|
|
 |
|
 |
Nagy Imre - Novoje Vremja (3. rész)
|
Az október 23-át követő eseményekről szólva a cikk megállapítja,
hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a
megújulást célzó egészséges társadalmi törekvéseket ellenforradalmi
erők tragikus módon a népi-demokratikus rendszer ellen fordították.
Leonyidov egyebek között azért is vitatja a ,,népfelkelés,,
minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a
városokban is, de főleg a falvakban, nem vett aktívan részt az
eseményekben. Inkább mélyen demokratikus pozitív folyamatról, a
szocialista elvekhez, a szocialista demokráciához való
visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a mozgalomba kezdettől
fogva bekapcsolódtak - hogy saját céljaik elérésére használják fel -
szocializmusellenes erők, ellenforradalmár elemek, amelyek a polgári
restaurációra számítottak. Voltak néhányan olyanok is, akik a
fasizmus, a Horthy-rendszer, sőt a monarchia visszaállítását remélték -
írja Leonyidov.
Megemlíti a szerző, mennyi gond volt a történtek jellemzésével:
volt szó októberi eseményekről, lázadásról, ellenforradalmi
eseményekről, ellenforradalomról, népi tragédiáról. Most az MSZMP
felhívása arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1956-ban az események
testvérgyilkos háborúvá váltak, melynek minden halottja a nemzet
vesztesége.
Nagy Imre politikusi magatartásának ellentmondásosságát
jellemzendő a cikk feleleveníti, hogy 1953-ban, Sztálin halála után,
az Országgyűlés gyászülésén ő hívta fel a magyar dolgozókat, hogy
,,még jobban teljesítsék az emberiség nagy vezérének végrendeletét,,
és kövessék a Magyar Dolgozók Pártját, amelyet ,,Sztálin elvtárs
legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás vezet,,. Ő volt a Sztálin
emlékét megörökítő törvénytervezet előterjesztője is.
Kormányfőként Nagy Imre a nép érdekeinek jobban megfelelő
változtatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére
már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely
tiszteletben tartja az építőmunkában a nemzeti sajátosságokat;
fellépett a sztálinizmus mint rendszer, a bonapartista hatalom
ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rendszer
humanizmusáért. Nagy Imre külpolitikája a bandungi elvekre épülő
semlegesség volt, baráti, egyenjogú kapcsolatokra törekedve a
Szovjetunióval.
Mennyire volt erős politikus, mennyire tudta kézben tartani a
helyzetet? Ezekre keresi a továbbiakban a választ a cikk. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|