Rendszerváltás és az MTI

	A többpártrendszer partján
(Antal János) München,1989. március 26. (SZER, Zene-szó) - Az elmúlt héten egy újabb párt jelentette be újjáalakulási szándékát, a Magyar Függetlenségi Párt. Ahogy azt többektől is hallottam a magyar közéletet legújabban jellemző szerveződési láz nem mindenkiből vált ki egyöntetű lelkesedést, és itt nem is elsősorban a hatalmi monopóliumot, a sok-sok kiváltságot féltő pártfunkcionárius rétegre gondolok, hanem az egyszerű magyar állampolgárra, aki immár képtelen nyomon követni az eseményeket és úgy tartja, hogy neki azt az egyetlen pártot elég volt eltartania. Fél attól, hogy amíg a pártok költségvetése az állami költségvetés részét képezi a vállára nehezedő, amúgyis szinte elviselhetetlen terhek csak tovább növekednek és ebbéli félelmében ingerültséggel válaszol ezekre jelenségekre. A pártok alakulása illetve újjáalakulása azonban nem feltétlenül jelenti a munkás, a földművelő nyakán élősködő funkcionárius réteg bővített újratermelését, amennyiben ezek a szervezetek megkapják a lehetőséget, úgy anyagilag is megalapozzák jövőjüket. A nyugati mintájú demokráciákban ugyanis a pártok önellátóak, az állami költségvetésből nem, vagy csak nagyon kis mértékben részesülnek. A fennmaradásukhoz szükséges összegeket üzleti vállalkozásokból és persze a befolyt tagdíjakból, adományokból teremtik elő. Hogy a sok párt nem lehet gátja az ország jólétének, boldogulásának arra jó példa Olaszország, ahol a politikai küzdőtér valósággal hemzseg a sok párttól, politikai csoportosulástól. Mégis az ország az utóbbi évtizedben a legdinamikusabban fejlődő nyugat- európai országok közé küzdötte fel magát - megszületett az olasz csoda. Hiába kiált tehát az MSZMP, vagyis inkább annak néhány vezetője restaurációt vagy akár fehérterrort, hiába jósol anarchiát ha egyszer nem tud példát hozni rá és ha ez így van, akkor ugyancsak nehéz elhitetni, hogy a több párt vagy akár a sok párt megnehezítheti az ország kormányzását. A demokrácia természete olyan és éppen ezért sebezhető, hogy a társadalomba ütköző érdekek érvényesítését magára a társadalomra bízza. Az államot pedig a józanság, a politikai józanság tisztelete határok közé szorítja. Van-e a mai Magyarországon ilyen politikai józanság? Bizonyára, hiszen ennek egyetlen letéteményese van: a felelősen gondolkodó nemzet, amely már többször is bebizonyította, hogy képes a józanságra, képes indulatok nélkül politikai megnyilvánulásokra. Legutóbb március 15-én adta bizonyítékát ennek. Megmutatta erejét és hogy az erő nem az utcai csete-patékban, nem a kirakatok bezúzásában, felelőtlen hőzöngésben nyilvánult meg, hanem egységében. Abban, hogy az utcára tódult embersereg felmutatta közös akaratát, amely valahogy úgy szól - demokráciát Magyarországnak! A demokrácia viszont demokratikus közéletet feltételez, amelyben helye van mind a tíz vagy akár mind a száz megalakuló pártnak, ha azok elfogadják a demokrácia játékszabályait. Éppen így joggal követel magának az újjáalakulását bejelentő Függetlenségi Párt is, amely a következő szövegű röplappal tudatja a magyar társadalommal ezt hivatott szándékát. Honfitársak! Bejelentjük: újjászerveződik az 1947-ben alapított Magyar Függetlenségi Párt. Hazánk bővelkedik szellemi tőkében a feladat az, hogy konkrét anyagi javakra váltsuk - ez a magyar függetlenség kulcsa. Ne legyenek idegen Isteneid! Az egyetemes polgárság elvét valljuk tehát. A polgárság fogalma alatt nem osztályt értünk, hanem szellemiséget, életformát. A Magyar Függetlenségi Párt követeli az állampolgár függetlenségét, a család függetlenségét, a munkahely függetlenségét, az ország függetlenségét! Új honfoglalást a keresztény Európában! Magyarságot a magyarnak! Újjáalakuló nagygyűlés: 1989. április 2-án, tíz órakor a Jurta Színházban . Postacím: 1399 Budapest. Postafiók 629. Telefon: 134- 442 illetve 138-638. +++ 1989. március 26., vasárnap
Vissza »