Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Duray Miklóssal
(Kéri Tamás) München, 1989. március 28. (SZER) - Kedves hallgatóim, szeretettel köszöntöm a Szabad Európa Rádió New York-i stúdiójában Duray Miklóst, akivel eddig csak telefonon volt módom beszélgetni, noha úgy is, hogy annak hallgatóim hallhatták az eredményét, a következményét. Duray Miklós mint - valószínűleg hallgatóink azt jól tudják - a csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának a szóvivője. Jelen pillanatban az Egyesült Államokban, itt is Pennsylvania állambeli Indiana Egyetemen geológusként tevékenykedik. Kedves Duray Miklós most, hogy személyesen is beszélhetünk egymással, akkor úgy választjuk meg a témát, ahogy nekünk tetszik, de nyilvánvaló, hogy az események, a fejlemények odahaza azok, amik nagymértékben meghatározzák a mondanivalódat. Szlovákiában közismert az, hogy 40 éves harc folyik egyrészt a magyar iskolák megszüntetése, másrészt a magyar iskolák megtartásáért. Ebben a harcban az elmúlt időben, már azóta is, hogy te itt vagy Amerikában újra fejlemények következtek be. Beszélnél ezekről? - Hogyne, nagyon szívesen, márcsak azért is, mert az iskolakérdés a magyar kisebbségnek egyik legfontosabb kérdése, legfontosabb témája. De ki kell javítanom a megállapításodat, nem is 40 éve folyik ez a harc, hanem tulajdonképpen 70 éve. A csehszlovákiai magyarellenes nemzetiségi politikának leghagyományosabb célpontját a magyar iskolák alkotják. Ugyanis kezdettől fogva, ahogy megalakult a Csehszlovák Köztársaság a magyar iskolák képezték az elnemzetlenítő, illetve a nemzetiségi képet átváltoztató politika legfontosabb tárgyát. Alig, hogy megalakult a Csehszlovák Köztársaság, a pozsonyi magyar felsőoktatási intézményt, a Szent Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Hasonló sors érte a magyar iskolák zömét 10 év alatt, 1918 és 28 között annyi magyar iskolát szüntettek meg, hogy körülbelül 30 ezerrel csökkent a magyar diákok száma, magyar tanulók száma, és rendkívüli nagy probléma volt az elemi, illetve polgári oktatás utáni, polgári iskolai oktatás utáni magyar nyelvű képzéssel is. Tulajdonképpen az volt a helyzet, hogy a csehszlovák hatalmi szervek az iskolákon keresztül igyekeztek elérni azt, amit egyébként a St. Germain-i szerződés, tehát a kisebbségvédelmi szerződés miatt nem tehettek volna. Az alapiskolák esetében például azt próbálták elérni, hogy különböző anyagi juttatásokkal csalogassák el az elszegényedő magyar szülők gyerekeit a magyar iskolákból. A Szlovenszka Liga, szlovák nacionalista szervezet olyan iskolákat alapított a csehszlovák-magyar határ mentén, tehát Dél-Szlovákia abban a sávjában, ahol a magyarság él, amelyekbe a gyerekeket, a magyar gyerekeket tulajdonképpen anyagi juttatás fejébe vonták át a magyar iskolákba. Na most 1945-ben, mikor Csehszlovákia újjáalakult… - Mielőtt ezt folytatnád, még hadd tegyem hozzá, hogy most már nem is bánom, hogy elkövettem ezt a hibát a bevezetőben, mert így legalább módot adtam arra, hogy a labdát visszadobva a történelmi háttért megrajzold. - Igen. 1945-ben, mikor Csehszlovákia újjáalakult a második világháború után, akkor minden magyar iskolát megszüntettek, 1945 májusában megszűnt az összes magyar iskola és 1949-ig tulajdonképpen szünetelt a magyar nyelvű oktatás. 1949-ben és 50- ben nyíltak meg újra a magyar iskolák, ekkor úgy nézett ki, hogy a magyar iskolaügy reneszánszát kezdi élni. Ugyanis 1950-ben már 609 magyar általános iskola működött ismét Csehszlovákiában, azonban ez egy nagyon rövid és egy átmeneti korszak volt, mert az 50-es évek eleje kivételével, amikor az állami politika és a nemzetiségi politika támogatta a magyar iskolai oktatást amiatt, hogy a magyar kisebbséget, a magyarságot visszavonja valahogy a társadalmi és a gazdasági életbe. Ugyanis a 40-es évek második felében a magyarok ellen elkövetett atrocitások, üldözések miatt a magyarság mindenből kiábrándult; kiábrándult a demokráciából, kiábrándult a szocializmusból, kiábrándult a keresztényi erkölcsökből, mindenből. És az 50-es évek elejének elteltével ismét az a helyzet állt elő, hogy a magyar iskolákat kezdték megszüntetni. Először csak a kisiskolákat, mert a körzetesítés következtében némely iskola megszűnt, de a 60-as évek végétől, tulajdonképpen 1970-től számítva szinte tudatos rendszerességgel szüntették meg a magyar iskolákat, és számokban ezt úgy lehet kifejezni, hogy az 1950-es 609-es létszámhoz képest mára, 1987-re több mint 50 százalékát megszüntették a magyar iskoláknak, durván 57 százalékát. - És ez az utolsó adat? - Ez az utolsó adat, összesen 264 magyar általános iskola működik Csehszlovákiában. Ennek az a következménye, hogy ma a magyar nemzetiségű iskolaköteleseknek körülbelül a 30 százaléka már nem járhat magyar iskolába. Na most ez az egyik folyamata az iskolák elleni támadásnak, a magyar iskolák elleni támadásnak, a másik folyamata pedig a magyar iskolákon folyó anyanyelvű oktatásnak a szűkítése, illetve felszámolása. Ez tulajdonképpen a 70-es évek közepétől tart. 1978- ban elkészült egy terv a szlovák Közoktatási Minisztériumban, miszerint a magyar diákok érvényesülése érdekében a természettudományi és a szaktantárgyakat az iskolákban szlovákul kellene oktatni. Szerencsére a mai napig ez nem történt meg, habár többször próbálkozott a csehszlovák hatalom és az iskolaügyi hatóság. Legutolsó nagy támadás 1984-ben volt, amikor törvényerőre akarták emelni ezt a szándékot az általános iskolaügyi törvény keretében és akkor csaknem tízezer magyar szülő tiltakozott az ellen, hogy ezt bevezessék. Ennek a nagy tiltakozásnak volt köszönhető, hogy a szlovák kormány a törvényjavaslatból ezt a tételt kivette. - És ez a korszak hozta létre magát a Jogvédő Bizottságot is? - Igen, a Jogvédő Bizottság is tulajdonképpen emiatt alakult 1978- ban az iskolák védelme miatt, azonban az évek folyamán egyéb más kérdéseket is felvállalt, főleg a gazdasági, szociális, társadalmi diszkriminációnak a kérdéseit tanulmányozta a Jogvédő Bizottság és a jogsértések ellen tiltakozott. A Jogvédő Bizottságunk múlt évben, 1988-ban volt 10 éves, ez alatt az idő alatt a 10 éves munka folyamán csaknem 60 dokumentuma jelent meg a Jogvédő Bizottságnak, a Jogvédő Bizottság dokumentumainak a gyűjteménye éppen most került nyomdába, rövidesen meg fog jelenni. - Arról már nem is tettünk említést, hogy a Jogvédő Bizottság megalakulása, vagy munkájának aktivizálódása ezzel az iskolaüggyel kapcsolatban oda vezetett, hogy téged kétszer börtönbe is zártak, amelyről egyébként a mi rádiónk meglehetősen sokat beszélt, sőt még ebben a stúdióban is tartottunk műsort, amit te akkor sajnos nem hallhattál. - Igen, sajnos nem hallottam, de utólag volt alkalmam hallani felvételről, hangfelvételekről, és meg vagyok róla győződve, hogy a csehszlovákiai magyarságnak a túlnyomó többsége ezekből a rádióadásokból értesült arról, hogy tulajdonképpen mi is történik, hogyan alakul a saját sorsa, nagyon sokat erről így tudott meg, és a Jogvédő Bizottságunk tevékenységéről is sok esetben csak így értesült, és így értesült az én letartóztatásomról, és szabadulásomról is. Ez valóban a rádió munkatársainak az érdeme is. - Miklós, visszatérve a logikájára mindannak, amit mondtál, tehát a szaktárgyak magyar nyelvű oktatásának a megszüntetése a fő vonal ma? - Igen, ez ismét felújult. Említetted, hogy mióta tartózkodom itt az Egyesült Államokban. Mielőtt elutaztunk otthonról múlt év augusztusában, akkor szereztünk róla tudomást, a Jogvédő Bizottságunk szerzett róla tudomást, hogy a Csehszlovákiában készülő általános oktatásügyi reform keretében ismét készülnek bevezetni ezt a tervet. Több olyan értesülésünk volt járási iskolaügyi hivatalokból, igazgatói tanácsi ülésekről, elsősorban szlovák körökből, hogy javasolták, hogy az oktatásügyi reform keretében az oktatás ésszerűsítése, a tanulók terhelése és csökkentése érdekében be kellene bevezetni a magyar iskolákban a szlovák nyelvű oktatást a magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz kivételével, tehát tulajdonképpen ugyanazt a tervet, amelyet sikerült többször levétetni a napirendről, ugyanazt a tervet próbálják most megvalósítani. - Mi ennek a magyarázata, indoka? - Mindig más a magyarázat, egyszer az érvényesülés, egyszer a munkás- és a parasztszármazású gyerekek továbbtanulása, egyszer pedig az ésszerűsítés. Tehát mindig más és más köntösbe burkolják ezt az ötletet, és az én meggyőződésem az, hogy ezzel azért próbálkoznak állandóan, és azért nem adják fel ezt a tervet, mert arra számít a csehszlovák hatalom, hogy egyszer ő végül annyira kifárasztja a csehszlovákiai magyar társadalmat, hogy megszűnik védekezni. Tehát arra a mind fizikai és anyagtulajdonsági törvényszerűségre támaszkodik, hogy egy anyagot, amit állandóan fárasztanak, az egyszer megtörik. Én merem remélni, hogy ez nem sikerül, hiszen a csehszlovákiai magyarság az elmúlt 70 év folyamán többször tanújelét adta annak, hogy képes újítani, képes az erejét összeszedni és képes megvédeni magát, és remélem, hogy ez 1989-ben is sikerülni fog. - Miért kulcskérdés ebben az iskola ügye? - Az iskola véleményem szerint azért kulcskérdés, mert az iskola az egyetlen olyan intézmény, amelyben a magyarság tulajdonképpen magyarul tanul, magyar tudatot vesz fel intézményesen, szervezetten, még akkor is, hogyha a magyar történelmet és a magyar művelődéstörténetet ezekben az iskolákban nem lehet tanítani, illetve a hivatalos tantervükben ez nem szerepel. Mégis ezek a magyar közösségek azok, amelyek elsősorban hozzájárulnak ahhoz, hogy megtartsák a magyar kisebbséget. Ha az iskolát megszüntetik, akkor megszűnik ez a lehetőség és tulajdonképpen már csak évek, vagy egy-két évtized kérdése lenne, hogy a felvidéki magyarság tulajdonképpen darabokra hulljon. - Tehát az iskolapolitika a célja, a fő célja ilyen szempontból a magyar kisebbség beolvasztása Szlovákiába. - Igen, meggyőződésem, hogy a magyar iskolák elleni támadások elsősorban amiatt vannak, hogy megszüntessék azt az intézményrendszert és hálózatot, amely a magyarságot elsősorban összefogja, ugyanis a magyar fiatalságnak a kialakításában elsődleges szerepe van az iskolának, még akkor is, hogyha gátoltak a körülmények és gátolják a pedagógusokat is a tevékenységben. Ennek ellenére olyan sikereket lehet elkönyvelni az elmúlt 40 évben, amelyet az iskola nélkül nem lehetett volna. - Mit próbáltok meg most csinálni a legújabb roham ellen? - Jogvédő Bizottságunk már tiltakozott ez ellen még a múlt évben, múlt év augusztusában kiadtunk egy dokumentumot, amelyben felhívtuk a magyarság figyelmét és tiltakoztunk az iskolaügyi miniszternél a készülő oktatásügyi reformnak az ilyen célzatossága ellen, és Jogvédő Bizottságunk ebben az évben, 1989. február 27-én kiadott ismételten egy dokumentumot, az ez évi 2-es számú dokumentumát, amelyben többek között erre is felhívja a figyelmet, hogy ez év áprilisában készülnek a politikai szervek arra, tehát a pártszervek arra, hogy ezt a törvénytervezetet, illetve ezt az oktatásügyi reformot ilyen formában hagyják jóvá, hogy a magyar iskolákat alapvető lényegükben és létükben veszélyeztessék. Ez a dokumentum egyébként, ez a februári dokumentum arra is felhívja a figyelmet és az ellen is tiltakozik, hogy akkor, amikor a csehszlovák hatalom ilyen szándékokat dédelget, akkor a magyar politikának egyik vezető személyisége Grósz Károly, amikor Prágában járt, akkor köszönetet mondott a csehszlovák pártnak a nemzetiségi politikája miatt. Ezt egyértelműen most is vissza kell utasítani, mert az ilyen dicséretekkel a magyar politika csak a csehszlovákiai magyar kisebbség eddigi törekvését és eddigi eredményét ássa alá. - Úgy látom, hogy a kezedben egy másik dokumentum is van, ami ha nem is szorosan tartozik ehhez a témához, de valamilyen módon csatlakozik hozzá. Beszélnél erről is? - Igen. Nem a témához tartozik, azonban a csehszlovákiai magyarság aktivitásához tartozik. Ez a csehszlovákiai magyarok memoranduma, mely 1988-ban jelent meg, tehát a múlt évben, 1988 október 20-ikai dátummal van keltezve, azonban december 27-ikén lett postára adva a címzetteknek, a csehszlovák kormánynak és a nemzetgyűlésnek, valamint a Csehszlovák Távirati Irodának és a magyar sajtó irodának is. Ez egy olyan anyag, egy olyan dokumentum, amely arról tanúskodik, hogy a csehszlovákiai magyarság pontosan tudja azt, hogy mit akar, mik a követelései, és mi a véleménye a csehszlovák nemzetiségi politikáról. Értékeli benne az elmúlt 20 évet, az elmúlt 40 évet és az elmúlt 70 évet és elmondja a követeléseit, és a követeléseinek egyik legfontosabb pontja az, hogy követeli a nemzetiségi önigazgatást, amelynek elsősorban az az értelme, hogy a magyar kisebbség a saját ügyeiben saját maga dönthessen anélkül, hogy a többségi nemzet által leszavazható lenne. Ez egy nagyon fontos, rendkívül fontos tényező, mert csak ezzel lehet még egy demokratikus országban is csak ez védheti meg a kisebbségeket a hatalmi szándékoktól, ugyanis a demokráciában is leszavazhatóvá válik a kisebbség, hogyha nem védik a kisebbséget törvények. A memorandumnak van egy fontos szempontja, mégpedig az, hogy az elmúlt 43 évben, tehát a második világháború végétől ez az első olyan társadalmi aktivitás, társadalmi kezdeményezés a csehszlovákiai magyarság körében, amit függetlenül a hatalomtól és a hatalom peremén vagy a hatalomba beépült szervektől függetlenül önmagától hozott létre, és 266 ember írta alá. Ez tulajdonképpen egy páratlan kezdeményezés és egy páratlan tény, és nagyon jó lenne a jövőben még ezzel a kérdéssel tovább is foglalkozni, mert megér egy további riportot is. - Erre mód lesz annyiban is, hogy ez meg is jelenik, meg is jelent valahol ugye? - Megjelent a Hitel 1989 hatos számában, azonban ott nem jelentek meg az aláírók, az aláírók névsora nem jelent meg és ez nagyon fontos, hogy mindenki tudja azt, és olvashassa, vagy hallja azt, hogy kik írták alá ezt a dokumentumot, hogy kik merték vállalni nevükkel a követeléseket, és kik azok az emberek, akik a csehszlovákiai magyar társadalomnak a megújulását és megjavulását és erősödését kívánják. - Mint ezek közül egy kimagasló képviselő, kedves Miklós, köszönet a felvilágosításokért. - Én is köszönöm, hogy beszélgethettünk erről. +++ 1989. március 28., kedd
Vissza »