
növekedni fog a felekezetek és az egyházak szerepe. Nem fogadható el
az igazságügyminiszternek az érvelése: túl sok az egyház, és így nem
lehet megoldani képviseletüket. Tóth Károly szerint ezt az
egyházakra kell bízni, majd ők elosztják a számukra kijelölt
helyeket. Éppen ezért azt javasolta, hogy a nemzeti kisebbségekhez
hasonlóan az egyházak tíz képviselői helyet kapjanak, s a megfelelő
személyeket erre a feladatra saját maguk ki fogják választani.
Horváth Jenő (Budapest 1. vk.) annak a véleményének adott
------------
hangot, hogy a Parlament tévedhet, hozhat rossz döntést, ám
tudatosan rossz törvényt alkotni semmiképpen sem szabad. Márpedig a
kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslatot szinte mindenki
vitatja, elsősorban maguk a kisebbségek képviselői. Ráadásul a
törvényjavaslat nincs összhangban az alkotmány rendelkezéseivel. Az
alkotmány ugyanis előírja, hogy a képviselők megválasztása közvetlen
módon történjen. Úgy vélekedett: a jogszabályt nem szabad részletes
vitára bocsátani. Azt javasolta, hogy az Országgyűlés hozzon
határozatot, amelyben megfogalmazza a kisebbségek képviseletével
kapcsolatos problémát, s annak megoldását utalja a következő
Parlament hatáskörébe. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:39
|
Vissza »
|
|
Az Oszággyűlés februári ülésszaka - első munkanap (9. rész)
|
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) - egyetértve
-------------------
Horváth Jenővel, tovább érvelt a törvényjavaslat ellen. Mint
mondotta: a határokon túli magyar kisebbség szakértőivel, politikai
vezetőivel is konzultált erről a kérdésről; közülük Dobay István
közjogi szakértő véleményét idézte. Eszerint a romániai magyarság
akkor kíván garantált képviseletet magának a parlamentben, ha az új
román parlament az új román alkotmány szerint kétkamarás lesz,
egyébként képviseletük bármely formája korporatív elemként
megzavaraná a jogrendszert. Az egyébként utolsó napjait élő magyar
Parlamentet is óva intette ilyen, a választási rendszert korporatív
irányba elmozdító megoldás alkalmazásától. Figyelmeztetett arra is,
hogy e törvényjavaslat elfogadásával azonnal felbukkanhatnak jogos,
érvekkel alátámasztható igények vallási és más kisebbségek
képviseletére is.
Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.) az előtte szólókkal
------------
ellentétben úgy vélte: a Parlament ne hagyja testámentumként
utódjára a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési
képviseletének megoldását. Egyetértve azzal, hogy az igazi megoldást
a választójogi törvény módosítása jelentené - amelyre már nincs
lehetőség -, indítványozta: a törvénytervezetben javasolt 8
képviselő helyett inkább 18-at kellene kooptálni.
Filló Pál (Budapest, 18. vk.) a törvénytervezet elfogadása,
---------
mint átmeneti megoldás mellett tette le a garast. Véleménye szerint
elvetése negatív bel- és külpolitikai konzvekvenciákat vonna maga
után. Pusztán a jelenlegi választójogi törvény alkalmazásával -
mondotta - az állami paternalizmust párt- vagy szervezeti
paternalizmus váltaná fel, holott a nemzetiségi érdekeknek pártoktól
függetlenül kell megjelenniük a magyar Parlamentben. A törvény célja
- hangsúlyozta - az, hogy nemzetiségenként legalább egy képviselő
mindenképpen bejusson az Országgyűlésbe, ha ez más módokon nem
sikerül is. Az igazi megoldás szerinte a kétkamarás parlamenti
rendszer bevezetése, illetve a választójogi törvény módosítása, ezen
belül a pártlisták mellett a nemzetiségi listák állítása lesz majd.
Ennek eldöntése viszont már valóban az újonnan megválasztott
Országgyűlésre vár. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (10. rész)
|
Juhász Ferenc (Budapest 62. vk.) nem tudott egyetérteni a
-------------
javaslat ellenzőinek megközelitésével, mert szerinte a jogi
szempontok mellett egyéb érvek is léteznek. Egyebek között
rámutatott: a kisebbségeket érintő kérdésekben korántsem lenne baj,
ha az új országgyülésben szavazataikkal éppen az érintettek
képviselői billentenék majd valamilyen irányba a mérleg nyelvét. A
módositó javaslat elfogadását azzal a kiegészítéssel támogatta, hogy
az a zsidóság képviseletére is adjon módot.
Roszik Gábor (Pest m. 4 vk.) bár maga is egyházi ember, mégsem
------------
javasolta az egyházak parlamenti képviseletét. Mint mondta: az
egyházi vezetők ebben a kérdésben sem kérték ki széles körben a
hívők, a lelkészek véleményét. A legnagyobb gondnak azt látta, hogy
azok az egyházi vezetők döntenének a delegáltakról, akik jórésze nem
demokratikus választással került posztjára. Úgy vélte, hogy az új
parlamentben a pártok - s közöttük az alapvetően kereszténydemokrata
irányzatu Magyar Demokrata Fórum, amelynek maga is tagja -
megfelelőképpen vállalnák a hívő emberek képviseletét. ((olyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:43
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (11. rész)
|
Peják Emil (Budapest, 56. vk.) - maga is szerb anyanyelvű
----------
lévén - személyes hangvételű beszédében arról a szorongásról,
félelemről szólt, amely még ma is tapasztalható a Magyarországon élő
nemzetiségiek körében. Gondjaikat sorolva kiemelte - egyebek között
-, hogy a II. világháború után több generáció nem viselhette
keresztnevét, annak magyar megfelelőjét írták be az anyakönyvbe. Az
oktatást érintve különösen azt sérelmezte, hogy az anyanemzet
történelmét egyáltalán nem tanítják a nemzetiségi iskolákban, ahol
magának a nyelvnek az oktatása sem megoldott.
Véleménye szerint az előterjesztés nem jó, túl későn tűzték
napirendre, ám a ,,semminél több,,. Később mindenképpen
tökéletesíteni kell; a problémát ténylegesen majd egy kétkamarás
parlament létrejötte oldhatja meg. A képviselő kijelentette: a
benyújtott törvényjavaslat megfosztja kollektív jogaitól a
nemzetiségeket, hiszen a pártokra bízza, hogy a nemzetiségi
képviselőkre javaslatot tegyenek. Úgy vélte: a nemzetiségekre kell
bízni, hogy demokratikus vitában, egymás között megvívott
,,harcban,, döntsenek képviselőikről, s ezt az Országgyűlésnek
tudomásul kell vennie.
A törvénytervezet vitáját hallgatva Peják Emil arra a
következtetésre jutott, hogy a felszólalók egy része valójában
kortesbeszédet tartott, nem pedig a nemzetiségi jogokkal
foglalkozott. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:45
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (12. rész)
|
Tamás Gáspár Miklós ismét szót kért - ezúttal csak két percre -
kifejtve: Peják Emilnek igaza van a kisebbségi sérelmek
felemlegetésével, ám ezek nincsenek összefüggésben a parlamenti
képviseleti móddal. A kisebbségi sérelmeket - véleménye szerint -
más módon kell megoldani, ennek hatékonyabb, jobb, következetesebb
és a parlamentarizmussal összeegyeztethetőbb módszerei is vannak.
Meggyőződése - mondotta -, hogy a felszólaló képviselők akár
egyetértettek a törvényjavaslattal, akár nem, a kisebbségi
jogvédelem hívei.
Mándity Marin (országos lista), a Magyarországi Délszlávok
-------------
Demokratikus Szövetsége nevében szólt. Kifejtette: formálisnak és
átmenetinek tartják ezt a törvényjavaslatot. Egyetértenek azonban
azzal, hogy most fogadják el, és a következő időszakban keressék a
végső megoldást. Javasolta mindazonáltal, hogy képviselőiket maguk a
nemzetiségek választhassák meg, titkosan, kongresszuson vagy
országos értekezleten.
Szabó Kálmán (Budapest 36. vk.) Kossuth Lajos 1869-ben leírt, ma
------------
is időszerű intelmeit idézte véleményének alátámasztására. Úgy
vélte: ha a zsidóság kisebbségnek érzi magát, akkor éppúgy
beletartozik a nemzetiségi kategóriába, mint a többi felsorolt
nemzetiség. Különben a kiemelt nemzetiségeknek juttatott jogok
nemhogy jogegyenlőséget teremtenek, hanem éppenhogy privilégiumokat
jelentenek számukra. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (13. rész)
|
Schőner Alfréd (országos lista) főrabbi a magyar zsidó közösség
--------------
sorsát érintő számos felvetésre reagált abból a nézőpontból, hogy
miként minősíti a vitát a rabbi? Szerinte nem felel meg a valóságnak
az a beállítás, amely szerint a közösség nem heterogén. Igen is,
erőteljesen az, a magyar zsidóságban sok árnyalat, irányzat
érvényesül. A főrabbi ezután arról szólt, hogy hazánkban az emberi
jogok minden állampolgárnak kijárnak. Éppen ezért a zsidóság
alapvető joga, hogy annak minden egyes tagja eldöntse, miként éli
meg identitását, nemzetiségi vagy vallásos alapon. Ha a törvényt a
T. Ház elfogadja, s így a magyar zsidó közösség azon része, amely
kisebbségnek tekinti magát, képviselethez jut a Parlamentben,
fontos, hogy akik vallásos alapon közelítik meg a kérdést, szintén
képviselőt juttathassanak az Országgyűlésbe az egyházak, felekezetek
révén. Demokráciát csak úgy lehet felépíteni, ha a társadalom
összessége képviseltetheti magát a Parlamentben - tette hozzá.
Ezután Peják Emil röviden reagált Tamás Gáspár Miklós
-----------
hozzászólásának egy kitételére hangoztatva, hogy felhozott sérelmei
nemcsak egy korábbi időszakra vonatkoztak, hanem a jelenlegire is.
Éppen ezért fontos, hogy a nemzetiségek képviselethez jussanak a
Parlamentben, hogy a sérelmeket hitelesen tehessék szóvá.
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (14. rész)
|
Bognár József (országos lista) a külföldön élő magyar
-------------
kisebbség szempontjából kívánta megvilágítani a kérdést.
Hangsúlyozta: ha a rendszerváltást követő és azt tükröző új magyar
Parlamentben nem lesz a nemzeti kisebbségeknek képviseletük, akkor a
Magyar Köztársaságnak semmiféle alapja nem lesz arra, hogy a
határokon túli magyar kisebbség érdekeinek védelmében fellépjen.
Lehet, hangoztatta, hogy a későbbiekben sokkal jobb törvény
alkotható, de a jelen helyzetben kihagyhatatlan a kisebbségek
képviseletének rendezése.
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) több képviselő gondolatára
----------
reagálva kifejtette: az alapvitát arról kellene lefolytatni, hogy az
alkotmány 68. szakaszának (2) bekezdésében foglalt jog érvényesítése
- vagyis az, hogy a Magyar Köztársaság védelemben részesíti a
nemzeti és nyelvi kisebbségeket, biztosítja kollektív részvételüket
a közéletben - milyen módon történjen. Több javaslat is elhangzott
erről a plénumon, és a Belügyminisztérium Választási Irodájának
feljegyzésében is szerepelnek megoldási javaslatok (például legyen
országgyűlési biztos, a nemzetiségi szervezetek vezetői állandó
meghívottak legyenek a Parlamentben, alakuljon nemzetiségi tanács).
Véleménye szerint akkor sincs késő, ha az új Parlament az első, vagy
a második ülésén foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok
-----------
Demokratikus Szövetségének főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy
az Országgyűlés október óta görgeti maga előtt ezt a témát. Most
pontot tehet a mondat végére, ám ha nem dönt a nemzeti és nyelvi
kisebbségek országgyűlési képviseletéről, akkor sokan nem tudnak
majd választóik elé állni az utolsó pillanatban sem. Második
megjegyzése a pártoknak szólt - utalva a politikai egyeztető
tárgyalásokra -: amikor a nemzetiségekről, a kisebbségekről
döntenek, kérdezzék meg az ő véleményüket is, mert ,,valószínűleg
tudnak ők is hasznosat, okosakat mondani,,. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:48
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (15. rész)
|
Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.) annak a véleményének adott
------------
hangot, hogy a legjobb megoldás a kétkamarás parlament kialakítása
lett volna. Mivel erre nem került sor, ezért mindenképpen közvetlen
képviseletet kell biztosítani a kisebbségnek. Semmilyen más,
Parlamenten kívüli megoldás nem fogadható el.
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) szintén úgy vélekedett, hogy a
-----------
kisebbségeknek mindenképpen lehetővé kell tenni a közvetlen
parlamenti képviseletet, még akkor is, ha ennek érdekében módosítani
szükséges az alkotmányt. A döntést nem lehet halogatni, semmiképpen
sem indokolt azt a következő Parlamentre hárítani.
Mivel több képviselő nem jelentkezett felszólalásra, ezért az
elnöklő Fodor István lezárta a törvényjavaslat általános vitáját, s
határozathozatal következett. A képviselők úgy döntöttek, hogy a
törvényjavaslatot részletes vitára bocsátják.
Elsőként Bánffy György (Budapest 4. vk.) kért szót, aki
-------------
ismertette törvénymódosító javaslatát. Elmondta, hogy szerinte a
jogszabályban a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a
szlovén nemzetiségűeket, valamint a magukat nemzetiségieknek valló
cigányokat, illetve a zsidóságnak azon tagjait, akik nemzetiségnek
kívánják nyilváníttatni magukat, tekintsék kisebbségeknek. A
képviselő szerint a magyarországi zsidóságnak lehetővé kell tenni,
hogy válasszon. Tény, hogy sokan közülük hitfelekezethez tartózóknak
tekintik magukat, és semmi másnak; ez emberi és állampolgári joguk.
Számosan akadnak olyanok, akik a maguk zsidóságát nemzetiségi
etnikumként kívánják megélni. Ezt is lehetővé kell tenni,
érvényesítve az alkotmánynak az identitásválasztás szabadságával
kapcsolatos alapelvét. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 14:50
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (16. rész)
|
Nagy Gyula (országos lista) evangélikus püspök azzal egészítette
----------
ki Tóth Károly javaslatát, hogy az egyházak és vallásfelekezetek
parlamenti jelenlétükkel is hozzá kívánnak járulni az erkölcsi
válságban lévő ország jövőjének formálásához. Véleménye szerint a
pártok képviseletében mandátumot szerző egyházi személyiségek
jelenléte az Országgyűlésben hasznos, de ez nem jelenti maguknak az
egyházaknak a jelenlétét a törvényhozásban.
Zsidei Istvánné (Heves m. 5. vk.) szükségesnek tartotta a
---------------
nyilvánosság előtt is megismételni a jogi bizottsághoz benyújtott
módosító javaslatait, mert a vita
alapján úgy vélte, azok nem
ismertek képviselőtársai előtt. A képviselőnő azt indítványozta,
hogy az Országgyűlés alakuló ülését követő 30 napon belül a
kisebbségek képviseletéről azok érdekképviseleti szervei
tájékoztassák a Parlamentet. Amennyiben ezek több személyt is
megjelölnek, közülük az Országgyűlés titkos szavazással válasszon.
Mivel a részletes vitában többen nem kívántak hozzászólni, az
elnök lezárta a vitát, s szünetet rendelt el. Ez alatt a jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottság véleményezte a vitában elhangzott
módosító javaslatokat. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 14:52
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2005 sz. hírre
|
A mai mtib2005 sz. Az Országgyűlés februári ülésszaka - első
munkanap (3. rész) című hírünk 5. bek. 2. sorában a név helyesen:
Balsai István
----
(MTI)
1990. február 27., kedd 16:34
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (17. rész)
|
Ezekről azonban csak szerdán reggel határoznak, mivel az
alkotmány módosítására vonatkozó további két törvényjavaslat vitája
után - az ott elhangzottak alapján - a jogi bizottság egységes
szerkezetbe foglalja azokat.
Ezt követően Kovács Mátyás, a honvédelmi bizottság előadója
-------------
fűzött rövid szóbeli kiegészítést a Magyar Néphadsereg nevének
megváltoztatásáról szóló - az alkotmány, továbbá a honvédelmi
törvény módosítását is szükségessé tevő - törvényjavaslathoz. Mint
mondotta, a bizottság - Sebők János Veszprém megyei képviselő
felvetésére - egyhangúlag azt javasolja, hogy a Magyar Néphadsereg
nevét változtassák Magyar Honvédségre. Ez az elnevezés ugyanis hűen
kifejezi a magyar fegyveres erők védelmi jellegét, és jobban
illeszkedik a történelmi hagyományokhoz. Az előterjesztéssel
egyébként a honvédelmi miniszter is egyetértett.
A törvénytervezethez senki nem jelentkezett hozzászólásra.
(Döntés tehát erről is szerdán várható.)
Ezután a köztársasági elnök közvetlen választására vonatkozó,
ugyancsak alkotmánymódosítást igénylő törvényjavaslatot vették
sorra, amelyet az indítványozó, Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.)
-------------
terjesztett elő. Expozéjában emlékeztetett a november 26-i
népszavazás eredményére, s az Alkotmánybíróság azzal kapcsolatos
határozatára, miszerint nincs jogi akadálya annak, hogy módosítsák
az alaptörvényt. Alapos áttekintést adott arról is, hogyan
választanak elnököt az európai parlamentáris demokráciákban:
közvetett választás mindössze három országban van, közülük kettőben,
Olaszországban és az NSZK-ban kétkamarás a törvényhozás. A miénkhez
hasonló, egykamarás parlamentként csak Görögországban választanak
államfőt, minősített többséggel. Véleménye szerint az elnökválasztás
nemcsak a jogi ésszerűség alapján ítélendő meg, hanem figyelembe
kell venni az átmenet problémáit, a politikai helyzetet, azt, hogy a
választási kampány kellős közepén tartunk, a pártpolitikai
erőviszonyokat és a potenciális jelölteket is.
A képviselő kifejtette: bizonyosra vehető, hogy az új
Parlamentben többpárti, törékeny koalíciójú, erős ellenzéki frakciók
ellensúlyával küzdő kormány fog működni. E labilis kormányzás
ellensúlya lehet a nép által hitelesített köztársasági elnök.
Ellenkező esetben az elnök nem igazán tudja a semleges hatalmi erőt
képviselni az alkotmányos kormányzás védelmében. Az államfő
politikai presztízsét és társadalmi legitimációját növeli, hogy
hatalma közvetlenül a néptől ered. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 17:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (18. rész)
|
Jogköre - a jogszabályok alapján - gyenge, nem kell attól tartani,
hogy a túl erőssé tenné a közvetlen választás.
(Király Zoltán egy korábbi nyilatkozatában kifejtette: az
elnökválasztást olyan kora őszi időpontra kell kiírni, hogy a
megválasztott államfőt október 23-án beiktathassák hivatalába.)
Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.) elsőként kapott szót az
-------------------
általános vitában. Leszögezte: nem ért egyet Király Zoltán
javaslatával. Véleménye nem azt jelenti, hogy képviselőtársa
indítványát nem tartja érdemesnek a megvitatásra, hanem arról van
szó, hogy a jelenlegi Parlament működésének utolsó periódusában ne
teremtsen kész helyzetet a választások utáni, valószínűleg teljesen
más összetételben létrejövő Országgyűlésnek. Nyomatékosan kérte
tehát képviselőtársait, hogy utasítsák el Király Zoltán indítványát
és a köztársaságielnök-választás kérdésében csak a választások után
létrejövő, új összetételű T. Ház döntsön. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 17:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (19. rész)
|
Hámori Csaba (országos lista) a maga és a Magyar Szocialista
-------------
Párt parlamenti csoportja nevében támogatta Király Zoltán
indítványát és érvelését is. Mint mondotta: önálló módosító
javaslata pusztán technológiájában különbözik az indítvány
előterjesztőjétől, így a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
feladata lesz eldönteni: melyik változatot tartja célszerűbbnek.
Immár nem szokatlan, hogy Hámori Csaba és Tamás Gáspár Miklós
politikai kérdésekben is vitatkozik egymással a plénum előtt. Az
MSZP parlamenti csoportjának vezetője ezúttal is reflektált az
SZDSZ-párti képviselő felszólalására. Visszaidézte, hogy Tamás
Gáspár Miklós a leendő Parlament összetételéről szólva hivatkozott
bizonyos közvéleménykutatásokra és mintegy prejudikált egy majdani
helyzetet. Ebből kiindulva óva intette képviselőtársát attól, hogy
,,mérget vegyen közvéleménykutatásokra,,, hiszen - példaként
említette - Nicaraguában is biztosra vették még két nappal ezelőtt a
sandinisták győzelmét.
Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.) elmondta: szíve szerint
----------------
támogatná Király Zoltán javaslatát, hiszen már októberben, az
alkotmány módosításakor is ennek megfelelően voksolt. Viszont mint
annak a Parlamentnek a tagja, amely a békés átmenetet alakító
előadásban nem az utolsó felvonásnál, hanem az epilógusnál tart, az
indítvány ellen szavaz. Véleményének alátámasztására ő sem
fukarkodott politikai érvek felsorakoztatásával. Hangsúlyozta: a
lakosság, nem azt várja, hogy a további hatalmi osztozkodásban
döntsön. Azt várja, hogy a kialakult kiélezett, bizonytalan,
kiszámíthatatlan helyzetben a lehetséges válaszokat megadja olyan
kérdésekben, mint a nyugdíj, a családi pótlék, a kamatadó. Ennek a
Parlamentnek tehát bölcs belátással önmérsékletről tanúskodó
döntéseket kell hoznia.
Karvalits Ferenc sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nincs ma
olyan politikai erő, amely felismerte volna azt a történelmi
szükségszerűséget: új menetrendre van szükség, és már a Parlament
sem lehet ez az erő. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 17:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (20. rész)
|
A legnagyobb hibául azt a lassúságot rótta fel, amellyel
hazánkban önmagához mérten a változások végbemennek. Ki a felelős
ezért? - tette fel a kérdést. Ki a felelős azért, hogy még az ősszel
nem voltak szabad választások, a nép nem választott köztársasági
elnököt, hogy idén tavasszal nem lehetnek helyhatósági választások,
nem született bérreform. Mindez, a működést zavaró, egyensúlytalan
állapot a pártok alkujának eredménye - szögezte le.
Mindezzel együtt is úgy vélte: a Parlament, ha most döntést hoz
a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében, elveszti utolsó
esélyét arra, hogy emelt fővel távozhasson. Ha egyszer ősszel, a
politikai egyeztető tárgyalások megállapodását szem előtt tartva,
bár kényszeredetten, döntött ebben a kérdésben, most ne változtassa
meg véleményét.
Varga Lajos (Pest m. 26. vk.) hangoztatta, hogy véleménye
-----------
szerint az az egyedüli helyes megoldás, ha a nép közvetlenül
választja meg a köztársasági elnököt, és ezt a feladatot nem a
Parlamentre bízzák. Márcsak azért is, mert a jelenlegi
közvéleménykutatási eredmények bizonyítják, egyetlen párt sem fogja
megszerezni a szavazatok jelentős részét, hiszen a legnépszerűbb
párt is a jelenlegi vizsgálatok szerint csupán 20-25 százalékot
mondhatna magáénak. Így valószínűleg koalíciós kormányzásra lehet
számítani, és a parlamentben erőteljes lesz az ellenzék. Ilyen
körülmények között mindenképpen szükség van a nép által
megválasztott köztársasági elnökre, aki stabilizáló szerepet tölthet
be. A népszavazás után úgy tűnt ez az álláspont nem idegen az
SZDSZ-től sem. Úgy látszik azóta megváltoztatták a véleményüket.
Maróthy László (Békés m. 13. vk.) szintén egyetértett Király
--------------
Zoltán javaslatával. Azzal érvelt: nem lehet tudni, mennyien mennek
el szavazni, mikor jöhet létre egy erős kormány. Az országnak
viszont stabilitásra van szüksége, amely csak úgy biztosítható, ha
olyan köztársasági elnök van, akit az egész nép választott.
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 17:09
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (21. rész)
|
Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m. 13 vk.) is azon a véleményen volt,
-------------
hogy a köztársasági elnököt a népnek kell megválasztania. Azt várta,
hogy a négy kérdésben népszavazást kezdeményező pártok a szavazás
eredményének ismeretében maguk kezdeményezik majd a nép számára
ennek a lehetőségnek a megadását. Mint mondta: nincs meggyőződve
arról, hogy az új Parlamentben nem éppen Tamás Gáspár Miklós az, aki
erre a módosításra javaslatot tesz majd.
E felszólalást követően Tamás Gáspár Miklós kért újból szót, aki
-------------------
ismételten hangsúlyozta, hogy a népszavazás kérdése az
elnökválasztás időpontjára vonatkozott. Az SZDSZ szóvivője valóban
nyilatkozott a népszavazás után és azt mondta, hogy a népszavazás
eredménye a köztársasági elnök megválasztásának módját illetően nem
volt egyértelmü, éppen ezért az új Parlamentnek kell ebben a
kérdésben végső és egyértelmü döntést hoznia a népszavazás
szellemében. Ezért kérte a képviselőket arra, hogy most ne hozzanak
döntést, illetve ha igen, az elutasító legyen.
Több hozzászóló nem lévén az elnöklő Fodor István itt lezárta az
általános vitát, majd a Parlament döntése alapján részletes vitára
bocsátotta Király Zoltán indítványát. A képviselőknek azonban az
addig elhangzottakon kívül más hozzáfüznivalójuk már nem volt.
(folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 17:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (22. rész)
|
Mivel a téma részletes vitájában senki sem kért szót, így
Király Zoltán kapta meg a lehetőséget, hogy válaszoljon az
--------------
elhangzottakra. Hangoztatta, ő is, mint sokan mások elfogadta a
politikai egyeztető tárgyalásokon született kompromisszumot, hogy
első alkalommal közvetlenül válasszon az ország köztársasági
elnököt. Meggyőződését fejezte ki: ennek az első alkalomnak
tradícionális ereje lett volna a mindenkori köztársasági elnök
megválasztásában. Úgy vélte, alkotmányjogi csapdába került a
Parlament, amiből saját magát kell kihúznia, s a beterjesztett
alkotmánymódosító javaslat ezt szolgálja. Karvalits Ferenctől
eltérően nem érezte elkésettnek ezt, sőt inkább időszerűnek, márcsak
azért is, mert előérzete szerint instabil parlamenti állapot
következik be a választások után. Ez tenné szükségessé, hogy a
mostani Parlament döntsön egy olyan hatalmi intézményről, közjogi
méltóságról, amely megteremtheti a politikai egyensúlyt.
Az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy a határozathozatalra
ebben a kérdésben is csak az ülésszak második napján kerül sor,
csakúgy, mint a másik két alkotmánymódosító javaslat esetében.
Ezt követően a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló
törvényjavaslat tárgyalására tértek át a képviselők. Csehák Judit
------------
szociális és egészségügyi miniszter előterjesztésében hangsúlyozta:
bár nem sikerült minden kérdésben megnyugtató megoldást találni, a
beterjesztett törvényjavaslat mégis több pontjában előrelépést
jelent. Legfontosabbnak változtatásnak azt tartotta, hogy az eddigi
gyakorlattól eltérően a családi pótlék a jövőben - a szándékok
szerint - nem társadalombiztosítási ellátás lesz, s folyósításának
előfeltétele nem a szülők munkaviszonya lesz. A gyereknevelés
költségeihez az állam a gyermeket nevelőnek a gyermek léte jogán
folyósítja a támogatást. Ennek - mint mondotta - nem csak elvi,
hanem a fenyegető munkanélküliség miatt gyakorlati jelentősége is
van. A családi pótlék teljes körűvé tétele az esélyegyenlőséget
szolgálja, megteremti e fontos szociális jog gyakorlásának
államilag, törvényben garantált feltételeit, s erősíti a gyermekek
jogának nemzetközileg elismert garanciáit is. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 17:41
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (23. rész)
|
A miniszter arról is szólt: a jogosultság meghatározásánál
alapvető szempontnak tekintették, hogy a magyar állampolgárok teljes
körére, valamint a magyar állampolgárokkal csaknem azonos jogállású
nem magyar állampolgárokra is terjedjen ki ez a jogosultság. A
törvényjavaslat eredeti formájában korlátozások is szerepeltek, így
a rokkantnyugdíjban részesülők és a rokkantsági járadékot kapók nem
kaphattak volna családi pótlékot. Csehák Judit bejelentette: a
Minisztertanács előző napi ülésén hozzájárult, hogy ezek az emberek
is hozzájuthassanak a családi pótlékhoz, s így a törvényjavaslatot
ezen a ponton kedvezően módosítsák. Új vonása a törvényjavaslatnak,
hogy a jogosultság alanyának azt tekintik, aki a háztartásában
neveli a gyermeket, s ha a gyermeket intézetben nevelik, akkor az
intézet válik a családi pótlékra jogosulttá. A miniszter kedvezőnek
minősítette, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően a családi pótlék
összegét törvényben határozzák meg, s a szükséges módosításáról csak
az Országgyűlés dönthet. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: nem tartja
jónak azt a javaslatot, miszerint a családi pótlék összege a
mindenkori infláció mértékével automatikusan emelkedjék, a
tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a gyermeknevelés költségei
ennél jóval nagyobb arányban növekednek.
Végül elmondta, hogy a számítások szerint a családi pótlék
alanyi jogon történő juttatása 80-90 ezer gyerekkel növeli a
jogosultak körét. Ennek költségkihatása - április elejei
bevezetéssel számolva - az idén valamivel több mint egymilliárd
forint. Ezt a fejlesztési többletet egyébként az Országgyűlés az
elmúlt év decemberében már jóváhagyta az állami költségvetés
elfogadása során. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 17:42
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (24. rész)
|
Moravcsik Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.) a szociális és
------------------
egészségügyi bizottság képviseletében arról szólt, hogy meglehetősen
nagy azoknak a családoknak a száma, amelyek megfelelő biztosítás
hiányában családi pótlékot csak egyéni segélyezésként kapnak, és
ezek a családok gyakran megalázónak, sértőnek tartják ezt a módot.
Sokan inkább a nyomorúságot vállalják. A családi pótlék állampolgári
joggá válása már évtizedekkel ezelőtt szerte Európában törekvés
volt, így itthoni törvénybe foglalása egyúttal felzárkózást is
jelent Európához. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a családi
pótlék reálértékének megőrzésére programot kell kidolgozni. Arról is
beszélt, hogy a bizottságban éles vita alakult ki; számos javaslat
hangzott el például a jogosultak körének bővítésére, a korhatár
kérdésében, de minderre a 64 milliárd forintos keret egyelőre nem ad
lehetőséget. Vita volt arról is, hogy a családi pótlék visszavonható
legyen-e vagy sem. A bizottság semmiféle jogot sértő korlátozást
nem fogadott el. A családi pótlék a gyermek létének és
megélhetésének biztosítéka kell hogy legyen.
Az elnök ezután bejelentette, hogy két képviselő módosító
indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot általános, majd részletes
vitára bocsátja.
Tóth Istvánné (Bács-Kiskun m., 11. vk.) felszólalásában utalt
-------------
arra, hogy sok szülő elhanyagolja gyermeke nevelését, ezért mielőbb
meg kell erősíteni a gyámhatóságok szerepét, csakúgy, mint a
gyermekvédő, gyermeknevelő intézetekét. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 18:01
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (25. rész)
|
Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) a Magyar Néppárt
------------------
parlamenti csoportja nevében az anyák, a családok védelmében
javasolta: a kormány a törvény végrehajtási utasításának
elkészítésekor, az igényjogosultság meghatározásakor konkrétan
fogalmazza meg, hogy a családi pótlék külön kérelem nélkül anyai
jogon jár és elsődlegesen a szülő anyákat illeti meg. A végrehajtási
utasítás tartalmazzon garanciákat is arra, hogy a családi pótlékot
valóban a gyermekekre, a családokra fordítsák. Mindezt azért
tartotta fontosnak, mert tapasztalatai szerint az anyákat a családi
pótlék csak külön kérelem alapján illette meg, s gyakorta -
különböző nem kívánatos magatartás miatt - a család, a gyermek csak
nehezen juthatott hozzá jogos ,,jussához,,.
Az általános vita lezárásával a plénum - szavazással - a
törvénytervezetet részletes vitára is alkalmasnak ítélte.
A részletes vitában elsőként Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.)
------------
kért szót. A törvényjavaslatnak arra a súlyos hiányosságára hívta
fel a figyelmet, hogy hatálya nem terjed ki az egyetemeken,
főiskolákon tanuló szülőkre. Ezért javasolta: a miniszterasszony
egyeztessen, hogy legalább a szociális ösztöndíj mértéke érje el a
családi pótlékét. (folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 18:03
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (26. rész)
|
Mivel több képviselő nem kért szót, az elnöklő Horváth Lajos a
vitát lezárta, s az elhangzó felvetésekre Csehák Judit válaszolt.
------------
Elmondta, hogy a korábban benyújtott módosító indítványokat az
Országgyűlés illetékes bizottsága véleményezte, azzal a
miniszterasszony egyetértett, így a továbbiakban az indítványokkal
nem foglalkozott. Ördög Ferenc képviselő felvetésével kapcsolatban
elmondotta: nem a jelenlegi törvényben veszik figyelembe javaslatát,
hanem a felsőoktatás reformja és támogatási rendszerének átalakítása
keretében hasznosítják. A továbbiakban arról szólt: az állampolgári
jogon járó családipótlék-rendszer sem tudja biztosítani, hogy
bizonyos családokban a gyerekek kapják meg az állami támogatást. Ez
azonban nem a törvény feladata, nem nélkülözhető ugyanis a gondos
szakszerű szociális munka, a családtámogatás. Ezért azt javasolta,
hogy a bizottsági véleményeket figyelembe véve fogadják el a
képviselők a benyújtott törvényjavaslatot.
Ezután határozathozatal következett. A szavazás során a
képviselők azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel a szociális és
egészségügyi bizottság nem értett egyet, nem fogadták el. Így nem
értettek egyet azzal, hogy családi pótlékban részesítsék a 16 évnél
idősebb, de 20 évnél fiatalabb gyermekeket is, akik nem oktatási
intézményekben tanulnak, hanem foglalkoztatáspolitikai szakmai
képzésben vagyis a szükségessé váló átképzésben vesznek részt.
Ugyancsak elvetették azt az indítványt, hogy ne legyen jogosult
családi pótlékra az a gyerek, akinek önálló keresete van, abban az
esetben, ha jövedelme meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb
összegét. Nem nyerte el a képviselők egyetértését az az indítvány
sem, amely lehetővé kívánta tenni a családi pótlék elvonását attól a
családtól, ahol a támogatást nem a rendeltetésének megfelelően
használják fel.
Végül a bizottság által jóváhagyott képviselői indítványokkal
kiegészítve általánosságban és részleteiben - 229 egyetértő, 10
ellenző és 25 tartózkodó szavazattal - elfogadta az Országgyűlés.
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 18:05
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (27. rész)
|
Az ülésszak következő napirendi pontjaként a képviselők áttértek
az oktatási törvény módosítására tett javaslat tárgyalására, melynek
előadója Glatz Ferenc művelődési miniszter volt. A tárca vezetője
------------
elöljáróban hangsúlyozta: a most beterjesztett módosító
törvényjavaslat a szeptemberi tanév új szellemben való kezdéséhez
szükséges változtatásokat tartalmazza. A társadalmi, politikai
változások mellett az alkotmány módosításából is adódott feladat.
Általános elvárás, hogy az állami oktatás politikailag pártsemleges
legyen, ezért ki kell iktatni a régi oktatási törvényből mindazokat
a részeket, amelyek szocialista, vagy egyoldalú pártpolitikai,
ideolgóiai nevelési célkitűzésekre vonatkoznak.
A javasolt módosítások nyomán a tárca fel kívánja adni az állam
iskola-alapítási monopóliumát. Ez a kérdés a társadalmat rendkívül
erősen foglalkoztatja nemcsak az egyházi iskolák, hanem a
magániskolák, magánegyetemek kapcsán is. Erre kötelezi hazánkat az
az ENSZ-egyezmény is, amelyhez 1964-ben csatlakoztunk, s amely
kimondja, hogy Magyarországon a szülők és a gyámok jogosultak nem
állami oktatási intézményben taníttatni gyermekeiket, amennyiben
azok a szakmai követelményeknek megfelelnek. Utalt arra, hogy az
előzetes tárgyalásokon a magániskolák és a magánegyetemek kérdésében
több ponton viták voltak. Úgy vélte, hogy a javaslat egyértelműen
tisztázza: a magániskolában és magánegyetemen tanulóknak jogait és
az oktatás feltételeit az alapítónak kell biztosítania, az állam
pedig támogathatja ezeket a vállalkozási alapon létrejövő iskolákat.
A miniszter kiemelte: a törvénymódosítás lépést tesz az
alternatív közoktatás irányába, annak kimondásával, miszerint a
középiskolákban folyhat 8 osztályos oktatás. Visszautasította azokat
a sajtóban megjelent vádakat, hogy a tárca a 8 osztályos vagy
másként elit gimnáziumot kívánná preferálni. Ugyanakkor - mutatott
rá - a módosítás erősíti az iskola önállóságát, azokat először
nevezi meg jogi személynek. Először mondja ki, hogy az irányítás nem
sértheti az iskola szakmai önállóságát, s meg kell adni az iskolának
az önálló gazdálkodási jogot, ha kéri.
A felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban egyetlen lényeges
ponton, mégpedig az egyetemi autonómia növelésére javasol
változtatást a törvénymódosítás. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 18:41
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (28. rész)
|
A módosítás szerint a felvétel kérdésében csak az egyetem döntene,
egyes szakokon a felvételi az egyetem javaslatára el is hagyható, s
a tantárgyi irányelveket nem a minisztérium, hanem az egyetemi
autonómia szabályozná, s gazdálkodásában is önálló lenne az
intézmény.
A miniszter - mint mondta - azokkal ért egyet, akik szerint új
oktatási, új felsőoktatási és új tudományügyi vagy akadémiai
törvényre van szükség. A most beterjesztett anyag azonban csak
módosítás, s mint ilyen nem érinti az oktatás strukturális
viszonyait. Elfogadhatónak ítélte azt az előzetesen benyújtott
képviselői javaslatot, hogy a módosított törvénybe kerüljön be az
egészséges életmód kialakítását segítő kitétel is. Egy kivételével
egyetértett a kulturális bizottság észrevételeivel is. Azt a
javaslatukat nem tudta támogatni, hogy a módosítás során ne csak az
egyetemek, hanem a főiskolák alapítási jogát is adják országgyűlési
hatáskörbe, mert az szakigazgatásilag óriási problémákat jelentene.
Végezetül Glatz Ferenc tolmácsolta a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemnek azt a kérését, hogy az országgyűlési
határozattervezetben - amely felsorolja a hazánkban jelenleg működő
egyetemeket és főiskolákat - intézményük már mint Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem szerepeljen. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 18:42
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (29. rész)
|
Ezt követően Fehér Tibor, a kulturális bizottság előadója kapta
-----------
meg a szót, s ismertette a bizottság állásfoglalását. Úgy találták:
most valóban nem időszerű nagyobb távlatokban gondolkodó tervezetet
készíteni, s helyes, hogy csak a legszükségesebb módosításokat
indítványozza a törvényjavaslat. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a
jelenlegi törvényt a későbbiekben három - a közoktatással, a
felsőoktatással és a tudományos kutatással foglalkozó - törvénynek
kell majd felváltania. A bizottságban kibontakozott vita
középpontjában döntően a felsőoktatás és a középfokú oktatás
kérdései álltak - mondotta az előadó. A módosító javaslatok döntő
része az egyetemi és főiskolai oktatást érintette, s a felsőoktatás
tekintélyének, rangjának növelését, az egyes intézmények működésének
hatékonyabbá tételét célozta.
Vitát váltott ki a közoktatás ingyenességének ügye. Felmerült,
hogy inkább a térítésmentesség fogalmát használják, ugyanis az
ingyenesség nincs kellőképpen körülhatárolva, s ez a pedagógusok
tapasztalatai szerint félreértésekre adott, adhat okot. Egyes
bizottsági tagok támadták a tankötelezettségi kornak az 1985-ös
oktastási törvény szerint történt megfogalmazását. A 16 éves
életkori határ számos - elsősorban szakmunkásképző - intézetet hoz
lehetetlen helyzetbe. Ennek oka, hogy sok 15-16 éves fiatal nem tud,
illetve nem is akar az iskolai képzésbe bekapcsolódni. Tevékenységük
morálisan rombolja az iskolai nevelő-oktató munkát, fékezi a
törekvőket. E szabályozás fenntartása évenként több ezer fiatalt
kényszerít iskolába. A képviselők szerint úgy kellene a jövőben a
tankötelezettségi kort meghatározni, hogy az a 8. osztály
befejezéséig, de legkésőbb a gyerek 16. életévéig tartson.
Az iskolák gazdasági önállóságát lehetővé tevő javaslatot
egyértelműen helyeselték a bizottság tagjai. Üdvözölték a speciális
szakiskolák fogalmi meghatározásának bővítését is, ugyanis ezáltal
lehetőség nyilik arra, hogy a gyenge képességű fiatalok is
képzettséget szerezzenek alacsonyabban kvalifikált munkakörök
betöltésére. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:22
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (30. rész)
|
Egyetértő vélemény, de ugyanakkor aggodalom is elhangzott a
magániskolák létesítésével összefüggésben. Többen félnek attól, hogy
érvényesülni fog a legjobb pedagógusokat elszívó hatás, s az sem
megnyugtató, hogy elitiskolák, elitrétegek alakulhatnak ki. Nehezen
képzelhetők el garanciák arra, hogy a tehetséges, de szerény anyagi
helyzetű fiatalok is bejuthatnak ilyen iskolákba, tehetségük
kibontakoztatására.
Mindent egybevetve a bizottság elfogadta a törvénymódosító
javaslatot, s az Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta azt.
Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.) bevezetőjében emlékeztetett arra,
----------
hogy három évvel ezelőtt ő már javasolta az oktatási törvény
módosítását. S keserűen hozzátette: ennyi időnek, megannyi politikai
változásnak s több miniszter-váltásnak kellett eltelni ahhoz, hogy e
módosítás most nagy sietve a Parlament elé kerüljön. Igaz, a
minisztérium vezetése is úgy vélte, korszerűsíteni kell a törvényt,
ám az apparátus merevségén, ellenállásán a kezdeményezés mindig
megakadt.
A képviselő úgy vélekedett, hogy szélesebb körű szakmai vitára
kellett volna bocsátani a javaslatot. Hangoztatta, hogy e mostani
módosítás csupán az első lépés, amit gyorsan követnie kell a
közoktatási, a felsőoktatási, és az Akadémiát és magában foglaló,
tudományokról szóló törvénynek. Arra kérte a minisztert:
,,végrendeletként,, hagyja utódjára, hogy e három törvény tervezete
mielőbb elkészüljön.
Gágyor Pál rámutatott: Magyarországot egy valamiben lehet
gazdagnak tekinteni, az emberi erőforrás tekintetében. Hazánk csak
akkor veheti fel a versenyt a velünk összemérhető országokkal, ha az
elkövetkező években az oktatást, képzést, továbbképzést - mind
minőségi, mind mennyiségi szempontból - sikerül megoldani.
Örömmel üdvözölte, hogy a módosítás - részben vagy egészben -
megoldást jelent a legsürgetőbb gondokra, s közvetett módon
lényegében deregulációt hajt végre a Művelődési Minisztérium
területén is. Az igazi változásokra utaló feladatok kimunkálása
azonban még várat magára, így a különböző intézmények
felszereltségének javítása, különböző eszközrendszerek megteremtése,
a tudás anyagi elismerése, a hallgatók megélhetésének biztosítása.
(folyt. köv.)
1990. február 27., kedd 19:27
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (31. rész)
|
Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.)
---------------------
iskolapárti társadalmi közszellemet sürgetett hozzászólásában.
Részletesen szólt arról, hogy az oktatási reformra nemcsak a
politikai intézményrendszer változásai hatnak, hanem a gazdaság, a
társadalom állapota is. Riasztó adatokat közölt megyéjéből, ezeket a
gondokat a vállalkozások nem oldják meg - tette hozzá. Szükség van
az oktatási struktúra gazdagítására, de ne csak magániskolákkal,
hanem legyen mód különféle alapítványok iskolai elfogadására is,
hogy a nehezebb helyzetben és környezetben élő fiatalok nemcsak
közvetlenül szülőhelyükön, hanem az ország más részein is segítséget
kaphatnak tanulmányaikhoz. Nehezményezte, hogy a törvénymódosító
javaslat nem veszi figyelembe az oktatás és az arra fordítható
anyagi eszközök közötti összefüggést.
Földy Ferenc (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 18. vk.) azt
------------
hangsúlyozta, hogy a magyar felsőoktatási intézményeket -
irányításuk színvonalának emelése végett - az Országgyűlés
hatáskörébe kell utalni. Javasolta azt is, hogy az Országgyűlés
egyetemekről alkotandó határozat-tervezete egészüljön ki a főiskolák
felsorolásával, köztük a hajdúböszörményi és a soproni óvoképző
főiskolákkal. Ezeket az intézeteket 1986-ban integrálták a debreceni
tanítóképző főiskolába, illetve az Apáczai Csere János Tanítóképző
Főiskolába. A döntés igért előnyei nem mutathatók ki. A Parlamenttől
várják az önállóságuk visszaállítását.
Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk.) szintén az említett
--------------
óvoképző intézmények önállósága ügyében kért szót. Elmondta, hogy
ezekben az iskolákban az oktatás tartamilag teljesen elkülönül
azoktól a főhatóságoktól, amelyek sorsukról hivatottak dönteni. Arra
kérte az illetékes minisztert, hogy adjon helyt Földy Ferenc
javaslatának, és történjen meg az említett iskolák felsorolása a
felsőoktatási intézmények között. (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:31
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (32. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) véleménye szerint a törvénynek
------------
nem szabad túlzottan részletesnek lenni, mert az a veszély állhat
elő, hogy az indokoltnál erőteljesebb beavatkozás következtében
elvesznek az agrár- és a műszaki szakoktatás elismert értékei. A
törvény megalkotása során arra is figyelni kell, hogy a jogszabály
hogyan illeszkedik a fejlett nyugat-európai országok oktatási
rendszeréhez. Lényeges megteremteni a feltételeket a különböző
oklevelek külföldi elismertetéséhez. Gondolt-e mindezekre a
Művelődési Minisztérium, amikor az eddigi tantervi irányelvek
helyett egy új kategóriát kíván bevezetni, mégpedig a képesítés
megszerzésének feltételeit. A képviselő véleménye szerint ezt a
változtatást nem lehet végrehajtani a külföldi partnerekkel való
egyeztetés nélkül, különben veszélybe kerülhet a Magyarországon
megszerzett diplomák országhatáron túli elismerése.
Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette, s
bejelentette, hogy szerdán alkotmányerejű törvényjavaslatok feletti
döntéssel folytatják a munkájukat a képviselők.
x x x
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:32
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (33. rész)
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka első napjának eseményei
dióhéjban:
Kedden 336 képviselő jelenlétében megkezdődött az Országgyűlés
februári ülésszaka. A napirend tárgyalása előtt a Parlament
megemlékezett a 35 évvel ezelőtt elhunyt Zsedényi Béla
jogászprofesszorról, az Ideiglenes Nemzetgyűlés első elnökéről,
valamint kegyelettel adózott a közelmúltban elhunyt Bognár Rezső
képviselő emlékének.
Ezt követően elfogadták az ülésszak tárgysorozatát:
- a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot, s azzal összefüggésben a nemzeti és nyelvi
kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatot;
- a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot a hovédelmi bizottság előterjesztésében a Magyar
Néphadsereg nevének megváltoztatásáról;
- a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló
törvényjavaslatot a köztársasági elnök közvetlen választására tett
képviselői indítványa alapján;
- a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló
törvényjavaslatot;
- az oktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, s
azzal együtt az egyetemekről szóló országgyűlési
határozattervezetet;
- a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot;
- a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló
törvényjavaslatot;
- az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül
helyezéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot, a
deregulációs törvény tervezetét;
- a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot;
- a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok
átalakulásáról szóló törvényjavaslatot;
- a lakáscélú állami kölcsönök utáni kamatadó fizetéséről szóló
törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslatot
(illetve, ha azt nem fogadnák el, akkor a lakáscélú állami kölcsönök
utáni kamatadó fizetéséről szóló törvény végrehajtási rendeletének
módosítására tett indítványt);
- az általános forgalmi adóról szóló törvény mellékletének
kiegészítésére tett törvényjavaslatot;
- a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására
tett törvényjavaslatot; (folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (34. rész)
|
- a családi pótlék, a gyes és a gyed minimumának, valamint a
nyugellátás további emelésére tett önálló képviselői indítványt;
- az Országgyűlés 19/1989. és 20/1989. számú határozatainak
módosításáról szóló országgyűlési határozattervezetet, illetve az
általános jóvátételról szóló törvényjavaslatot;
- a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe küldendő
meghatalmazott kijelöléséről szóló országgyűlési
határozattervezetet;
- a pornográfia és a szennyirodalom nyilvános terjesztésének
tilalmáról szóló népi kezdeményezést;
- az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról szóló
országgyűlési határozattervezetet;
- az 1990. évi vagyonpolitikai irányelveket, valamint az Állami
Vagyonügynökség 1990. évi költségvetéséről, ügyvezető igazgatójának
megválasztásáról és illetményéről szóló javaslatokat;
- a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetéről szóló beszámolót;
- a pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek
devizaellátásáról szóló országgyűlési határozattervezetet;
- az Országgyűlés ideiglenes vizsgáló bizottságainak jelentését;
- az Állami Számvevőszék jelentését a Magyar Szocialista Párt
vagyonmérlegének vizsgálatáról;
- interpellációk és kérdések, valamint
- személyi javaslatok megtárgyalását.
Az első napirendi pont előtt a legutóbbi ülésszakon elnapolt
családjogi törvény módosításáról döntöttek a képviselők: elfogadták
a házasságról, a családról és a gyámságról szóló - korábban már
többször módosított - 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló
javaslatot. A törvény március 1-jén lép hatályba.
A testület személyi kérdést is tárgyalt: Balsai István, az
Országos Választási Bizottság tagja lemondott e tisztségéről, mivel
az MDF országos listáján jelöltként indul a választáson. Helyébe
Németh Jánost, az ELTE tanszékvezetőjét választották meg.
Ezt követően a képviselők megszavazták azon javaslatot, hogy
együttesen tárgyalják a Magyar Köztársaság alkotmányának
módosításáról, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és
nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló
törvényjavaslatokat. A törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán
igazságügyminiszter terjesztette elő.
A beszámoló feletti vitában elsőként Nagy József (Baranya m., 6.
vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselője szólt.
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (35. rész)
|
Eközben több képviselő is módosító indítványt nyújtott be, ezért
a törvényjavaslatot az elnöklő Fodor István általános és részletes
vitára bocsátotta, amelyben felszólalt:
Tóth Károly (országos lista)
Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.)
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.)
Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 18. vk.)
Filló Pál (Budapest, 18. vk.)
Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.)
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.)
Peják Emil (Budapest, 56. vk.)
Mándity Marin (országos lista)
Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.)
Schőner Alfréd (országos lista)
Bognár József (országos lista)
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.)
Márk György (országos lista)
Ördög Ferenc (Zala m., 7. vk.)
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.).
Mivel több képviselő nem jelentkezett felszólalásra, az elnök
lezárta a törvényjavaslat általános vitáját, s a törvényjavaslatot
részletes vitára bocsátott, amelyben felszólaltak:
Bánffy György (Budapest, 4. vk.)
Nagy Gyula (országos lista)
Zsidei Istvánné (Heves m., 5. vk.).
A részletes vita lezárása után a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság véleményezte a vitában elhangzott módosító javaslatokat.
Ezekről azonban csak szerdán határoznak, egységes szerkezetben a
másik két, alkotmánymódosítást igénylő törvénnyel.
Ezt követően Kovács Mátyás, a honvédelmi bizottság előadója
fűzött rövid kiegészítést a Magyar Néphadsereg nevének
megváltoztatásáról szóló törvénytervezethez. (Az új elnevezés:
Magyar Honvédség.) A vitában senki nem kért szót; a döntés, mint az
iménti esetben, alkotmánymódosítással jár, ezért másnapra marad.
Ezután Király Zoltán terjesztette elő a köztársasági elnök
közvetlen választására vonatkozó törvényjavaslatát. Az általános
vitában szót kapott:
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.)
Hámori Csaba (országos lista)
Karvalits Ferenc (Zala m. 1. vk.)
Varga Lajos (Pest m. 26. vk.)
(folyt.köv.)
1990. február 27., kedd 19:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés februári ülésszaka - első munkanap (36. rész)
|
Maróthy László (Békés m. 13. vk.)
Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m. 13. vk.)
A részletes vitában nem kívánt hozzászólni senki.
Az elhangzottakra Király Zoltán válaszolt. Határozathozatal -
mivel ez a harmadik alkotmánymódosító javaslat - szerdán várható.
A következő napirend a családi pótlék teljes körűvé tételéről
szóló törvényjavaslat volt, amelyet Csehák Judit szociális és
egészségügyi miniszter terjesztett elő. A szociális és egészségügyi
bizottság véleményét Moravcsik Ferencné ismertette.
Az általános és részletes vitában felszólalt:
Tóth Istvánné (Bács-Kiskun m. 11. vk.)
Vassné Nyéki Ilona (Pest m. 1. vk.)
Ördög Ferenc (Zala m. 7. vk.)
A felvetésekre Csehák Judit válaszolt. Az Országgyűlés a
törvényjavaslatot elfogadta.
A következő napirend az oktatási törvény módosítása volt; ehhez
Glatz Ferenc művelődési miniszter fűzött szóbeli kiegészítést, a
kulturális bizottság álláspontját Fehér Tibor ismertette.
A képviselők megkezdték a törvényjavaslat vitáját. Szót kapott:
Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.)
Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m. 8. vk.)
Földy Ferenc (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 18. vk.)
Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14.vk.)
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.)
A tervezet feletti vitát szerdán folytatják. (MTI)
1990. február 27., kedd 19:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|