|
|
|
|
A magyar belpolitika
|
--------------------
Washington, 1990. június 25. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor a jelenlegi magyar belpolitikai helyzetről ad - az ő különleges perspektívájából - áttekintést:
- Szüksége van-e egy De Gaulle-ra Magyarországnak? - A kérdés alig tréfa, ha többen is felteszik, márpedig a hétvégén két lapban is megjelentek olyan cikkek, amelyek a korábbi figyelmeztetésekkel szemben, amelyek az erőszaktól óvtak, most az erő alkalmazását kívánják a magyar politikai és közéletben.
A Magyar Hírlapban egy újságírónő úgy véli, ebben az országban most olyan helyzet van, mint 1958-ban Franciaországban, ahol az időhúzó, torzsalkodó parlamenti játszadozás tragédiába vitte volna az országot, ha nincsen a "hosszú Charles", vagyis De Gaulle.
Csurka István hetilapjában, a Magyar Fórumban azt írja: "A magyar parlament döntésképtelen, lám még a címer ügyében sem tudott megegyezni, míg az országban káosz van, fenekedés, voltaképpen csendes ellenforradalom." Hogy kik vívják ezt az ellenforradalmat? A szerző szerint részben a régi rend emberei, akik ma is kezükben tartják a gazdaságot és a vidéki hatalmi posztokat. Ám részben alig félreérthető célzások hangzanak el az ellenzék címére is, amely az előbbi állítás szerint "felelőtlenül ráhagyja a kormányra, hogy az kolduljon helyette a világban hiteleket, hagyja, hogy a vezető erők önbizalmukat veszítsék, vergődjenek" satöbbi.
Csurka is úgy véli, az alakuló demokráciának nem ártana, ha némi tettlegességgel csinálna nagyobb helyet magának. Majd cikkét így fejezi be: "Meglehet, ki kell menni az utcára. Igen, koronás zászlók alatt, vagy lyukasak rúdjával a kézben." Mármost a lyukas zászló ugye ötvenhat forradalmát jelképezi, a rúd pedig a szerző szerint a valamilyen mértékben elkerülhetetlen erőszakot. (folyt.)
1990. június 25., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|