Rendszerváltás és az MTI

	Mit várhatunk az új kormánytól?
------------------------------- München, 1990. május 17. (SZER, Magyar híradó) - Mostmár a nyilvánosság előtt is megkezdődhet a hatalomátadás - nem csak általában, ahogy ez fokozatosan történt eddig, hanem kis konkrét részletekben is. Több leendő miniszterről tudjuk, jól ismeri jövendő minisztériumát, vagy mert eddigi munkája során is szakmai kapcsolatokat kellett tartani az apparátussal, vagy mert a közelmúltban elkezdett bejárni a minisztériumba, ami ugyan tápot adott, de ez nem baj, az igaznak bizonyult találgatásoknak arról, hogy ő veszi át a tárcát. A szakmai együttműködés tehát jónak ígérkezik. Hallani olyat is, hogy ez vagy az a miniszter még föl sem hívta eddig az átmeneti székben ülő elődjét - de talán más módszerekkel készül föl a feladatra. Minden alakulóban. Mi várható ettől a kormánytól, az új kormánykoalíciótól? Kasza László kommentárja következik: - A rendszerváltás formai legvégéhez közeledik. Antall József megbízott miniszterelnök közzétette tegnap a kormánylistát. Még egy aktus van vissza, az új miniszterek felesketése, beiktatása. Ez minden valószínűség szerint a jövő héten megtörténik - Magyarországnak akkor lesz hivatalosan szabadon választott kormánya. Miután azonban a lista ismert, már most megpróbálhatunk véleményt alkotni arról a csapatról, amely hivatva lesz kivezetni az országot a zsákutcából. Az első, ami a nevek elolvasása után feltűnik - tiszta emberek. Olyanok, akik az elmúlt évtizedekben nem sározták be magukat sem otthon, sem külföldön. Ennek az erkölcsi tisztaságnak azonban van egy velejárója is, amit egyesek talán az együttes gyenge pontjának tekinthetnek. Tisztaságuk ára, hogy nem szerepeltek a hivatalos politikai életben, következésképpen nincs gyakorlati politikai tapasztalatuk. (folyt.) 1990. május 17., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Mit várhatunk... - 1. folyt.
Úgy gondolom ezt vállalni kell nemcsak azért, mert mindennek megvan a maga ára, hanem azért is, mert egy erkölcsileg is rothadt rendszer után a fedhetetlenség fontosabb tőke, mint az a politikai gyakorlat, amely amúgy is elsajátítható. Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy szakterületükön természetesen nem ismeretlenek az Antall-kormány tagjai - sőt, az inkább elméleti és gyakorlati területeken otthonos szakemberek keveréke is szerencsésnek mondható. Azt, hogy ez a csapat mennyire homogén, mennyire képes az összjátékra, ma még lehetetlen megmondani. Csak az vehető biztosra, hogy Antall József saját pártjából olyanokat választott ki, akikről tudja, hogy lehet velük együtt dolgozni. Mivel koalíciós kormányról van szó, a partnerek természetesen maguk delegálták saját jelöltjeiket, őket azonban - koalíciós szokás szerint - a miniszterelnöknek el kellett fogadnia. A minimum az, hogy Antall József meg van győződve a harmonikus együttműködés feltételeiről. Két fontos szervezeti változtatásra is érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a demokratikus hagyományoknak megfelelően végre civilek kerültek a honvédelmi és a belügyi tárca élére. Végleg és formailag is megszűnt ezzel a fegyveres testületek "állam az államban" jellege. Negyven év keserű tapasztalata mutatja, milyen következményekkel járhat, ha ezek az intézmények akár önálló politikát folytatnak, akár egyetlen politikai ideiológiai cél szolgálatába állnak. A másik szervezeti változás a szak- és politikai államtitkárok intézményének bevezetése - pontosabban visszaállítása, hiszen a kommunista hatalomátvétel előtt ez már így volt. A módszer - tudjuk- bevált a parlamenti demokráciákban. (folyt.) 1990. május 17., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Mit várhatunk...- 2. folyt.
Új kormány, új arcok, új gyakorlat. Hogy mit várunk tőle: azt, hogy állítsa meg az inflációt; szüntesse meg a munkanélküliséget; szilárdítsa meg a jogállamiságot; szerezzen hitelt erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt az országnak; elvárjuk - de hadd ne folytassam. Röviden elvárjuk, hogy emberfelettit hajtson végre. Tudnunk kell azonban csodákra ez a kormány sem lesz képes, különösen nem rövid hetek alatt. Így legalább annyira fontos - mint elvárásaink - az, amit mi tudunk adni neki. Adni azt, amire szüksége van, ami nélkül sikertelenségre, bukásra van ítélve: bizalmat és ezenfelül megajándékozhatjuk türelmünkkel. Negyven éve egyetlen kormány sem érdemelt annyi megelőlegezett bizalmat, mint Antall Józsefé. Jó az, hogy az ellenzék már biztosította erről, amikor kijelentette: konstruktív akar lenni. Feltehető, hogy a társadalom türelmét is próbára teszi majd ez a kormány, hiszen biztosan követ el hibákat. De a tévedés joga is része a demokratikus gyakorlatnak. A másik oldalon persze a bizalomnak és a türelemnek is megvannak a határai. A demokráciában ismert híres száznapos türelmi idő azt jelenti, hogy leteltével a kormánynak az asztalra kell tennie valamit. Nem lehet száz nap alatt minden problémát megoldani, de a megoldási lehetőségeket már körvonalazni kell. Őszintén reméljük, hogy ez sikerülni fog Antall József kormányának, nemcsak neki, hanem saját magunknak is, hiszen a kormány sikere - az egész társadalom sikere. +++ 1990. május 17., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »