Rendszerváltás és az MTI

	Fővárosi ünnepség
München, 1989. március 15. (SZER, Magyar híradó) - Micsoda nap, mondta mellettem egy idős bácsi és sírt. 40 évet vártam rá, fiam, hogy igazi ünnep legyen március 15-e. És még ez sem az igazi, mondhatná valaki, hiszen 1848 egyetlen követelése sem, valósult meg. Igaz az egyik, igaz a másik mondás is. Ez a március 15-e 40 éve a legszebb, legszabadabb volt Budapesten, de szabad - mindenki tudja - mégsem volt. Viszont vidám volt, emelkedett volt, és egy magabiztos tömeg jelentette be igényét: itt mi vagyunk az urak. De menjünk sorjában. Délelőtt 11 órakor, amikor a Múzeum kertben elkezdődött a hivatalos ünnepség, amelyen a rendőrök becslése szerint 30 ezren vehettek részt, már megtelt a Március 15-e tere. Mert két ünnep volt ma Budapesten: a hivatalos az MSZMP - vel, a KISZ-szel, a Kisgazda- és a Szociáldemokrata Párt egyik csoportjával, a Hazafias népfronttal, a Münnich Ferenc társasággal - hogy csak néhányat említsek -, és volt a független mozgalmaké, szám szerint 22. Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság vezetője megokolta, hogy miért nem fogadták el a közös ünneplés javaslatát. - Nem feledjük - mondta -, hogy az elmúlt években a rendőrség őrizetbe vételekkel, gumibotokkal akadályozta meg a tüntetést. Majd, ha a jognak asztalánál mindenki egyformán foglal helyet - akkor együtt ünnepelünk - tette hozzá. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőinek egyike kiegészítette a gondolatot nagy sikert aratott beszédével. - Végre önmagunk akarunk lenni, a magunk útját akarjuk járni - hangsúlyozta. - Tavaly ilyenkor még a kádárista hatalom utolsó rugdalódzásaként letartóztatott ellenzékieket és 56-osokat. Erre még többen vonultak fel, mint addig. A hatalom engedett, ma már március 15-e nemzeti ünnep. Követeljük, hogy október 23-a, népünk dicsőséges forradalmának emléknapja is nemzeti ünnep legyen. Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum részéről Petőfivel figyelmeztetett: csupán meg vannak tágítva rajtad a láncok, de nincsenek eltörve. Ezek a rövid, jól felépített beszédek igazi március 15-ikei hangulatot keltettek a Petőfi-szobornál. Tartalmuk és a transzparensek pedig arra figyelmeztettek, hogy itt igazi, komoly politikai esemény zajlik. Az Erzsébet-hídon fehér alapon óriási fekete betűkkel a következőt olvashattuk: Független Magyarországot! További transzparensek: Lengyel-magyar barátság! Szabadságot Václav Havelnak! Igazságot 56- nak! Aztán tovább: Iván, nincs honvágyad? Hátra a lenini úton! Egy másik jelszó: Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk! Aztán ez: Még egyszer azt üzente - Petőfi után szabadon. Az MSZMP nem alternatíva. Petőfidesz - ez persze a Fideszek transzparense volt. Más: Nem akarunk fehérterrort, de vöröset sem. A munkást nem kell őrizni. Pártatlan televíziót! Le a rendőrállammal! Végül csupa szám: 48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?! \ Az imént említett beszédek elhangzása után lassan megindult a tömeg a TV épülete felé. Békésen, derűsen, énekelve. Rendőrök? - sehol, a mellékutcákban sem. Néhányan csak a közlekedést irányították, hajtókájukban nagy kokárdával és olyan udvariasan, hogy az ember szinte nem értette: hát ilyenek is tudnak lenni? Legkésőbb ma be kellett látnia mindenkinek, ha a rendőrök nem provokáltak volna tüntetések alatt az elmúlt esztendőkben, mindegyik békés lett volna. A tévé lépcsőjén folyt a találgatás: vajon hányan vagyunk? Itt a tévé lépcsőjén, amikor várunk arra, hogy az egész tömeg megérkezzen, két évvel (...) főrendező dr. Dalos György volt, akkor hány résztvevő, (...) hányan lehettek itt körülbelül? Ezen a szabálytalan téren, ami a Petőfi-szobrot körülveszi a környező országban mindegy, hogy (...) százezernél nagyobb tömeg volt, barátaink jelezték, hogy például a Duna-korzón és a Fórum szállodáig (...), ezért tudtunk olyan lassan elindulni. Filó Katalin áll mögöttem. - Véleménye szerint hányan vannak itt? _ - 120 ezren szerintem. Abból gondolom, hogy az erdélyi tünetesnél sokkal-sokkal többen lehetnek. Nézz körüli Minden utcában tolonganak. Szomorú vagyok, mert a Magyar Demokrata Fórum transzparense még ide se ért. - Én nem tudnám megmondani, hogy hányan voltunk. A rendőrök százezer embert saccoltak. Lehet, hogy pár ezerrel több, lehet, hogy pár ezerrel kevesebb volt. Szilágyi Sándor, az egyik rendező így jelentette be a következő aktust: és most nézzék meg, mi az, amitől ezek ennyire féltek. Tartsd magasra a televízió legfelső lépcsőjén fehér alapon zöld kiírás: Szabad Magyar Televíziót! ' Óriási taps. Ki tudja, mi tetszett jobban: az, hogy kifejezte a nép az igényét a tévére, vagy az, hogy nevetségessé tették ezek a kisgyerekek a hatalmat? Ezután Cserhalmi György, az ország egyik legnépszerűbb színésze olvasta fel a 12 pontot: Mit kíván a magyar nemzet? Mikor volt a legnagyobb taps, amikor a szovjet csapatok kivonulását követelte, vagy amikor azt, hogy adják meg a becsületet 1956-nak? Nem tudom, de a hangulat izzott szavai nyomán. Csengey Dénes író következett a Magyar Demokrata Fórum részéről. Kitűnő beszéde a nap egyik csúcspontja volt. A TV épülete elől a Kossuth térre, a Parlament elé vonult a tömeg. Itt Filó Katalin köszöntötte a transzparensek alatt érkező csoportokat. Először egyperces néma csendet kért azok emlékére, akiket az ÁVO-sok agyonlőttek itt a téren 1956. október 25-ikén. Soha nem tudtam, hogy a csend ilyen megrázó tud lenni. Orbán Viktor a Fidesz részéről beszélt elsőnek. Kérdezte: szabadok vagyunk-e, ha itt vannak a szovjet csapatok? Kérdezte: demokrácia van-e, ha 40 éve nem volt demokratikus választás? Az ő generációja - mondta -, amely 1956 után született, nem hisz azoknak, akik eddig mindig csak becsapták. Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kijelentette: a szocializmusnak nevezett rendszer fölött a történelem kimondta az ítéletet. A nemzet békés átmenetet követel a demokráciába. Hosszú menetelés következett ezután a Kossuth-szobortól a Bem ;'. szoborhoz. Fantasztikus látvány volt, ahogy szinte egy órán át vonult a tömeg át a Margit hídon. Itt Fónay Jenő a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében mondott megható beszédet, majd Bába Iván ecsetelte Közép-Kelet-Európa szomorú helyzetét és helyezte el ebben a magyart. Az ünnep, a független ünnep a Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget délután. Végül kétszavas mérleg: csodálatos volt. +++ 1989. március 15., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »