Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Cseres Tiborral
London, 1989. március 26. (BBC, A világ minden tájáról) - Munkatársunk Jotiski László beszélget Cseres Tiborral, a Magyar írószövetség elnökével. - Cseres Tiborral beszélek. És elsősorban azt kérdezem tőle: miben látja az okát annak, hogy míg nagyon, aránylag rövid idővel ezelőtt az Írószövetségben, és az Írószövetség körül éles politikai ellentétek és viták dúltak, ezek most teljesen elültek és az Írószövetség sokkal békésebb lett politikailag, mint volt. - 1986. novemberében, az Írószövetség akkori közgyűlésén éles hangú támadások érték a politika mulasztásait, és abban az időben az Írószövetség volt az egyetlen olyan hely, ahol támadni lehetett a kormányt, meg lehetett mondani nyíltan mindazt, ami az emberek szívét nyomja. Nos, ez az idő elmúlt, mert az Írószövetséget éppen e nyílt beszéd miatt egy évre teljesen elzárták a publikálás lehetőségétől, elzárták a tevékenység lehetőségétől, egy év kellett ahhoz, míg az Írószövetség visszanyerte egyensúlyát. Ugyanakkor, amikor az Írószövetséget a kormányzat diszkvalifikálta az Írószövetség presztízse magasan járt - mert például én magam, mint az Írószövetség elnöke 42 nyugati újságírónak, újságírócsoportnak adtam interjút. És meg is kértem őket arra, hogy ha ezt, az Írószövetségnek ezt a népszerűségét magasan tudnák tartani, akkor jó lenne, hogyha legalább feleannyi érdeklődést kapna a következő esztendőkben az Írószövetség. Szerencsére, vagy sajnos ez nem következett be, s az Írószövetség iránt, amikor a kormányzat megenyhült, mert belátta tévedéseit, belátta azt, hogy az Írószövetségben elhangzott vádak igazak és komolyak, a kormányzat megenyhült az Írószövetséggel szemben, és az Írószövetség dolgai valamelyest helyreálltak. Ez a folyamat nagy lendületet vett 1988 májusában, amikor a kormánynak, a pártnak a konferenciáján a párt és ezáltal a kormány is 180 fokos fordulattal megváltoztatta addigi politikáját és addigi magatartását. Ennek keretében persze az Írószövetség függetlensége és nagy bátorsága elenyészett, mert azóta számos független csoportnak nyílt lehetősége arra, hogy megnyilatkozzék és a maga módján kifejezze az elmúlt 40 esztendővel szemben való ellenszenvét vagy ellenérzését. - Magyarországon hagyományosan a radikális politika élvonalában jártak az írók, és voltak a magyar történelemnek egyes elszigetelt szakaszai, radikális, majdnem forradalmi szakaszai, amikor a tömeg vetett fel önmagában olyan politikai főket, akik felzárkóztak az írók mellé, vagy esetleg meg is előzték őket - olyan értelemben, hogy hangadóbbá váltak politikailag, mint maguk az írók. Ezt hogyan ítéli meg az Írószövetség, ez egy egészséges dolog, hogy az írók mondjuk kevésbé vannak az országos politika előterében vagy nem? - Az Írószövetség keretén belül egy alternatív politikai gócnak a kialakítása az a kormány számára félelmetes volt, a párt számára félelmetes volt 1986-ban. Én magam azt gondoltam, hogy amennyiben az íróknak politizálniuk kell, illetve, amennyiben az íróknak a napi politikával foglalkozniuk kell, vagy akarnak az írók napi politikával foglalkozni, azt ne az írószövetség keretében tegyék, mert az írószövetség lehetőségeit korlátozza egy állandó belső politikai vita, esetleg viszály. Ezért kezdeményeztem, kezdeményeztük azt, hogy az Írószövetségen kívül alakuljon az írók vezetésével egy olyan csoportosulás, amely kizárólag a kis és nagy politikával foglalkozik, tehát amelynek nincsenek írói, elsődleges írói igényei. Ez a csoportosulás, amelyet - hogy úgymondjam - kiengedtünk az Írószövetség köpenye alól, ez a Magyar Demokrata Fórum, amely e pillanatban az egyik legnépszerűbb csoportosulás, és politikailag nagyon elkötelezett a haladás irányában, de ugyanakkor még nem párt. A vita most az: a legutóbbi nagygyűlésén a Demokrata Fórum nem tudott dönteni, hogy párttá alakuljon-e vagy pedig maradjon meg társadalmi testületként, esetleg választási testületként is. Tagjainak egy része - most már 14-16 ezer bejegyzett tagja van a Demokrata Fórumnak -, az írók a vezetőségben egyharmadként vesznek részt, tehát nem kizárólag írói testület, de írói kezdeményezés ez a fórum. A vita most azon folyik - és ezek két hónap haladékot kaptak, kértek maguktól a Demokrata Fórum vezetői és a nagygyűlés - , hogy átalakuljanak-e párttá. Nem tudni, hogy melyik tenne jót ennek a testületnek, ezen még vita folyik. - De feltételezem, hogy az Írószövetség szempontjából hasznos az, hogy az írók a gyakorlati politikai tevékenységüket nem az Írószövetségen belül, hanem a Demokrata Fórumban, vagy valamilyen más politikai alakulatban fejtik ki. Feltételezem, hogy vannak az írószövetségnek tagjai, akik más csoportnak, vagy más csoportoknak is tagjai, nemcsak a Demokrata Fórumnak. - Nahát az Írószövetségnek mintegy 650 tagja van pillanatnyilag, és ezek közül 150 a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, tehát óhatatlan, hogy azok ne ott politizáljanak, ha akarnak politizálni. Tehát a másik 500 tag az pedig nyílván megoszlik a többi párt között, mert valószínűleg lesznek szociáldemokraták is, vannak is, akik odahúznak, és mondjuk az eddigi párton kívüli írók, akik a napi politikában úgy akarnak részt venni, hogy valamilyen pártban vagy csoportosulásban vesznek részt, azok a Demokrata Fórumban fognak működni oly módon, hogy közben írószövetségi minőségüket is megtartják, és a nagyon-nagy politikai gesztusokban az Írószövetségben vesznek részt. Például az erdélyi kérdésnek a nagyon fontos megbeszéléseiben az Írószövetség keretében kerül sor. Ez nem a napi politikához kapcsolódó, hanem a politika perennis jegyében történő megnyilatkozások, ezek az Írószövetségben továbbra is megmaradnak. - Mi az Írószövetség tagságának a közérzete ezzel a rendkívüli politikai erjedéssel, ezzel a nagyon gyors ütemű politikai fejlődéssel kapcsolatban, amely most tapasztalható Magyarországon az egypártrendszerből a pluralizmus irányába? - Az Írószövetség tagsága nagy várakozással tekint minden fejlemény elé, én az gondolom. Van egy bajunk, panaszunk, az, hogy az Írószövetségtől annak idején elvették az Írószövetség hetilapját. Az Írószövetségnek, ha van hetilapja, lenne hetilapja, akkor ott a közérzet hétről-hétre megnyilatkozhatnék, és ilyen módon az írók mondjuk úgy, hogy beszélhetnének egymással, beszélhetnének saját magukkal és beszélhetnének az ország egészéhez a maguk nyelvén és a maguk eszközeivel. - Van lehetőség a közeljövőben, vagy van remény arra, hogy egy ilyen lap újra megindul? - Igen. Szeptember elsejével indítunk egy új hetilapot, és akkor már az őszi, novemberi közgyűlésre úgy készülünk fel, hogy ezzel az eredménnyel lépünk az Írószövetség egésze elé. - Lehet már tudni, hogy mi lesz a lap címe? - Még nem állapodtunk meg a lap címében, de hát olyan cím kell, amely emlékeztet bennünket arra, hogy az Írószövetségnek legjobb korszakaiban milyen működést volt módja kiteríteni. - Cseres Tibor! Köszönöm szépen! +++ 1989. március 26., vasárnap
Vissza »