Rendszerváltás és az MTI

	Ikarus-tétlenség - régi hírek, mintha újak lennének
(Zsille Zoltán) München, 1989. április 10. (SZER, Világhíradó) - Ha az ember hallgatja az új híreket, nekilát, hogy írjon róluk, mert hiszen ez volna az újságíró dolga. De amint szemügyre veszi, értelmezi, magyarázza ezeket"az új dolgokat, rájön, hogy pályát tévesztett, mert amit csinál - csinálnia kellene -, az a régész, vagy még inkább az őslénykutató gyakorlatának felel meg, az ő szemlélete, módszerei, következtetései a helyénvalóak. Ez a világra szabadított óriáshüllő, ez a szörnyeteg, amely minduntalan és egyre inkább fagypontra süllyedő nyirokrendszerének keringéséhez hatalmas energiákat vont el, ez a - nevezzük önellentmondást tartalmazó nevén: szocialista gazdaság - úgy tűnik, már ősidők óta ugyanezt produkálja. Csak éppen a tartósításán munkálkodó jégkorszaki szakik úgy beszélnek ezekről a rég ismert jelenségekről, mintha újak lennének. A tárgyra térve: az új esemény, amely a szocializmus korszakát kutató régészek megközelítését igényli, az, hogy az Ikarus-gyár - a magyar óriáshüllő egyik jeles bizonyítványokkal felpikkelyezett fiókája. A kooperációs partner: az alvázat szállító Csepel Autógyár közreműködésének felfüggesztése miatt, leállította a termelést - a termeléskiesés napi 100 millió a hírek szerint -, melynek következtében az Ikarus két gyáregységében mintegy kétezer dolgozónak nem lesz munkája. Ezt az állapotot a gyár, pontosabban az élére állított pártállami vezető apparátus "nem fizetett távollétnek" tekinti. Ha ez valamelyik munkásnak nem tetszik, elmehet szabadságra is. Ennek az eseménynek az újdonsága - amellyel egyébként Mérleg című műsorunkban Balajti Anna őslénykutató munkatársunk már bekövetkezése előtt foglalkozott - abban van, hogy nagydobra verik, hogy hírt csinálnak róla. Merthogy alkatrészhiány, anyaghiány, a kooperációs partner szállításainak elmaradása, a gépek meghibásodása, energia-kiesés, munkaerőhiány miatt a termelés leáll -, ez a szocialista tervgazdálkodás, majd a szabályozókkal vezérlő indirekt parancsgazdaság velejáró, mindennapi jelensége volt mindig is. Ezt a kontraproduktív érdekeltségi és gazdaságirányítási rendszert 1972-ben Mesterséges szervezetlenség címmel írtam le, melynek következtében munkahelyemről a "nem fizetett távollét" állapotába utaltak olyan illetékesek, akik egy része ma már talán reformer lett, és meg is ítélne érte egy szuvenír-csontot számomra. Most már lehet róla beszélni, sőt kell is róla beszélni. A dezinformáció új technikája: az agyon információ. Arról viszont még mindig nem beszélnek, hogy a magyar gazdaságban éppen a veszteségtermelő óriások termelése áll le, akiket aztán bőséges nyereséggel kárpótolnak, mert politikailag eminensek, szovjet érdekeket szolgálnak ki, vagy egyszerűen - ami általában ugyanazt jelenti: a magyar pártoligarchia tagjai. Viszont a pártdiktatúra részvénytőkés- és menedzserdiktatúrává öltöztetése idején az új agitprop feladatának tekintik, hogy állandóan minősítse: kik a hívei - és kik ellenfeleik? Kik a dolgozók barátai - és cserbenhagyói? Kik akarják a szerkezetátalakítást, és kik nem? Kik a munkanélküliséget - és kik nem? - Ezt ugyanúgy tudjuk majd meg, mint eddig: a dialektika marad. Lehet, hogy ugyanazért az egyiket elmarasztalják, a másikat kitüntetik. Az Isten se tudja előre megmondani: ki lesz jó - és ki a rossz? Mert átalakítási törvény ide vagy oda, az átalakítás lényege, hogy minden maradjon a régiben. A privilegizáltak a helyükön, és hogy ki a privilegizált jó elvtárs, azt ezután is majd a pártközpont dönti el. +++ 1989. április 10., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »