Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 25.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Világhíradó:

"Fock Jenőnek a kormányfői tisztségből történt elmozdítása és Nyers Rezsőnek a Központi Bizottság titkári posztjáról való menesztése annak idején a folyamatos beavatkozás kiemelkedő megnyilvánulása volt. Forró Tamás és Havas Henrik az Első kézből című rádióműsorban szólt erről, és ugyanezt másodközlésként a Térkép című hetilap március 23-i számában olvashattuk is. Az újságírók Thürmer Gyulának, a pártfőtitkár külpolitikai tanácsadójának tették fel erre a kérdést, aki azonban kitért az egyenes válasz elől. Ám nem cáfolhatta a riporternek azt a megállapítását, hogy Fock Jenő maga már korábban elismerte: menesztésének Brezsnyev akaratából kellett megtörténnie."

Az egyház és állam Magyarországon

(Siklós István)
London, 1989. március 25. (BBC, Kerekasztal) - Manapság a magyar
vezetőség békülékenyebb hangot üt meg a keresztény egyházakkal
szemben. A kereszténységgel szembeni harcos ellenségeskedés a
fordulat éve utáni időkben hágott tetőfokra, bár kevésbé brutális
formában még a 60-as és 70-es években sem szűnt meg.
    
    A katolikus bázisközösségeket a magyar állam még a legutóbbi
időkben is üldözte mérsékeltebb formában, és tulajdonképpen a
katolikus egyházi hatóságok sem nézték ezeket jó szemmel. Viszont a
hit és a vallásgyakorlat ébren tartása terén ezek a közösségek
fejtik ki talán a leghatékonyabb munkát.
    
    Vajon mi vezeti a magyar hatóságokat a békülékenyebb magatartásra?
    
    Az egyházak fokozatos gyengülése az, ami miatt már nem kell tartani
tőlük, hogy a kereszténység etikai rendszerét a társadalmi élet
szolgálatába állítsák.
    
    Mennyiben lehetséges azonban elválasztani a kereszténység erkölcsi
tanait a hittételektől? Hatékony lehet-e az erkölcs az
életfelfogást meghatározó világnézeti tételek nélkül? A
kereszténység fokozatos hanyatlásának tulajdonítják sokan a nyugat-
európai országokban is a társadalmi erkölcsiség romlását, jóllehet
ezekben az egyházak mindvégig szabadon működhettek. II. János Pál
pápa most az európai országokban folyó katolikus missziós
tevékenységet tekinti egyik legfontosabb feladatának. Ez vajon
növelni fogja-e az egyház és az állam kapcsolatainak lehetőségeit?
    
    Ezekről a kérdésekről beszélget a kerekasztal-társaság, Varga
Sándor, az angliai magyar református egyház lelkipásztora, Tüttő
György Londonban élő katolikus főlelkész és munkatársunk, Siklós
István.
    
    Induljunk ki talán abból, van-e valóságos kilátás a magyar
vezetőség álláspontjának módosulására a keresztyén egyházakkal
szemben.
    
    Siklós István: A leghatározottabban van, éspedig igen jelentős az a
változás, ami voltaképpen talán Grósz Károlynak a hatalomra
kerülésével kezdődött, hiszen ő volt az, aki először fogadta az
egyház képviselőit, és mintha egy új megállapodást szeretett volna
kidolgozni az egyházak és az állam között. Noha ez még mindig nem
történt meg, de ha Pozsgay Imrének a pápánál tett látogatására
gondolunk és arra, amit ott mondott, akkor úgy tűnik, hogy ez
hamarosan meg fog történni.
    
    Tehát egy merőben új alapra sikerül helyezni az egyház és az állam
kapcsolatát. Pozsgay szerint elképzelhető az, hogy ez az új
törvény, amelyet a parlament elé fognak majd terjeszteni,
egyenrangú félnek fogja tekinteni az egyházakat az állam mellett,
és függetlenséget biztosít az egyházaknak. Erre égetően szüksége is
van az országnak, pontosan a bevezetőben említett erkölcsi romlás
miatt. Tehát az egyház támasza kell, hogy legyen a társadalomnak.
    
    Támaszt kell, hogy nyújtson, és ez csak akkor lehetséges, ha
sikerül ezt a megállapodást kidolgozni az egyházak és az állam
között, ha sikerül a függetlenségét biztosítani az egyházaknak.
    
    Varga Sándor: Siklós István nagyon helyesen hangsúlyozta, hogy
komoly kilátás van a magyar állam és a magyar egyházak közötti
kapcsolatok újjárendezésére, és komoly lehetőség van arra, hogy a
magyar egyházak visszakapják, visszanyerjék évszázados
szabadságjogukat a hit szabad gyakorlására. Ennek több jele
mutatkozik. A magyarországi református egyházon belül többször
megünnepelték az állam és egyház közötti egyezmény 40 éves
fennállását. Hangsúlyozott, hogy ez az egyezmény és az egyezménynek
a szelleme jó befolyással volt az állam és az egyház közötti
kapcsolatok kialakulására, és ezt a legutóbbi időkben is érezni
lehetett.
    
    Természetesen ezeknél a megemlékezéseknél néhányan elfelejtették
előhozni azt az egyszerű tényt, hogy 1948-tól, az egyezmény évétől
kezdődően az állam egyoldalúan módosította az egyezményeket, és sok
olyan szabadságjogot, amit az egyezmény az egyháznak biztosított
egyoldalúan, az egyház hozzájárulása nélkül megváltoztatott. Így
például az egyezmény kimondta, hogy az iskolákban fenntartják a
kötelező vallásoktatást. Később még a fakultatív vallásoktatást is
igyekeztek teljesen lehetetlenné tenni.
    
    Ez az egyik oka például annak, hogy az elmúlt évtizedben a magyar
egyházak jelentősen meggyengültek, mert most már sok olyan szülő
van, akinek magának semmi kapcsolata nem volt az egyházakkal,
hogyan várhatjuk tehát tőlük el azt, hogy gyermekeiket ők az
egyházon belül kívánják neveltetni. Ez megtörténhetik, de ez
kivétel lehet.
    
    A magyar vezetőség felismerte azonban azt is, hogy az egyház
üldözésével és az egyházakkal szembeni rendszabályaival éppen azt
érte el, hogy a magyarságnak azt a részét sújtotta a legjobban,
amelyik az állam fenntartása és a társadalom egészének
szempontjából a legfontosabb réteg volt Magyarországon. Ezek
komolyan vették az állampolgári kötelességeket, komolyan vették a
munkaerkölcsöt, és komolyan vették azt, hogy tisztességesen és
becsületesen éljenek egy bizonyos életszínvonalat, és egy bizonyos
magatartást tanúsítsanak a körülöttük élő világban.
    
    Tüttö György: Idézve az eredeti kérdést, hogy van-e valóságos
kilátás a magyar vezetőség álláspontjának módosulására a keresztény
egyházakkal szemben, engem főleg az a kérdés érdekel, vajon itt
csak egy pragmatikus közeledésről van szó vagy pedig sokkal
mélyebbre ható - úgynevezett - álláspont-módosulásról van szó.
    
    Szerintem nem vitás, hogy a klasszikus marxista rendszer nemcsak
hogy támadta vagy elnyomta, hanem meg is akarta teljesen bénítani a
vallást, az egyház hangját, akár társadalom, az ifjúság nevelése
vagy akármilyen hasonló kérdésben. Az a látszat, hogy ezen túllépve
keresik az egyház támogatását, hogy vajon ez gazdasági okokra
vezethető vissza a jelenlegi krízisben, vagy pedig a nevelési
rendszer bukását követő erkölcsi rom, akár a fiatalság körében az
iszákosság, az öngyilkosság. Egész sorozatát említhetném meg
azoknak a problémáknak, amikre természetesen az állam vezetősége
keresi a megoldást.
    
    Szeretném azt látni, hogy sokkal mélyebbre menő okok is vezetik-e
az államot arra a lépésre, hogy keresik az egyházakkal való
együttműködést. Nemcsak a problémák megoldásában, hanem egy
kiegyensúlyozott, békés együttélés, együttműködés érdekében
egészséges keresztény magyar társadalom kiépítésében dolgozzunk
együtt.
    
    - Nem áll fenn az a veszély: a mostani szabadabb légkörben az
egyházak feléledésének gátját fogja vetni az, hogy az egyházak a
múltban, az elmúlt 40 év folyamán különböző kompromisszumokra
kényszerültek az állammal, mert olyan fokú volt az állami elnyomás.
    
    Ezzel bizonyos mértékben esetleg kompromittálták magukat a hívők
szemében. Most, amikor szabadabbá válik a légkör, ez gátolhatja-e
az egyházak tevékenységét?
    
    - Ez fontos kérdés. A magyarországi református egyházon belül és
azt hiszem, más egyházakon belül is nagyon határozott hangon
beszélnek arról, az elmúlt 40 év történetét, egyháztörténetét meg
kellene írni, hogy kiderüljön, mi történt az állam és az egyház
közötti viszonylatban Magyarországon. Ha sor kerül ennek a
korszaknak egyháztörténeti szempontból való felülvizsgálata hosszú
munka után, akkor ki fog derülni vagy kiderülhet az, hogy milyen
módon gyengítette az egyházat a fennálló állami rend az 1948-at
követő évtizedekben, és mennyiben változott meg az álláspontja a
80-as években és különösen az elmúlt két-három esztendőben.
    
    Amennyire meg tudom ítélni az egyházi és az állami nézeteket és
nyilatkozatokat, ma határozottan megváltozott az államnak a
magatartása, és így azt mondhatnám, hogy nem annyira az egyház van
kényszerhelyzetben, inkább az állam van kényszerhelyzetben, hogy az
egyháznak minél nagyobb és teljesebb szabadságot adjon. Mert sok
olyan szolgálat van a magyar társadalom egészséges felépítésében,
amit az elmúlt évtizedekben is kielégítően az egyházak végeztek, ha
nagyon szűk keretek között is korlátozva lévén a vallásszabadság és
bizonyos munkák végzéséhez az anyagi keret.
    
    Szóval nem hiszem, hogy elvesztette volna az egyház a hívők körében
a tekintélyét ezzel az együttműködéssel, mert hiszen az elmúlt
évtizedekben a legdöbbenetesebb és a legszomorúbb az, hogy mennyire
a félelem uralta és kormányozta az embereket. Tavaly mutatott be az
angol televízió egy olyan filmet, amely az egyházak helyzetét
próbálta felmérni. A kalocsai érsek legdöbbenetesebb nyilatkozata
éppen az volt, hogy mi, akik idősek vagyunk, félünk. Jöjjenek a
fiatalok, akik bátrak lesznek. És hosszú ideig fog eltartani, amíg
ez a félelem teljesen kihal az egyházi élet vezetőiből, az egyházi
személyekből, hiszen olyan terror és olyan elnyomás nehezedett
rájuk, hogy nem is lehet csodálkozni ezen a félelmen. Lesznek és
jönnek a bátor fiatalok!
    
    - Varga Sándor említette, hogy szó lehet az egyházak elmúlt 40 évi
történetének megírásáról. Erre - gondolom - lehetőség nyílik most,
általában van egy történelmi felülvizsgálási folyamat.
    
    - Szerintem, amit említett, ezeknek a bizonyos koncepciós pereknek
és egyéb visszaéléseknek a felülvizsgálása szinte első feltétele
annak, hogy mondjuk az egyház történetét, szerepét és az elmúlt 40
év alatt szenvedett problémáit igazi fényben lássuk. Ebből
kifolyólag mindig tudjuk azt is, hogy a Mindszenty-per és hasonló
perek valóban azt célozták: az egyházak munkáját teljesen
megbénítsák.
    
    Tehát nem az állam nem számított arra, legfeljebb csak annyiban,
hogy az állam segíti, az egyházak segítik az államnak a
munkásságát, az 5 éves terveit, egyébként más eredményt nem vártak
az egyházi közreműködéstől. Ma egész más helyzetben vagyunk, és az
idősebb megköveteli, hogy valóban azokat a hibákat helyre kell
hozni, és akkor utána kérdezni azt, hogy ami ott elveszett, vagy
ami megszűnt, vagy amit ebből megszüntettek - például az egyházi
iskolák, az ifjúsági nevelési mozgalmak, a falusi népmozgalmak,
amik olyan szépen virágoztak a háború előtti időkben - vajon életre
szólíthatók-e, hogy kiváltsák az egyházak keretén belül azt a
tevékenységet, ami a társadalom neveléséhez, az állammal való
együttműködéshez, az egészséges fejlődéshez vezet.
    
    - Az egyházakkal szemben is a magyar állam az elmúlt 40 évben,
különösen az elején alapvetően nemcsak hogy gonosz, de ostoba módon
is járt el. Az egyházakkal szembeni magatartása már végképp ostoba
volt, mert éppen elvesztette - mondta Varga Sándor -, elvesztették
azt a támaszt a társadalom rétegeiben, amire leginkább szükségük
lett volna.
    
    Na most az a kérdés, a jövőben mennyiben remélheti a magyar állam
azt, hogy az erkölcsiséget elősegíti az egyházak szabadabb
működése. Tulajdonképpen elválasztható-e vagy legalábbis a magyar
állam azt reméli, hogy elválasztható-e a keresztény erkölcsiség, a
keresztény hittől, tehát az etika a hittételektől? Mennyiben
működhet ez? Mennyiben működik ez olyan társadalomban, mint például
Anglia vagy más nyugat-európai országok, ahol az egyházak mindig
szabadon működtek, mégis panaszkodnak amiatt, hogy az erkölcsiség
romlik? Hogy látjátok ezt, lehet hatékony a keresztény erkölcsiség
a keresztény hittételek és a hit nélkül?
    
    - Nagyon nagy kérdés, és ezt talán jobb lenne, ha a lelkész urak
válaszolnák meg. Ha szabad, még visszatérnék arra, hogy a
lehetőségek milyenek, hiszen ez a történelmi múltnak a
felülvizsgálata valóban megkezdődött és ez meg fog történni.
    
    Pozsgay Imre a pápának is ígéretet tett arra, hogy a Mindszenty-per
felülvizsgálása is meg fog történni, és igaza van a vitavezető
elnök úrnak, hogy tulajdonképpen ostoba kereke volt a magyar
társadalomnak ez a marxista-leninista elképzelés, amit megpróbáltak
ráerőszakolni az országra, és amivel tulajdonképpen tönkretették az
országot lelkileg és gazdaságilag is, fizikailag is szinte
tönkretették. Csak én azt nem szeretem, amikor arról beszélnek az
emberek, hogy a marxizmus-leninizmus elmélete, ideológiája
szétomlott, szétment, az mindig is kiüresedett semmiség volt.
    
    Tehát az emberek ismételgették ezeket a szólamokat, de igazán a
lelkükben, úgy a gondolatvilágukban ez nem létezett, ez egy üres,
ez egy kiüresedett keret volt mindig is. De hogy lehet-e az egyház
most erkölcsileg és hitbenileg támasz, vagyis hogy ez a kettő
együtt működhet-e Magyarországon? Azt hiszem, hogy igen, és ha ez a
félelem megszűnik az emberekben, ami érdekes módon a március 15-i
tüntetésen Mécs Imrének ez volt az egyik jelszava, amikor beszédet
mondott, hogy ne féljetek. Ennek a félelemnek elvesztésére van
szükség és ehhez szerintem az egyházak ebben a megváltozott
helyzetben nem csak erkölcsi támogatást tudnak nyújtani az
embereknek, hanem hitben is tudnak adni, nyújtani a semmivel
szemben. Mert ami Magyarországon jelen pillanatban többnyire
létezik, különösen a fiatalság számára az a semmi. A nihil.
    
    - Hajlandók a keresztény egyházak például arra, hogy erkölcsi
szempontból segítsék a magyar társadalmat? Most nem az államról
beszélek, hanem a társadalomról. Legitim-e azt elvárni tőlük, hogy
olyan téren is együttműködjenek, amikor nem hitoktatásról van szó,
hanem tulajdonképpen erkölcsi normáknak az emeléséről?
    
    - Én nem hiszem, hogy ez így lehetséges lenne, valamifajta erkölcsi
együttműködés alakulhatna ki az állam és az egyház között. Az
egyház az állam életében azért jelent a társadalom életében,
kívülről nézve azért jelent pozitívumot, azért szolgálja a
társadalom egészségét, mert az egyháznak a puszta jelenléte is már
egy erkölcsnek a megélését és hirdetését jelenti. Ez a keresztyén
erkölcs, a keresztyén hitből fakad, és ami magát a keresztyén
egyházat és a hívőket illeti, egymástól el nem választható. Gyakran
mondták, a fiatalok is megtanulták, hogy az erkölcs hit nélkül
olyan, mint a növény, aminek elvágjuk a gyökereit.
    
    - Sokan azzal érvelnek, hogy nyugati társadalmakban, például
Angliában, ahol a hit valójában nagyon gyöngülőben van most már jó
ideje, de a kereszténység erkölcsi tételei beépültek, felszívódtak
a társadalomban. Tehát bizonyos fokig állandóan lehet apellálni
rájuk anélkül, hogy a hitre, mint olyanra apellálnának. Tehát
következésképp azt lehet mondani, hogy a társadalom magába szívta a
felszínes erkölcsiséget, és ennek révén hat, bár mások azt mondják,
nem hat eléggé. Lehetséges, hogy ez meg is van már Magyarországon,
csak hagyni kell, hogy feléledjen.
    
    - Csak egy példát említsünk. Most februárban történt egy nyilvános
levélváltás dr. Paskai László hercegprímás úr és a miniszterelnök,
Németh Miklós között a születésszabályozásokkal kapcsolatban, ami
borzalmas arányokat ért el Magyarországon. Szinte Magyarország
vezet a magzatelhajtások számában, és bíboros úr kérte a
miniszterelnököt, hassanak oda, hogy a törvényt úgy módosítsák és
változtassák meg, hogy ne legyen az a borzalmasan könnyű
visszaélés, ami jelenleg történik Magyarországon, és hát erre nem
kapott teljesen 100 százalékosan igenlő választ. Hivatkozott az
asszonyok jogaira, és a társadalom különböző meglátásaira.
    
    Szóval ez egy olyan kérdés, ahol bizony nem lesz könnyű az állammal
való együttműködés, pedig ebben az erkölcsi kérdésben fel lehet
hasonló kérdéseket is említeni, ahogy Sándor barátom mondja: hit
nélkül, igazi hitalap nélkül egy keresztény erkölcsről alig
beszélhetünk egy társadalomban.
    
    Elképzelhetünk egy humanista etikát, ahol bizonyos pragmatista
szempontokból az emberek a kölcsönösség érdekében bizonyos
szabályokat betartanak, de keresztény erkölcsről keresztény hitélet
nélkül aligha beszélhetünk. Tehát az egyháznak itt nagy feladata
lesz, hogy egy belső hitet ápoljon, és az állam ne akadályozza
ennek a hitnek az ápolását, és az emberekben legyen egy belső
érték, értékelés Istennel szemben, a jóval szemben, a rosszal
szemben és akkor ebből adódik majd egy olyan erkölcsi viselkedés,
amit aztán a társadalom is elfogadhat és értékelhet, de keresztény
szempontból a kettő elválaszthatatlan.
    
    - Ebben a munkában a bázisközösségeknek fontos szerepe lehet. A
bázisközösségek valójában olyan spontán vallásos megnyilvánulások,
úgy értem, hogy úgy spontán, hogy nem az egyházi vezetőség által
kezdeményezett egyházi megmozdulások, amelyek éppen ezért nagyon
jelentős hatással vannak elsősorban a fiatalokra. Most például egy
ilyen fajta fejlődési menet hasznos lehet-e Magyarországon most a
jelenlegi már szabadabb légkörben?
    
    - Az új vallásügyi törvény, mint azt talán már említettük, teljes
szabadságot próbál, igyekszik az egyháznak biztosítani, bár
egyelőre nem világos az, hogy kik fogalmazzák ezt meg végső
formájában. Lehet, hogy kissé furcsa vallásügyi törvény lesz az,
amit kizárólag olyan emberek, vagy 80-90 százalékban olyan emberek
fogalmaznak meg, akik maguk nem tagjai az egyháznak. Ez régebben
másképp volt.
    
    Ha a jelenlegi helyzetben mégis ez történik meg, az egyház teljes
működési szabadságot kap, és a vallásszabadságot, mint alapvető
emberi jogot tiszteletben tartják Magyarországon, akkor nagy
jelentősége van annak, hogy az ifjúság, amelyik tapasztalható,
észlelhető módon érdeklődik az egyházak és a kereszténység iránt,
egyre jelentősebb szerepet kap az állami életben, és egyre
jelentősebb lesz a hatása azok felé, akik nincsenek semmiféle
kapcsolatban az egyházzal.
    
    Ne feledjük az elmúlt 40 évnek az egyik fontos jelenségét, hogy
nagyon kevesen nőttek fel keresztyének, és bár szép száma van
azoknak, akik az ilyen közösségekben részt vesznek országszerte, ha
összevesszük őket, nem olyan nagy a számuk még, mint amire szükség
lenne. Főleg a magyar egyházi életről nem lehetett teljesen tiszta
képet kapni, mert hiányoztak az átfogó képek, amik a magyar életet
és benne a magyar egyházi életet részletesen elemezte volna.
    
    - Ennek nem az egyik legjobb módszere lenne az, hogy ha az egyházi
iskolákat kiterjesztenék, sőt - engedélyeznék. Az egyházi iskolák,
például a szerzetes iskolák már manapság is a legjobb iskoláknak
tekintendők Magyarországon, és ezt mindenki elismeri. Tehát
következésképp, hogy ha újabb szerzetes iskolákat megengednének
ezzel nagyban fellendülhet pontosan ez a fajta hitélet.
    
    - De erre vannak jelek, illetve hát vissza is adtak iskolákat az
egyházaknak, és azt hiszem, hogy ez tovább fog folytatódni. Ennek a
finanszírozása például csak Magyarországon belül történhet vagy még
az államnak kell hozzá segíteni, vagy lehet esetleg várni valami
segítséget a Vatikántól ilyen téren például a katolikus szerzetes
iskolák terén?
    
    - Vatikánnak nem hiszem, hogy van különösebb szerepe, ami a magyar
szerzetes iskolákat illeti, hiszen azon múlik, hogy van-e elég erő,
tanerő vagy személyzet vagy szükséglet rá, és hát attól is függ,
hogy az állam és egyház között milyen megoldást találnak,
szétválasztják az államot az egyháztól vagy az egyházat az
államtól? Kinek az anyagi felelőssége lesz ilyen iskola-
intézménynek a fenntartása? Ez mind olyan kérdés, amit hát világos,
hogy tisztázni kell. Szerintem, ha egyáltalán arról van szó, hogy
szétválasztani az egyház munkáját az állam beavatkozásától, ez ne
menjen odáig, hogy teljesen az egyházra van bízva, hogy ha saját
iskoláit, ha akarja iskoláit vezesse, támogassa, hanem ez egy közös
munka legyen. A katolikus és az egyházi iskolák, vallási iskolák is
állampolgárokat nevelnek, akiknek a munkája, a közreműködése a
társadalom építő jellegű, tehát ez mindenkinek érdeke, hogy
együttműködjenek és támogassák az ilyen intézményeket.
    
    Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy a bázisközösségekkel
kapcsolatban általában jelenség, hogy a mai egyház már évek óta, a
kis közösségek, imaközösségek, karizmatikus csoportok szerte a
világon, minden országban alakulnak és tulajdonképpen olyan
feladatot teljesítenek, amit mondjuk az intézményes egyházak a
szokásos - mondjuk - általánosan elfogadott keretekben nem tud
létesíteni, de ilyen önkéntes kis közösségekben megvalósulhat. És
ez valahogy az evangélium szellemében működő kis közösségekről van
szó, a szeretet, az egymás támogatása, a gyermekek oktatása, stb.
    
    mind része ennek a közösségi munkának. Tehát igenis, akár hivatalos
egyház, akár az állami hatóság, szerintem csak pozitív módon
értékelhetné az ilyesféle megmozdulásokat.
    
    - Most már ki is futunk az időnkből, búcsúzom hallgatóimtól Varga
Sándor, Tüttö György és Siklós István nevében. +++
    


1989. március 25., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefon:

"A jövő héten szombaton megy a Sellő a pecsétgyűrűn c film a TV-ben és szombaton megy a Pokoli torony. Az lenne a problémám, hogy miért van egy héten belül 2 nagyon jó film, egész héten nincsen jó film csak szombaton és péntekem miért kell együtt tenni, lehetne-e a Sellő a pecsétgyűrűn II.részét esetleg későbbre tenni, - egész héten nincs jó film és péntek, szombaton a 2 film egyidően megy. Tudom, hogy csak hallgattják, de nem lenne rossz, ha tennének is valamit ... Lenne egy megoldás, mert átnéztem a Rádióujságot. Pénteken van az I. része a Sellő a pecsétgyürün-nek. Szombaton van a 3 órás film az l-esen 8-tól és közben a 2-esen 1/2 12-től a Sellő a pecsétgyűrűn II.része. Na, most mi lenne ha vasárnapra áttennék a Sellő a pecsétgyűrűn a Richard Claydermann Londonban c.műsorra és a Richard Claydermann szombaton lenne a film idején, az is egy óra. Minden probléma megoldódna. Pénteken lenne a Sellő a peosétgyűrűn, szombaton az l-esen a Pokoli torony, a 2-esen a Richárd Claydermann és vasárnap a 2-esen a Sellő a pecsétgyűrűn II.része."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD