|
|
 |
|
 |
Ülést tartott a Minisztertanács (3. rész)
|
A külügyminiszter kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy a
Határőrség tagjai csak végveszély esetén használhatják fegyvereiket.
Tudomásunk van arról, mondta, hogy az NSZK budapesti nagykövetsége
egyéni kérések alapján több száz útlevelet adott ki NDK
állampolgároknak. Az érvényben lévő államközi egyezmények értelmében
hazánk ezt az útlevelet nem akceptálhatja, mert ez megkérdőjelezné
az NDK fennhatóságát saját állampolgárai felett. A külügyminiszter
egy további kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy meglepődött
Alan Cranston szenátor Magyar Hírlap-beli kijelentésén, amely
szerint Magyarország csak akkor kap nagyobb segítséget, ha koalíciós
kormány irányítja majd az országot. Ezt a véleményét Bush elnök
közelmúltben tett budapesti látogatására alapozta, amelynek során
azonban szó sem esett ilyen feltételekről. Furcsának ítélte a
szenátornak azt a megnyilatkozását, amely szerint csak a
választásokat követően döntenek a magyar adósságok átütemezéséről.
Tapasztalataink szerint a nemzetközi monetáris szervezetekkel
fenntartott kapcsolatainkban eddig nem érzékeltük, hogy
együttműködésüket politikai feltételekhez kötötték volna. A
nyugat-európai országok nagy többsége, s más államok is,
folyamatosan tárgyalnak velünk azokról a konkrét támogatási
módozatokról, amelyek a magyar gazdasági életben szükségesek, s egy
sor előrehaladott megállapodásunk van előkészületben.
Egy további felvetésre reagálva cáfolta, hogy hazánk csupán
Romániával szemben lépne fel az ottani magyarság jogainak
biztosítása érdekében. Az elmúlt évek során a csehszlovák
hatóságoknak is gyakran szóvá tette a szlovákiai magyarság helyzetét
érintő problémákat. A Ribbentropp-Molotov paktumot, illetve annak
titkos záradékát érintő kérdésre válaszolva közölte: a
Szovjetunióban és nálunk is folyik a múlt feltárása, a sötét foltok
tisztázása. Ez rendkívül nehéz és hosszadalmas folyamat. Ugyanakkor
hozzátette: ami a Szovjetunióban, a Baltikumban vagy akár a
Kaukázuson túli köztársaságokban és másutt zajlik, az mindenekelőtt
a Szovjetunió belső ügye. Véleménye szerint a Szovjetunióban nem az
a járható út, hogy egyes köztársaságokat megpróbálnak kiszakítani a
Szovjetunió kötelékeiből. Önállóságuk, autonómiájuk biztosítása
alapvető követelmény, de erre a ,,kiszakadás,, nem a legmegfelelőbb
megoldás.
A lengyelországi helyzetet értékelve azt törvényszerű
folyamatnak ítélte a magyar külügyminiszter. Az ország krónikus
gazdasági válságba jutott, s ennek megoldására mindezideig nem
találták meg a megfelelő kiutat. (folyt.köv.)
1989. augusztus 24., csütörtök 19:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|