|
|
 |
|
 |
A szovjet csapatkivonások - amerikai szemmel
|
--------------------------------------------
Washington, 1989. november 11. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Amerika lenne a kelet-európai szovjet katonai jelenlét legfőbb
támogatája? - e mind gyakrabban emlegetett bizar kérdésről
bocsátkozik érdekes fejtegetésbe Kenneth Adelman, az Egyesült
Államok Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatalának volt elnöke
a Washington Times hasábjain. A kérdésre adott válasza sem kevésbé
meglepő:
- Ez bizony nemsokára bekövetkezhet. A bizarr elgondolás a múlt
hét középen vetődött fel, amikor két magyar vezető látogatást tett
Washingtonban. Az első Pozsgay Imre államminiszter a jövő évi
magyarországi választások esélyes elnökjelöltje úgy nyilatkozott,
hogy 2000-re minden idegen katonától mentes Európát szeretne látni.
A másik, Kovács László külügyi államtitkár elmondotta nekem, hogy a
szovjet csapatok magyarországi jelenléte jövőre jelentős
kampány-kérdéssé válhat.
Miért állomásoznak még mindig a szovjet katonák Magyarországon?
- kérdezhetik a magyar jelöltek. Nincs rájuk szükségünk semmiféle
idegen fenyegetéssel szemben, miután Magyarország nem határos
egyetlen NATO-országgal sem. Belső fenyegetés ellen meg éppenséggel
nincs szükség rájuk, hiszen azzal magunk is eltudunk bánni. Ugyanígy
Lengyelország, vagy ki tudja, talán hamarosan még az NDK, sőt a
Varsói Szerződés más tagállamai is kérhetik, sőt követelhetik, hogy
a szovjet csapatok távozzanak területükről. És hát - ki tudja
manapság - az oroszok esetleg örömmel hozzá is járulnak. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szovjet csapatkivonások - 1. folyt.
|
Jelentések szerint Mihail Gorbacsov szovjet elnök közölte egy
magyar vezetővel, hogy Moszkva 2000-re talán ki akarja vonni
valamennyi katonáját Kelet-Európából. Miért lehet ez igaz? Azért,
mert - mint dr. Gáti Károly írta a Foreign Affairs Journalban - a
szovjetek felismerhetik kelet-európai birodalmuk paradoxonját,
miszerint az a terület, amelyet Sztálin a II. világháború után
szerzett meg a szovjet biztonság fokozása érdekében, azóta a
bizonytalanság jelentős forrása lett.
Tehát a kelet-európai szovjet megszállás vége egyre közeledik,
és még a tetejében az Egyesült Államok háború utáni politikája is
megvalósulhat. Adja isten. De álljunk csak meg egy pillanatra
-
figyelmeztet Ken Adelman a Washington Timesban. - A dolog ilyen
kimenetele ugyanis szöges ellentétben áll a hagyományos haderő
csökkentésére irányuló bécsi tárgyalásokon képviselt jelenlegi
amerikai irányvonallal. Ezek a jól beharangozott tárgyalások ugyanis
- ha sikerrel végződnek - törvényes alapot biztosítanának a
Szovjetuniónak, hogy az 1990-es évek középen túl is nagy létszámú
katonaságot állomásoztasson Kelet-Európában.
Még a NATO-javaslat is a szovjet és amerikai csapatok 275
ezertől 350 ezer főig terjedő létszámát indítványozza
Közép-Európában a szóban forgó időszakot követően. Így tehát a
lengyeleknek, magyaroknak sőt a keletnémeteknek azok az álmai, hogy
szovjet csapatok végül is kivonulnak, épp a visszájukra fognak
fordulni a hagyományos haderők csökkentésével kapcsolatos
megállapodások következményeként. Kétségtelenül furcsa végeredmény
ez, amivel azonban nemsokára szembe kell néznie Washingtonnak. A
hagyományos erők csökkentését célzó jelenlegi tárgyalások azonban
még befejezésük előtt politikailag károsnak bizonyulhatnak.
Tegyük fel például, hogy a jövő évi választásokon egyes magyar
jelöltek bele veszik programjukba, hogy fel fogják kérni a
Szovjetuniót csapatainak kivonására. Az ellenlábas jelöltek erre azt
állíthatják, hogy ez az álláspont károsan hatna a
fegyverzetkorlátozás kilátásaira. Nekik lenne igazuk, mert a
szerződés továbbra is jogalapot biztosít a hatalmas szovjet katonai
jelenlétre Kelet-Európában. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
|
|
- Szovjet csapatkivonások - 2. folyt.
|
Arról van szó, hogy az amerikai fegyverzetkorlátozási javaslatok
nélkülözik a meggyőző geostratégiai alapot. Harminc évvel ezelőtt az
Egyesült Államok nemzeti stratégiája helyet keresett a
fegyverzetkorlátozás beiktatására. Most úgy tünik, hogy a
fegyverkorlátozásnak kell helyet biztosítania az amerikai nemzeti
stratégia számára - írja Ken Adelman a Washington Timesban majd így
folytatja: szinte biztosra vehető, hogy az idők túlhaladják a
fegyverkorlátozást.
A bécsi ülés észbontó számaival, kategóriáival és
bonyolultságával statikus végeredmény kidolgozásán fáradozik. A
kelet-európai fejlemények ugyanakkor még mindig dinamikusak. A
szovjeteknek, az amerikaiaknak, de különösen a kelet-európaiaknak
egyaránt sokkal inkább érdekükben áll az evoluciós folyamat
fenntartása, mint az, hogy forradalmi zűrzavarba bonyolódjanak.
Mint Haraszti Miklós, a magyarországi ellenzék egyik vezető
egyénisége a közelmúltban írta, a múlt gyakorlatának ismeretében nem
kell figyelmeztetni bennünket arra, hogy a kommunizmus utáni
demokrácia akkor a legjobb, ha kis lángon főzik. A láng jelenleg
fényesen ég, s nem szabad, hogy az olyan amerikai, vagy nyugati
akciók, mint például a Bécsben kibontakozó eredmények kioltsák.
Lord Salisbury mondotta a múlt században: a politika
leggyakoribb hibája a halott politika teteméhez való ragaszkodás.
Sajnos, úgy látszik, hogy még mindig ez történt. +++
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|