|
|
|
|
A gabonatermesztők tiltakozása
|
München, 1989. június 19. (SZER, Magyar híradó) - Csaknem egy évszázaddal az első aratósztrájkok, és egy esztendővel a nagykőrösi szőlősgazdák tüntetése után hasonló megmozdulásra készülnek a gabonatermesztők, betakarítók, hogy jogos követeléseiknek érvényt szerezzenek. A tiltakozást - amelyhez az ország tsz-einek döntő többsége csatlakozott - ma nyújtották át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselőinek. A petícióban többi között felszólítják a Gabonatrösztöt, hogy számoljon el utolsó öt évi nyereségéről. Hozzák nyilvánosságra, hogy a kilónkénti 4 forintos gabonából hogyan lesz 15 forintos kenyér és 25 forintos sütőipari termék. Követelik, hogy minimálisan 30 százalékkal emeljék fel a gabonák felvásárlási árát, és szüntessék meg az állami export-monopóliumot. Amennyiben a kormány nem teljesíti ezeket a feltételeket, akkor június 29-ikén, Péter-Pál napján figyelmeztető sztrájkot tartanak, és ősszel több mint 10 százalékkal csökkentik a gabona vetésterületét. Figyelemre méltó, hogy az alföldi tsz-ek nyomására a TOT a sarkára állt, és hosszú történetében először valóban azok érdekeit képviseli, amire papíron hivatott. Másrészt viszont jellemző, hogy az állami gazdaságok nagy része ellenzi az akciót. Vezetőik bíznak abban, hogy a kormány demonstráció nélkül is enyhíti az agrárolló szorítását. Nem foglalt állást a tüntetők mellett az állami szakszervezet a MEDOSZ és az új nevű KISZ-ben tevékenykedő agrárifjúsági csoportosulás sem. Ami a budapesti kormányt illeti úgy tűnik, hogy egyes részletkérdésekben hajlandó engedni, de a lényegben, az ár-, hitel- és kiviteli politikában nem. Pedig a készletek csökkenése és az idei rossz terméskilátások nyomán a világpiacon emelkedik a búza ára: tonnáját már közel 200 dollárért jegyzik a tőzsdén, hivatalosan átszámítva 12 ezer forintért. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A gabonatermesztők tiltakozása - 1. folyt.
|
A hazai termelők azonban ennek csak egyharmadát kapják: tehát a 30 százalékos áremelési igény rendkívül mérsékelt, hiszen az államnak még így is az exportár több mint fele jutna, s nem is fordintban, hanem devizában. A budapesti kormány viszont rövidlátó módon nem akarja megosztani a kivitel nyereségét a termelőkkel. Valószínűleg úgy számol, hogy a június 29-iki figyelmeztető tüntetés ellenére a nagyon jónak ígérkező termésből rekord hasznot könyvelhet el, amivel csökkentheti az államháztartás deficitjét, az adósságát. De ennek a rossz politikának jövőre jönne a böjtje, mert a tsz-ek kevesebbet vetnének, és veszélybe kerülhet az ország kenyere. Meg kellene már végre érteni, hogy a magyar mezőgazdaság nem a csődépítő pártállamot, hanem elsősorban önmagát és a lakosságot akarja eltartani. +++
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|