|
|
 |
|
 |
Interjú Kimmel Emillel
|
----------------------
London, 1990. május 26. (BBC, Panoráma) - Végjáték a Fehér
Házban - címmel a jövő hét elején kerül a magyarországi
könyvesboltokba Kimmel Emilnek, az MSZMP szóvivő-helyettesének
visszaemlékezése a pártállam lebontásának, az MSZMP uralma utolsó
napjainak történetére. Ez alkalomból készített interjút vele
munkatársunk, Szakonyi Péter. Elsősorban az érdekelte: milyen
megfontolásokat mérlegelt Kimmel Emil, milyen érvek szóltak
amellett, hogy megírja és kiadja a könyvet, és milyen érvek szóltak
ellene?
- A leglényegesebb érvek, amelyek a könyv megírása mellett
hatottak - ezt én belefogalmaztam a könyvbe, ott is olvasható lesz
majd - az, hogy a történések lényegét még most melegében mondjuk el:
az eseményekhez közel, amikor az emlékezést nem szépíti meg a múlt,
nem torzítja el a harag, a gyűlölet. Én azt hiszem, hogy ez volt a
legdöntőbb szempont ennek a közreadásánál.
Ezenkívül természetesen motivált engem az, hogy ami belülről
tetszett, amit én mindig el akartam mondani, de az volt a dolgom:
szóvivő - én helyettes szóvivő vagyok. El kell mondani - s nem
mondhattam el... Egyszer el kell mondani az embernek, és mielőtt
megfeküdné az ember gyomrát - elmondtam...
- A könyve címlapján egy nagy sakktábla van a Fehér Ház tetején,
amelyben az akkori vezető garnitúra vélhető felfedezni - gondolom,
hogy ez a könyv az ő köreikben is nagy feltűnést aratott.
Megmutatta-e a könyv kéziratát valamelyik egykori pártvezetőnek -
hiszen rólik is van szó? (folyt.)
1990. május 26., szombat
|
Vissza »
|
|
- Interjú Kimmel Emillel - 1. folyt.
|
- Nem mutattam meg - bár mind Grósz Károlynak, mind Nyers
Rezsőnek megemlítettem még a múlt év végén, hogy én könyvet fogok
írni az elmúlt év történéseiről.
Teljes mértékben én kívánom vállalni a felelősséget ezért a
könyvért. Ami viszont a könyvben van, ami le van írva a könyvben,
azért a felelősséget nekik kell vállalni, és a helyzet
tulajdonképpen az, hogy ezek közül az emberek közül senki nem marad,
nem maradhat állva és talpon a magyar politikai közéletben.
Legalábbis rövid távon belül biztos, hogy mindenki el fog tűnni.
- A könyvből egyes részletek napvilágot láttak a Népszabadságban
és a Magyarországban is. Ezekből úgy derül ki - legalábbis számomra
az derült ki - hogy Ön tudatosan készült: már akkor tervezett egy
ilyen könyvet, hiszen nagyon pontos feljegyzéseket,
magnófelvételeket tartalmaz ez a könyv. Így volt-e?
- Igen. Így volt -, örülök, hogy ez kiderült már a
szemelvényezésekből is: tudatosan készültem arra tulajdonképpen
tavaly 89 februárjától, amikor kiderült, hogy a párt, - az MSZMP - a
korábban felvállalt nyilvánosságot nem tudja, nem akarja, nem
hajlandó vállalni -, hiszen a belső harcokat jobbnak vélték a
kulisszák mögött lefolytatni.
Nos, én a kulisszák mögé óhajtottam bevinni az olvasót.
Igyekeztem csak azokat belerakni a könyvbe, amelyekről biztosan
tudom, hogy igazak: nem bemondásos alapon, nem pletykákra
hagyatkoznak, hanem ennek a dokumentumai a korábbi Központi
Bizottság irattárában bármikor fellelhetők. (folyt.)
1990. május 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Kimmel Emillel - 2. folyt.
|
Amit nagyon sajnálok, talán a legjobban: amikor én munkatárs
lettem a pártközpontban, én kaptam egy szobát, és tüntetően kezdtem
nézegetni a páncélszekrényt. Teli volt irattal. S ahogy egyre
lejjebb másztam az iratkupacokban, egyre értékesebb dokumentumokat
találtam. Nem levéltári igényességű dokumentumok, hanem munkatársak
személyes feljegyzései, levelezések egymás között, feljegyzés
Szirmai elvtársnak, vagy feljegyzés Aczél elvtársnak - iktatás,
minden nélkül. Ott, dossziéban ezek hevertek.
Bevallom becsülettel: engem megkísértett ennek az értéke,
szerettem volna kimenteni, össze is gyüjtöttem -, de olyan gyorsan
lettem szóvivő, olyan gyorsan kellett költöznöm másik szobába, és
oly sok munkám volt, hogy egyszerűen képtelen voltam ezt magammal
vinni, és mire kerestem volna már, ezek nem voltak. Az új lakója a
szobának azt mondta, hogy dobozokba rakatta őket, és a zúzdába
küldték.
Én tudatosan készültem erre: jegyzeteltem, gyüjtögettem. Mindig
úgy álltam föl az újságírók elé, hogy el akarom mondani az
igazságot, a történések rövid lényegét - jegyzetek mindig a
birtokomban voltak, kollégáim és én ezeket elkészítettük. Hogy nem
mondhattam el - az a politikai helyzet függvényében történt így. +++
1990. május 26., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Lukács Juli SZolnok 42-224: Kéri Kudlik Júliát, hogy hivja őt vissza. Már nagyon régóta szeretne játszani, de sosem sikerül, ilyenkor mindig sir. Legalább egyszer hivja vissza Kudlik Júlia.
- Manek Sarolta Miskolc: Javaslata lenne a bemondóknak a bemutatásakor a képernyőn. A képernyő közepén állandóan az a ronda lámpa szerepel, kiszoritva onnan a bemondónőket, hol jobbra, hol balra. Javaslata, hogy szolidabb kivitelű, karcsú dekorációt kéne tenni helyette, mert igy a lámpa érvényesül a szép bemondónők helyett. Ha lehet, ezt változtassák meg.
- Tóberki Sándorné 645-216 nyugdíjas: Már három hónapja hiába hivja a játékot, pedig nagyon szeretne játszani. Állandóan csak a vidékiek játszanak, meg a 8 - 9 éves kisgyerekek. Ez is bunda, vagy a nyugdíjasnak már ez sem jár?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|