|
|
|
|
A Magyar Püspöki Kar nyilatkozata - vatikáni vélemény
|
Vatikán, 1989. július 27. (Vatikáni Rádió, Magyar figyelő) - Általános megelégedést keltett katolikus körökben a Magyar Püspöki Kar július 4-ikén kelt nyilatkozata, amely "Az egyházi és társadalmi élet megújítása" címmel az Új Ember július 9-iki számának első oldalán jelent meg. Valóban örömmel üdvözölhetjük ezt a dokumentumot, annyi idő után az első nagy lépést, s amely eligazítást nyújthat a magyar nép életében végbemenő mély politikai, társadalmi és gazdasági változások közepette. A változások természetesen érintik az egyházi életet is, hiszen a társadalmi megújúlást nem lehetséges erkölcsi alapelvek mélyreható szellemi-lelki átalakulás nélkül, ebben pedig döntő szerep jut a katolikus hívőknek, illetve az egyházi közösségnek. A nyilatkozat röviden rávilágít a múlt évtizedekben kialakult társadalmi politikai rendszer egyházat elnyomó és szétziláló intézkedéseire, az igazságtalanságokra és az egyházüldözés számtalan, többé-kevésbé nyílt formájára. Idézünk: - A kialakult új társadalmi rendszer a nemzet egészét sújtotta, a más nemzetiségűeket, elsősorban a német nemzetiségűeket kitelepítették az országból. Sokakat osztályidegennek minősítettek, megfosztottak alapvető emberi jogaiktól, vagyonuktól, otthonuktól, munkalehetőségüktől, gyakran szabadságuktól is. Ennek következtében igen sokan hazájuk elhagyására kényszerültek. Olyan rendszer jött létre, amely a vallás ellen fordult, és annak elhalását adminisztratív eszközökkel is siettetni akarta. Feloszlatta a vallásos egyesületeket és mozgalmakat, államosította az egyházi iskolákat, megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, bezáratta a papnevelő intézetek felét, akadályozta a szabad hitoktatást, korlátozta és cenzúrázta az egyházi sajtót. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egyházi nyilatkozat - 1. folyt.
|
A rendszer beleszólt az egyházi tisztségek betöltésébe, a papi békemozgalom erőszakolásával megkísérelte a papság megosztását, az iskolákban, a munkahelyeken és a közéletben a materialista, ateista ideológiát érvényesítette, sok hitéhez hűséges hívő, hivatását végző szerzetes pap és főpap meghurcolást és bebörtönzést szenvedett, koncepciós perek áldozata lett. Krisztushoz hű keresztények kerültek pusztán hitük megvallása miatt hátrányos helyzetbe. Közülük kiemelkedik Mindszenty József bíboros, aki - mint a magyar egyház vezetője - határozottan kiállt a katolikus egyház érdekei mellett. Koholt vádak alapján történt elítélése előre jelezte a magyar katolikus egyház sorsának jövendő alakulását. - A jelzésszerű visszatekintés után a püspöki nyilatkozat hozzáfűzi: külön tisztelettel tekintünk azokra, akik állhatatosak maradtak és szenvedést vállaltak. Köszönettel tartozunk azoknak a papoknak, akik nagy kockázatot vállalva, minden nehézség ellenére teljesítették küldetésüket. Köszönet azoknak a szerzeteseknek, akik a szétszórtságban és a zaklatások között is hűségesek maradtak hivatásukhoz. Köszönet a szülőknek, akik hátrányos megkülönböztetés árán is gondoskodtak gyermekeik vallásos neveléséről. Örömmel olvastuk ezt a köszönetnyilvánítást, amire régóta vártak azok a papok és világiak, akik az elmúlt évtizedekben az egyházat elnyomó rendszer részéről üldöztetést szenvedtek. Gyakran éppen a papok és szerzetesek legjobbának volt ebben része, akiket nem mindig védett meg az egyházi (...) a főpásztor, talán félelemből, talán megalkuvásból, vagy a félrevezető dialógus, illetve jó viszony fényével. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egyházi nyilatkozat - 2. folyt.
|
A nem katolikus sajtószervek, régi és új lapok is gyakran foglalkoznak lapjaikban egyházi, illetve egyházpolitikai kérdésekkel, a készülő új vallási törvénnyel, a június végén megszűnt Állami Egyházügyi Hivatal szerepével, amelyről már a Magyar Nemzet május 20-iki számában így írt Bálint T. András: "A kormányzati szerv feladata, fő funkciója négy évtizeden át az volt, hogy rátelepítse a hatalmat az egyházakra, felügyelje, ellenőrizze, magyarán figyelje és regulázza a különböző felekezetek működését." Más lapokban, például a Szabad Demokraták Tájékoztatója június 16-iki számában, A mai nap július 4-iki száma, vagy a Világ június 29-iki számában még élesebb kritikákat olvashatunk a megszűnt Állami Egyházügyi Hivatal és nyugdíjazásakor babérkoszorús pásztorrenddel kitüntetett elnöke regulázó szerepéről. Egyesek tiltakoztak is a kitüntetése ellen, amint sokan attól is tartanak, hogy az ÁÉH eddigi szerepét, legalábbis részben, átveszi a Minisztanács egyházpolitikai titkársága, amelynek vezetését a miniszterhelyettessé kinevezett Sarkadi Nagy Barna, Miklós Imre egyik volt helyettese vette át. Sarkadi Nagy általános elnökhelyettes, Cserháti József pécsi püspöknek a Magyar Nemzet július 11-iki számában megjelent cikke szerint így nyilatkozott Miklós Imre április 30-iki hatállyal történt nyugdíjba vonulása után: "Az egyházi élet állami szabályozásának minden területéről kivonul az állam és ílymódon teljessé válik az állam és az egyház szétválasztása. Már ennek szellemében készül a lelkiismereti és a vallásszabadságról szóló törvény is. Mindez jó alapokat teremt az egyházakkal való együttműködéshez a szociálpolitikában, a kultúrában, az oktatásban, a műemlékek és környezetvédelemben. Ennek érdekében megfelelő szervezeti keretek kialakításának igénye merül fel." (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egyházi nyilatkozat - 3. folyt.
|
Sarkadi Nagy Barna hosszabban foglalkozott az új egyházpolitikával "Demokratikus jogállam és egyházpolitika" című cikkében, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle júniusi számában jelent meg. Sarkadi nyilvánvalóan elsősorban kommunista elvtársainak akarja megmagyarázni a hazai egyházpolitika új irányát. Nagyon dialektikusan fogalmaz. Nem egyszer az a benyomásunk, hogy a rákosista egyházpolitika ellenére igyekszik megmenteni a folytonosságot is. Az 1958-as párthatározatok, egyházpolitikai irányelvek - szerinte - döntő változás kezdetét jelentették, bár mai szemmel a vallásellenes akciók eszközei elfogadhatatlanok. Sarkadi Nagy elismeri, hogy a pártállam részben azt eredményezte, hogy gyakorlatilag nem volt és nem is lehetett különbség a párt és az állam egyházpolitikája között. Mi volt a döntő változás Sarkadi Nagy szerint? Az, hogy a párttal, a (...) vallásüldözéssel - és bár a másodrendű állampolgárság (...) felszámolása csak fokozatosan ment végbe és évtizedekig váratott magára - megfelelő alapok jöttek létre a szövetségi politika megvalósításához. Később még hozzáfűzi: a katolikus egyházban megfogalmazódott, de a többi felekezetre is jellemző kis lépések politikája eredményesnek bizonyult, fokozatosan normalizálódott a magyar kormány és a Vatikán közötti viszony. Sarkadi Nagy javára írhatjuk, hogy nemcsak az általunk megkérdőjelezhető sikerekről és eredményekről ír, hanem ezt is bevallja. Másrészt azonban érvényben maradt az összes olyan törvény, törvényerejű rendelet, miniszteri és államtitkári rendelkezés, stb., amely az állam és az egyházak deklarált szétválasztása ellenére biztosította az egyházi élet minden lényeges területének ellenőrzését. A különböző szintű vezetők kinevezésétől, a hitoktatáson keresztül, a legkisebb egyházi (...) mindenütt szükség volt az állami szövevényekre, érvényben maradt a szerzetesrendek betiltása és több más korlátozó intézkedés - így Sarkadi Nagy a párt lapjában megjelent cikkében. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egyházi nyilatkozat - 4. folyt.
|
Ez világos beismerés, s tegyük hozzá, mindennek hű eszköze, az ellenőrzés, regulázás, fékezés és adminisztratív elnyomás szerve az Állami Egyházügyi Hivatal volt, amely a normalizálás, a dialógus, a kis lépések, a jó viszony, stb. jelszavakkal megnyomorította, szétzilálta az egyházat. Bármennyire is azt magyarázza Sarkadi Nagy, hogy az állami egyházpolitika a hatalmi eszközök birtokában nem akarta elnyomni, visszafejleszteni az egyházi életet, hanem csak következetes lojalitást kívánt az egyházakhoz, legalábbis a status quo hallgatólagos elfogadását. Később, amikor az egyházpolitika új irányát, a szükséges változásokat ismerteti, Sarkadi Nagy megjegyzi: - Mindenekelőtt az állam és az egyházak kapcsolatrendszerének túlszabályozottságára, azokra a még érvényben lévő rendeletekre, utasításokra és más alacsonyabb rendű jogszabályokra kell gondolni, amelyek lehetővé teszik a nem közös állami beavatkozást és ellenőrzést az egyházi élet fontos területén. Nem paternalista jóindulatra, hanem áttekinthető és valóságos partnerkapcsolatokat jelentő viszonyokra van szükség - hangoztatja elvtársainak Sarkadi Nagy, majd még hozzáfűzi: elméleti, ideológiai területen, de a mindennapi magatartásban is az MSZMP tagjai és tisztségviselői körében, állami vezetőknél hatnak még a harcos ateizmus maradványai, érvényben vannak azok az elavult szabályok, amelyek a párt tagjainak tiltják az egyházi szertartásokon való részvételt. Az oktatási rendszer világnézeti meghatározottsága is ellent mond a lelkiismereti szabadság elveinek. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Egyházi nyilatkozat - 5. folyt.
|
- Sajnos nem ugyanígy van. Kisebb városok, vidéki papok és hívek sok példát hoznak fel arra, hogy még érvényben vannak a régi rendszabályozások, megszorító rendelkezések az egyházügyi vezetőknél, mintha az elmúlt években semmi sem történt volna. A vallásgyakorlatra vonatkozó törvények és rendelkezések előírásuk hálózatára, az egyházat megbénító négy évtizedes egyházpolitikára gondolunk, s megértjük azt, hogy egyesek félnek az új egyházügyi törvénytől is. - Mostani témánkkal kapcsolatban Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök a Magyar Nemzet július 8-iki számában közzétett interjújában többek között kijelentette: "Ha valóban van lelkiismereti szabadság és valóban van vallásszabadság, akkor külön törvény nem kell, a törvény mindig beszűkít, ilyen jellegű törvény meghozatala fölösleges." Végül figyelemre méltó Várszegi Asztrik interjújában az, amit a lelki és szellemi tisztázásról mond: "Azt próbálom a hívekben tudatosítani, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennünk azért, hogy a mindennapi kenyér, az anyagi javak elosztása, a bérek, minden, ami szükséges, optimális legyen, és hogy minél előbb legyen optimális. Úgy mondanám, hogy miként a gazdasági-politikai reformokat humán reformnak kell megelőznie, ugyanígy szellemi, lelki tisztázásra van szüksége ahhoz, hogy az országot erkölcsileg, lelkileg talpraállíthassa. Az egyház leglényegesebb válságkezelő terápiája, hogy evangelizál, hogy emberhez méltó hitet próbál adni az embereknek. Azt a kultúrát, azt a lelki és szellemi struktúrát kell újra felépíteni, ahol az emberek ismét otthonra találnak." +++
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|