Rendszerváltás és az MTI

	Te éhes proletár
---------------- München, 1990. január 13. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor: Te éhes proletár című sorozatának első része: - Kívülről, távolról nézve könnyebben lehet elfogultság nélkül elemezni a párt-politikai küzdelmek színeit és fonákjait, hogy a különféle országos szervezetek mennyire tekintik fontosnak a magyarországi munkásság rokonszenvének, támogatásának el-és megnyerését. Ez a kérdés fordítva is feltehető. Nevezetesen: az ipari dolgozók többsége, ha leadná a voksát, melyik párt zászlaja alá sorakoznának örömmel, bizakodván abban, hogy valóban képviselik majd érdekeiket, kívánságaikat végre meghallgatják és döntéseket nem a fejük felett hoznak. Az vitathatalan tény, hogy a közvetlen termelésben résztvevő négymillió munkás szavazata hatalmas tömegbázis. És ennek 10 százaléka is a sokszorosa annak, amekkora a taglétszámmal bármelyik párt rendelkezik, de a kétkeziek java része még vár. Vajon miért ez a zárkózottság? A kérgestenyerűek türelme igencsak acélossá edződött az utóbbi négy évtized alatt, hiszen a nevükben annyi mindent cselekedett az egyeduralmú hatalom, hogy azt a szélárnyékba húzódva figyelik, mi is történik a kiutat kereső hetekben, hónapokban. Annyi bizonyos, hogy a változások szenvedő alanyai megint ők. A kiskeresetűek, a máról holnapra tengődők, a szűk, nyirkos, komfortnélküli lakásban élők, az esztendők óta ingázó kétlakiak, a túlórázásokba rokkantak, szakképzetlenek és a helytelen iparszervezések áldozatai kerülnek nagyon nehéz helyzetbe. (folyt.) 1990. január 13., szombat
Vissza »

	- Te éhes proletár - 1. folyt.
A lezárt bányák, üzemek, a megkérdezésük nélkül eladott, kótyavetyélt gyárak létszámcsökkentéseinek következtében ezrével kerülnek, maradnak a legszegényebbek táborában. A már obsitosok azért, mert nyugdíjuk a létminimumhoz is kevés - másként fogalmazva: éheznek, fáznak, nélkülöznek. Az úgynevezett aktív korosztályhoz tartozók igen jelentős százaléka pedig továbbra is bérmunkás lesz. Tehát a mostanában annyit emlegetett privatizáció rabszolgáivá kényszerül, hiszen a reform égisze alatt is azé a hatalom, akié a vagyon. Az új tulajdonosoknak - akár hazai, akár külföldi magántőke kezébe is kerülnek a ma még állami cégek - elvitathatlan joguk az átszervezés, az utilapuk osztogatása. A kormány idén 50-100 ezer munkahely megszüntetését, 41 tartósan veszteséges vállalat szanálását, vagy egyenes felszámolását helyezte kilátásba és mintegy félszázezres munkanélküliséget jósolt, de ezzel párhuzamosan átköltöztetési segélyekkel, végkielégítésekkel bővítik a foglalkoztatás-politika eszközrendszerét. De nincs ok a derűlátásra. Mert hiába hiszünk, bízunk a magyar talentumban, a vállalkozó emberben, a gazdasági modellváltás akadályai, adók, a kezdéshez szükséges tőke hiánya, a hivatalos hercehurcák, a fiskális dikatúra csak keveseknek átugorhatóak. Ha csupán fél évtizednyit tekintük előre, a jövő képe erősen riasztó. Hiszen mi vár a nagykorúság küszöbét átlépő 200-250 ezerre tehető fiatalra, a nőkre, a testi fogyatékosokra, az alúlképzettekre, s ne feledkezzünk el a hátrányos helyzetű cigányokról sem, akiknek újabban csak egyetlen lehetőségük van a megélhetésre: a közhasznú munka, ami nem más, mint kegyelemkenyér. (folyt.) 1990. január 13., szombat
Vissza »

	- Te éhes proletár - 2. folyt.
De ehhez csak tejet és kenyeret lehet hatósági áron venni. Minden más élelmiszer szabadáras. Ami egyfelől jó, mert megmarad, netán növekszik a termelési kedv, viszont csökken a vásárlás mértéke. A Kossuth rádió vasárnapi, szilveszteri műsorában sugárzott riportban arról beszélt egy zöldségüzlet elárusítója, hogy a karácsony előtti forgalom siralmas volt. Elszomorító - összegezhetnénk röviden a helyzetet -, ám ezzel a kormány intézkedéseit mentegetnénk, hogy a csőd megelőzése áldozatvállalásokat követel és bármelyik ujjunkat harapjuk, fáj. Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy a politikai és társadalmi átalakulás párhuzamos következménye a gazdasági helyzet gyors rosszabbodása, a milliókat fenyegető kisemmizettség. Ugyanakkor némelyek - nem is kevesen - sietve tollasodnak. Komoly haszonnal vesznek részt lakáspanamákban, a még pozíciókban lévő MSZMP-MSZP keresztapáktól törvényesen kapják a butik, vendéglő, meg az alig ellenőrizhető tevékenységet folytató kft. nyitását, indítását engedélyező okiratokat. Külön ágazata van a súgásoknak, tippeknek és a nem brancsbeliek gyors elgáncsolásának. Jelenleg a termelővagyon 92 százaléka, több, mint 200 milliárd forint értékű tőke van állami tulajdonban hazánkban - közölték a Heti Világgazdaságban, hozzátéve, hogy a magyarországi gazdaság jövője azon múlik, hogy miként sikerül ennek a vagyontömegnek nagyobbik részét államtalanítani. (folyt.) 1990. január 13., szombat
Vissza »

	- Te éhes proletár - 3. folyt.
A terjedelmes interjúban Martonyi János kormánybiztos megjegyezte a hogyanokat, mikénteket, ám a leginkább érintettekről, az idáig bérből és fizetésből tengődő munkásokról, a közvetlen termeléshez kapcsolódó adminisztratív tevékenységet végző alkalmazottakról szólva nem sok bíztatót mondott. +++ 1990. január 13., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »