|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (10. rész)
|
De az eredményeket hozó, megszorító jellegű gazdaságpolitikát a
politikai vezetés - élvezve a gazdálkodó és pénzügyi szervezetek
bizonyos köreinek és a szakszervezetek legfőbb vezetőinek
támogatását - nem tolerálta tovább. Kiadta a jelszót: élénkíteni,
dinamizálni kell a gazdaságot. Anélkül, hogy a szerkezet
átalakításáért bármit tettek volna, lendületet akartak adni a
növekedésnek. Így nőtt az import, emelkedett a fogyasztás és
1985-1987 között ismét megduplázódott az adósság, újra óriásira
duzzadt az átmenetileg egyensúlyba került költségvetés hiánya.
1988-ban ugyan sikerült lefékezni a romlást, és ismét aktív volt
az áruforgalom egyenlege, de olyan intézkedések születtek - a
világútlevél bevezetése, vámrendelkezések -, amelyek népszerűek
voltak a lakosság körében, ám fenyegetően előrevetítették a
kedvezőtlen tendenciákat. Mindez újabb csapdát jelentett.
Visszavonni ezeket a rendelkezéseket akkor értetlenséget váltott
volna ki, hiszen kedvezően fogadott intézkedésekről volt szó.
- Az én felelősségem - hangsúlyozta Németh Miklós -, hogy bár a
helyzet tarthatatlanságát felismertem, mégsem tettem ellene. S
amikor tettem - a legutóbbi valutarendelet kiadásával -, már későn
és rosszul magyarázhatóan cselekedtünk. Nem tehető felelőssé a
lakosság azért, hogy adott szabályok között legalább ő igyekszik
racionálisan cselekedni.
De 1988 a politikában is fordulatot hozott, és a májusi
pártértekezlet után létrejött új Politikai Bizottság ugyancsak
szembekerült az adósságcsapda dilemmájával. A felhalmozott adósság
és annak terhe olyan örökség, amely nem engedi szárnyalni a
fantáziát, sőt gúzsba köti a társadalomnak rövid távon többet
nyújtani kívánók szándékait. Ezért ha a társadalom nem ismeri ennek
a tehernek valódi súlyát, lehetetlen megmagyarázni és elfogadtatni a
szükséges áldozatokat. Fel kellett volna tehát tárni a valós
helyzetet, hogy az óhatatlan megteendő intézkedéseket indokolni
lehessen, és az új vezető testület politikailag hiteles legyen.
- Ám ismét felmerült az aggály: ha nyilvánosságra hozzuk, hogy
eltérés van a publikált és a tényleges adatok között a költségvetés
hiánya és a külső adósság tekintetében, akkor a nemzetközi pénzvilág
bizalma megrendül, a pénzügyi összeomlás elkerülhetetlen. Ez viszont
az ország érdekei ellen van. Úgymond, aki a nép, az ország érdekét
nézi, az nem dönthet a tényleges számok feltárása mellett.
- Ismét, akárcsak hét évvel korábban, ez az álláspont győzött,
és ez volt a testület döntése. De elhatároztuk akkor, hogy az
egyébként is meglehetősen zavaros és sokszor hézagos nyilvántartási
rendszer rendbetételével és megfelelő pénzügyi műveletekkel
két-három év alatt fel kell számolni az eltérést. (folyt.köv.)
1989. november 21., kedd 15:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|