|
|
|
|
Lengyel választási aritmetika (1.rész)
|
Varsó, 1989. június 7. szerda (MTI-Panoráma) - A vasárnapi lengyel parlamenti választások után kialakult belpolitikai helyzetben a meglepett nyertes a Szolidaritás - és a megdöbbent vesztes - a koalició - alig titkolt zavarodottsággal keresi a kiútat.
Hivatalos végeredmény még nem volt az első fordulóról, de semmi kétség sem fért ahhoz, hogy a 460 fős alsóházban a koalición kívülieknek fenntartott 161 mandátumból a Szolidaritás jelöltjei 160-at megszereztek, már az első szavazásnál, és a 100 fős szenátusban első nekifutásra 92 helyhez jutottak. A koalició 299 alsóházi mandátuma többségének sorsa csak a 2. fordulóban dől el, ám az országos listán indított koalíciós politikusok már az első fordulóban kibuktak. Az országos lista leszavazása különösen nehéz helyzetet teremtett és sürgős alkotmányjogi vagy választójogi megoldást igényel, hiszen a lengyel alaptörvény 460-ban határozza meg az alsóházi képviselők számát, miközben most, minden jel szerint, 35 fős létszámhiány állt elő. Ez természetesen nem csak formai kérdés, hiszen e 35 koaliciós politikus hiányával a minimumra csökken a kerekasztalnál rögzített koaliciós többség. A Szolidaritás elsöprő sikere azt eredményezte, hogy a koaliciónak a megállapodás értelmében 264 alsóházi képviselője lesz, de nem kizárt, hogy egyetlen szenátorral sem rendelkezik majd. Ezt feltételezve: a két házban a köztársasági elnök megválasztásához szükséges abszolut többség alsó határánál, a legalább 262 szavazatnál csak kettővel többel rendelkezik majd a koalició. Papíron. Ami legalább ilyen lényeges: a koalició az országos listán 35 képviselő hiányában nem tudja összehozni a Szolidaritás-többségű szenátus által visszadobott törvények megerősítéséhez elengedhetetlen 2/3-os fölényt, hiszen a 264 szavazata jóval kevesebb mint a szükség 280. A választási és parlamenti aritmetikánál jóval fontosabb az a politikai és társadalmi hatás, amelyet e földcsuszamlás szerű szavazási eredmény idézett elő, és amelynek következményeivel a koaliciónak, de a Szolidaritásnak is, szembe kell néznie. (folyt.)
1989. június 7., szerda 17:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|