|
|
 |
|
 |
- A prágai tüntetés - 3. folyt.
|
- Ezeknél az őrizetbevételeknél eléggé elvadult volt. Egyébként,
legalábbis addig, ameddig én a Vencel téren tartózkodtam, nem voltak
különösen brutálisak. Hát lökdösték az embereket, de én nem láttam
azt, hogy ott verték volna őket. Később azonban - úgy tudom, de
akkor én már elmentem a Vencel térről - úgy tudom, hogy feszültebbé,
brutálisabbá vált, feszültebbé vált a hangulat, és brutálisabbá vált
a rendőrség magatartása. Nagyon-nagyon átgondolt taktikával
dolgoztak. Először kettéválasztották, aztán kisebb csoportokra
bontották a tömeget, és utána kezdték meg a letartóztatásokat.
- Hogyan sikerült Kőszeg Ferencnek a visszatérés a határon?
- Símán ment. Nem volt a határon semmiféle problémánk sem
odafelé, sem idefelé. Úgy tűnik, hogy azokat nem engedték át, akik
vonaton jöttek, az autóval indulókat beengedték, és a kifelé
menetnél sem volt semmi problémánk. Még este találkoztam, tehát még
tegnap este találkoztam chartásokkal, az ellenzék tagjaival, és ők
beszéltek arról, ők mondták el például (...) Andreának az időközben
történt letartóztatását, és azt mondták, hogy nem lehetetlen, hogy
újabb megmozdulások lesznek.
- Mi az értékelése ennek a tegnapi napnak?
- Én azt idézném, amit ők mondtak, tehát a chartások, a
Charta-77 köreihez közelálló fiatal csehek, ők azt mondták, hogy ez
egy az eddigieknél átütőbben népi megmozdulás volt. Tehát azt
lehetett érezni, hogy Prága egész népe jelen van és a demokratikus
érzések, a nemzeti érzések egyszerre szólaltak meg és valami nagy
spontán dinamikával, nagy erővel. Ez nyilvánult meg a szvobodu,
szvobodu
- tehát: szabadságot, szabadságot
kiáltásban, Havel,
Dubcek éltetésében, a Himnusz éneklésében, és hát az különösen jól
esett, hogy Magyarországot is éltették. +++
1989. augusztus 22., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|