|
|
|
|
A Filozófiai Intézet véleménye a "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" című 1973-as állásfoglalásról (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. március 16., csütörtök - A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének pártszervezete az MSZMP Központi Bizottságához a következő levelet küldte el, s egyben kérte az OS-t, hogy a közleményt hozza nyilvánosságra. Több mint 15 év telt el azóta, hogy az MSZMP KB által megbízott Kultúrpolitikai Munkaközösség 1973 márciusában közzétette állásfoglalását "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" címmel. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének párttagjai halaszthatatlan kötelességüknek tartják, hogy közösen is megfogalmazzák véleményüket erről a dokumentumról, az általa kiváltott adminisztratív intézkedésekről és következményeiről. Határozottan kinyilvánítjuk azt a meggyőződésönket, hogy az Állásfoglalás - mint erre már annak idején az Intézet pártszervezete is felhívta a figyelmet - elvileg helytelen volt, az MSZMP tudománypolitikai stratégiájának és taktikájának olyan mechanizmusát juttatta érvényre, amelytől pártunknak egyszer s mindenkorra önkritikusan el kell határolnia magát. Jelen levelünket egyben kiegészítésnek tekintjük az elmúlt évtizedek történetének elemzésére kiküldött munkabizottság "Történelmi utunk" c. tanulmányához, amelynek fő megállapításaival egyetértünk. Az 1973-as Állásfoglalás abból a tarthatatlan feltételezésből indult ki, hogy létezik a marxizmus-leninizmusnak, mint egyetlen, monolit abszolut alapigazságnak olyan "autentikus" normája, melyet egyedül a párt, illetve a párt egyedül birtokol, s amelyhez képest minden eltérő nézet vagy interpretáció "pluralizálásnak" minősül, sőt az "imperializmus erőinek eszközévé válik". Fejtetőre állítva ideológia és valóság, tudomány és politika viszonyát, a dokumentum tévesen eredezteti a "pluralizált marxizmus ideológiai koncepciójából" a politikai pluralizmus veszélyét, miközben a politikát döntőbírónak nevezi ki a tudomány kérdéseiben, amelyek úgymond nemcsak tudományos és tudománypolitikai megítélést is igényelnek. Semmilyen szempontból nem állta meg a helyét az a sommás ítélet, hogy a bírált társadalomkutatók antimarxista nézeteket vallanak, különösen az a gőgös felfuvalkodottságról tanuskodó elmarasztalás, amely szerint "mintegy kisajátították" a párt által régóta felvetett kérdéseket (bürokratikus jelenségek leküzdése, szocialista demokratizmus, a teljes, értelmes élet megteretmése stb.) (folyt.köv)
1989. március 16., csütörtök 14:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Filozófiai Intézet véleménye a "Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" című 1973-as állásfoglalásról (2. rész) (OS)
|
Valójában akkor az érintett társadalomtudósok a reform híveiként, szocialista meggyőződésből, a marxizmus reneszánszának lukácsi eszméit követve és újbalos eszmék alapján éppúgy elutasították a sztálinista bürokratikus "államigazgatási modellt" mint a tőkés piaci-fogyasztási modell követését célzó "modernizációs", "utolérési" stratégiát. Miközben az Állásfoglalás egyfelől elismerte és hirdette a kutatási- és vitaszabadságot, másfelől szembeállítva a tudomány valóságfeltáró és ideológiai funkcióit, s "politikai és közlési felelősségre" hivatkozva (a társadalmat éretlen gyermekként kezelve) azonnal vissza is vonta azt, kiállt a nyilvánosság korlátozásának elve és gyakorlata mellett. Így tényleges, érdemi vita nem folyhatott a szóban forgó tudományos kérdésekről; az elítélt kutatók munkái nem jelenhettek meg. Egyetértünk a "Történelmi utunk" c. tanulmánynak azzal a megállapításával, hogy a Lukács-iskola néhány képviselőjének, egyes szociológusoknak az ideológiai rendcsinálás jegyében adminisztratív eszközökkel végrehajtott "megrendszabályozása" része és következménye volt a reform megtörésének, "felszólítás volt az ortodoxia melletti felsorakozásra", s egyben a "szocialista ideológiai szilárdság" demonstrációjának is szánták, "a reformra és a liberális kultúrpolitikára nehezedő külső kritikai nyomás kivédésére". Az azóta eltelt idő nyilvánvalóvá tette, hogy a megtorlások, a tudományos intézetekből való eltávolítások nemcsak az érintett kutatókat sújtották, de az egész magyar tudományos közéletet, jelentősen rontották a magyar tudománypolitika nemzetközi presztizsét és a hazai tudományos légkört. Felkérjük az MSZMP Központi Bizottságát, hogy vonja le a megfelelő következtetéseket, s igazságtételként, valamint garanciaként a jövőre nézve érvénytelenítse az 1973-ban született Állásfoglalást. Teremtsen a Központi Bizottság az érintett kutatók számára, munkájukhoz olyan körülményeket, amelyek semmissé teszik a határozat adminisztratív következményeit (pl. munkaviszonyuk folytonosságának elismerése), illetőleg amennyiben ez bizonyos vonatkozásokban már nem lehetséges, biztosítson számukra a megfelelő kártérítéshez szükséges politikai és morális feltételeket. az MTA Filozófiai Intézet MSZMP alapszervezete nevében: Horváth Pál párttitkár (OS)
1989. március 16., csütörtök 14:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|