|
|
 |
|
 |
Séta a Vencel tér körül (1. rész)
|
1989. augusztus 24. csütörtök (MTI-Press) - Egy hónappal ezelőtt, langymeleg júliusi vasárnap estén tűzoltókocsik robogtak szirénázva a prágai Vencel térre. Egy irodaház negyedik emeletén gyulladt meg valami, de az ablakon át gomolygó, fojtó füst hamar megszűnt a nagynyomású vízágyúk szakszerű bevetése következtében. Személyi sérülés nem volt. A téren sétálgató turisták és helybéliek pillanatok alatt sűrű tömegben gyűltek össze az irodaház előtt. Amikor látták, hogy csak egy jelentéktelen tűzeset szemtanúi, lassan szétoszlottak.
Talán ugyanezek a tűzoltóautók mosták végig idén januárban
ugyanezen a téren azokat a tüntetőket, akik hangosan vélekedtek úgy,
hogy több demokráciára lenne szükség Csehszlovákiában. S talán
ugyanezek a tűzoltóautók álltak bevetésre készen augusztus 20-án és
21-én, valamelyik közeli mellékutcában. De most sem rájuk, sem a
könnygázgránátokra, sem a farkaskutyákra nem volt szükség: a Prágai
Tavasz tankokkal történt eltiprásának 21. évfordulóján
gumibotozással is helyre tudták állítani a ,,rendet,,. Az erőszakos
visszarendeződés persze mindig csak átmeneti lehet: a tér
elcsendesül, az évforduló viszont fájó emlékként megmarad, és új
nemzedékek nőnek fel, amelyek újra átélik - a szó legszorosabb
értelmében - e fájó élményeket.
Jiri Hajek, az 1968-as Dubcek-vezetés külügyminisztere úgy véli:
a mostani fiatalokból kezd eltűnni a félsz, ami két évtizeddel
ezelőtt rátelepedett a lelkekre. A hivatalos prágai sajtó a
politikai tapasztalatlanságnak, a könnyű befolyásolhatóságnak
tulajdonítja azt, hogy ezek a fiatalok az utóbbi időben egyre
kevésbé nyughatnak, semmit sem tisztelnek. Ott van például a ,,VB,,
rövidítés, amely a rendőrségi járőrkocsik oldalán olvasható, és
annyit tesz, hogy Közbiztonság (Verejna Bezpecnost). Az ominózus
évforduló előtti napokban tizen- és huszonévesek kisebb csapata
vonult végig a Vencel tér melletti sétáló és bevásárló utcán,
mellükön ,,VB,, felirattal, ami az ő értelmezésükben a Vesela
Budoucnost, vagyis a Vidám Jövő rövidítése. Nagyra nőtt
kígyóuborkákkal hadonásztak, és azt kiabálták, hogy ,,Üssétek a
szocializmus ellenségeit
,, Néhány járókelő nevetve, jónéhány rendőr
tanácstalanul topogva figyelte őket. Az ifjú nemzedék politikailag
valóban tapasztalatlan. Apáik generációjából több mint félmillió
párttagot zártak ki a ,,normalizálás,, során, s ők csak akkor
léphettek be, ha vállalták a központi irányvonal hűséges követését.
Lényegében a párton kívül is csak pártpolitika létezhet: a nép a
CSKP megkérdőjelezhetetlen vezetésével építi a szocializmust. A
szabály az átépítésre is érvényes. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök 13:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Séta a Vencel tér körül 2. rész
|
A rendőr elméletileg tapasztaltabb az uborkát lengető srácoknál,
mégis tanácstalan. A konkrét esetre világos parancsot nem kapott.
Úgy tanulta, hogy két évtizeddel ezelőtt az ellenforradalmi veszély
elhárítása tette szükségessé a VSz csapatainak bevonulását. A
szovjet vezetés mentette meg a csehszlovák szocializmust. Ugyanez a
prágai rendőr viszont az Izvesztyija múlt szombati számában egy
egykori szovjet légideszantos kiskatona üzenetét olvashatja:
,,Bocsáss meg nekünk, Prága
,,. És bocsánatot kértek az akkori
bevonulásért azok a magyar fiatalok is, akiknek őrizetbe vételére
határozott utasítást kapott a rend egyenruhás őre. Ha a csehszlovák
hatalmi struktúra meggyőződéses híve külföldi lapokból kíván erőt
meríteni a jelenlegi berendezkedés helyességének igazolásához,
lassan már csak a Neues Deutschlandban bízhat maradéktalanul.
Sokan kérdezik: a 68-as zűrzavar után berendezkedett
Husák-vezetés miért volt képtelen legalább olyasfajta konszolidációt
megvalósítani, mint Kádár Magyarországon, 56 után? A válasz részben
az, hogy a 68-as csehszlovákiai események, a lakosság tapasztalatai
sokkal kevésbé igazolták vissza az ellenforradalmi veszély
elméletét, mint az 56-os magyarországi történések. A Prágai Tavasz
idején Dubcek volt a bálvány, s a reformkommunisták voltak a
legnépszerűbbek. Prágában nem volt Köztársaság téri vérengzés, s a
bevonulás után nem volt számottevő fegyveres összecsapás. Az
intervenció másnapján összeült viszont a CSKP 14. kongresszusa,
amelynek határozatait bújkálva-cirkáló hiradós kocsikról sugározta a
nemzeti rádió. Ezt a kongresszust persze később érvénytelenítették,
s hónapok múlva Dubceket is eltávolították. Így is tény azonban:
politikai szalonképesség hiánya miatt kudarcba fulladtak a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt megalakitásának tervei.
Kénytelenek voltak meghagyni az eredeti intézményrendszert, majd
szívós taktikával kellett lenyesegetniük a párt testéről a
reformgondolatoktól fertőzött részeket. E részek aztán oly nagy
kiterjedésűnek bizonyultak, hogy a műtét gyakorlatilag az eredeti
párt ,,leváltását,, jelentette. Eltávolították az apparátusból és a
szellemi műhelyekből a megújulás szenvedélyes kutatóit - azokat,
akik 1968-at előkészítették.
A csehszlovák vezetés, amelynek csúcsán az elmúlt két évtized
során alig volt személyi változás, már eleve bizalmi tőkehiánnyal
indult, s e tőkéből azóta is csak annyit halmozott fel, amennyit a
politikai mozdulatlanságért cserébe felajánlott anyagi létbiztonság
szolíd színvonala lehetővé tett. +++
Kárpáti János MTI-PRESS
1989. augusztus 24., csütörtök 13:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|