Rendszerváltás és az MTI

	Választás a Szovjetunióban (2. rész)
Ám mint a történelemben annyiszor, most a szovjet választáson is megtörtént, hogy az elvi magaslatok felé tekintő ember bukdácsolt a gyakorlat göröngyös terepén. Az első nagy lelkesedés után most erősödik a meggyőződés, hogy a lényeg a részletekben van, a részletek pedig - mint kiderült - sok tekintetben kidolgozatlanok. A legszembetűnőbb fogyatékosság: a törvényalkotók két olyan szűrőt építettek be a jelölési mechnizmusba, amely a gyakorlatban sokszor antidemokratikusnak bizonyult. A körzeti választási bizottságokról és a körzeti előválasztó gyűlésekről - amolyan elektori gyűlésekről - van szó. A széles jogkörrel felruházott körzeti választási bizottságoknak jogában állt minősíteni, hogy ez vagy az a jelölőgyűlés szabályszerűen zajlott-e le, az ott állított jelöltek neve felvehető-e a szavazócédulákra. A legtöbb felzúdulást éppen az váltotta ki, hogy ezek a bizottságok eljárási szabálytalanságokra hivatkozva nem egyszer semmissé nyilvánították a helyi hatalmi apparátus számára kellemetlen emberek jelölését. Ha jogilag talán megalapozott volt is egyik-másik döntés, kilógott a lóláb: a körzeti választási bizottságokat a helyi tanácsi szervek állították össze, függésük így valószínűsíthető. E testületek döntése ellen a felsőbb instanciához, a Központi Választási Bizottsághoz lehetett fellebbezni. A Központi Választási Bizottság elnökhelyettese sajtóértekezleten elmondta, hogy a hozzájuk befutott hétezer fellebbezés esetében túlnyomórészt a választóknak adtak igazat, gyakran még akkor is, ha csakugyan volt valami formai hiba a jelölésben. Az eljárási szabályokat - mondta - még ráérnek tanulni a választók, most a hangsúly a politikai célon, a demokratizmuson, a népi kezdeményezés érvényesülésén van. Ha a panasztevők zöme elégtételt is kapott, aligha tekinthető megoldottnak a kérdés. A választók jó része bizonyára nem vállalta a panasztétellel járó további harcot, amikor kezdeményezésüket jogi csűrés-csavarással elfojtották. A területi elv alapján jelölt személyek névsorát tanulmányozva az a benyomás alakulhat ki, mintha a választók fukarkodtak volna a jelölésekkel: a törvény által megengedett 1500 mandátumért csak 2895 jelölt versenghet. Nem jön ki tehát átlagosan még a két jelölt sem egy-egy választási körzetre. Minden negyedik választási körzetben csak egy jelölt van, s csodák-csodájára az rendszerint apparátusi tisztségviselő. (folyt.) 1989. március 17., péntek 14:35
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »