|
|
 |
|
 |
Nagy Imre rehabilitálása - 1.folyt.
|
Nehéz követnie a logikát annak, aki nem tudja, hogy nálunk 40
éve egy mindenek felett álló párt uralkodik, olyan, amely
természetesen helyezi saját jogát a társadalomé fölé, olyan,
amelyben Grósz Károly felnőtt, amelyet magáénak tud, és amelynek
élén - ezt mutatja mostani kijelentése - ma is képzeli magát. Olyan,
amely megengedheti magának, hogy felülbírálja a törvényt, vagy ne
tekintse érvényesnek a maga számára. Csak egy baj van. Az, hogy
ilyen párt ma már nem létezik.
Az MSZMP szétesőben van, a főtitkár felfogását már csak egy
töredék képviseli. A Központi Bizottság ülésén 18 hozzászólóból 18
volt azon a véleményen - mint Major László szóvivőtől tudjuk -, hogy
Nagy Imre koncepciós politikai per áldozata volt, és jogilag
törvénytelenül végezték ki. Hozzátehetnénk, hogy a reformkörök ezt
Szegeden határozatba is foglalták, sőt a pesti pártbizottság teljes
rehabilitációt követeli, és ott akar lenni koszorúval a temetésen.
(Csak zárójelben: mint Maléter Pálné mondta, a főtitkár
kijelentései után ezt nem tartja kívánatosnak, hiszen a reformkörök
is tagjai az MSZMP-nek, amelynek nevében Grósz Károly beszél.)
A főtitkár tehát egyre távolabb kerül pártjától. Mindinkább
elszigetelődik, abba a szögletbe szorul, amelyben Kádár János
bizonygatja kétsébeesetten, hogy valami külső nyomásra kellett
kivégeztetnie Nagy Imrét. Az, hogy Kádár ezt teszi, érthető. Önmaga,
egész életpályája magyarázza ezt. De Grósz Károly csak azt
bizonyítja, amikor egy gyékényen árul elődjével, hogy ő olyan
főtitkár, amilyen pártelnök az volt. +++
1989. május 31., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|