|
|
|
|
Pozsgay-interjú
|
(Sally Ackroyd) London, 1989. február 14. (BBC, Panoráma) - A BBC budapesti tudósítója ma délután interjút készített Pozsgay Imrével. Hallgassák meg a beszélgetést. A kérdéseket angol kolléganőm helyett én olvasom fel. Az első kérdés a KB-ülés hangulatára vonatkozott. - Nagy vita volt, és eredményes ülés, hiszen nagyon fontos határozatok születtek. Fontosnak tartom, hogy 56 értékelésében sikerült előbbre lépni, de legfontosabbnak azt, hogy az MSZMP kezdeményezőén lép föl a többpártrendszer létrehozásában. Kezdeményezőén lépett föl a többpártrendszer ügyében, a vita pedig világossá tette, hogy elkerülhetetlen a párt szervezeti életének átalakítása, megújítása is, mert - bár a különböző álláspontok között a vita a tolerancia jegyében folyt -, de még mindig nincsenek szervezeti biztosítékok arra, hogy az alternatívák és a különböző platformok hogyan szerveződjenek meg a pártban. A párton belüli alternatívák és a platformok szabadsága - vagyis a vita feltételei - még kissé esetlegesek, és nem végigvihetők minden tekintetben a viták. Ez a helyzet pedig nehezíti az egységes álláspont kialakítását, hiszen az látnivaló: ebben a helyzetben, viták nélkül nem lesz egység. Úgyhogy eredményes központi bizottsági ülés volt, és inspiratív arra, hogy a párt megújulását erőteljesebben szorgalmazza. - Milyen támogatást kapott a KB ülésén az Ön álláspontja? - Egészen ezt fölmérni nem lehetett, mert az állásfoglalás- tervezet, vagy a közlemény-tervezet már eleve kompromisszumosan fogalmazódott. Mert itt meg erősebb volt a félelem a pártszakadástól, mintsem az álláspontok tisztázására való késztetés. Emiatt egészen pontosan nem fölmérhető az, amit ön kérdezett. Ugyanakkor az a tény, hogy a Központi Bizottság nagy többsége - elenyésző kisebbséggel szemben - bizalmáról biztosított, azért mutatja, hogy nem az elutasítás volt a jellemző. - A kompromisszumos egységre-törekvéseknél jobban szeretett volna élesebb vitát, amely jobban tisztázza az álláspontokat? - Igen, szívesebben láttam volna ilyen vitát, de belátom ennek a veszélyeit is, és ezért elfogadtam ezt a kompromisszumot. Itt nem a magamra leselkedő veszélyekre gondolok. A másik: hogy sem a magatartásomat, sem a kijelentésemet illetően - annak tartalmát illetően - nem gyakoroltam önkritikát. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a Központi Bizottság ezt tudomásul vette, és ennek ellenére adta meg a bizalmat. - Milyen messzire lenne hajlandó elmenni a kompromisszumok terén? - Erre nehéz válaszolni, mert mindig a konkrét helyzet diktálja a magatartást - és ebben nem pártszempontok vezetnek, hanem az ország stabilitásának érdeke. Ugyanakkor ez a stabilitás azt is jelenti, hogy folyamatos, visszaesések nélküli haladás legyen az országban. Ugyanis Magyarország történelmében destabilizációhoz mindig a visszarendeződések és a visszaesések vezettek. Ilyen erőknek nem kívánok segítséget nyújtani. - 1956-ról úgy érzi, hogy a központi bizottsági ülés komoly újraértékelés kezdetét jelenti - vagy ezen az ülésen határt szabtak annak, hogy meddig hajlandó elmenni a párt? - Úgy hiszem: erről a párt véleménye - amit el kell fogadnunk, mármint hogy népfelkelés volt - ez közelít a nép véleményéhez, a közvéleményhez, bennünket a történelmi igazsághoz, és nem távolít el bennünket szövetségeseinktől. - Sokan azt mondják: a párt még mindig túlságosan hangsúlyozza az ellenforradalmi elemek szerepét az eseményekben. Kádár János is ezt mondta 1956 decemberében. Bizonyos tekintetben tehát itt nincs sok változás. - Hát a közlemény pontosan úgy fogalmaz, hogy valódi felkelés, népfelkelés volt, de kezdettől fogva kísérő jelensége volt a restaurációs törekvés, a lumpen elemek garázdálkodása, és október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi cselekmények - de ez nem a jellegét határozta meg a folyamatnak. És ez az a kérdés, ami fölött a tudományban és a történelmi albizottságban is majd tovább folyik a vita, hiszen itt még számos nemzetközi összefüggést tisztázni kell. Azonkívül: mozgalmaknak ilyen kísérőjelenségei a világtörténelemben mindig voltak, mindig lesznek. A felkelés vagy népfelkelés kifejezés pedig történelmileg azért helytálló, mert a forradalomnak és az ellenforradalomnak határozott célja van - itt viszont egy nép sértettsége és elégedetlensége fejeződött ki, amiben azonban nagyon erőteljes reformszellem és reformáramlatok, megújulási áramlatok is megnyilvánultak azért. Kedves hallgatóink! Pozsgay Imre válaszolt a BBC budapesti tudósítója kérdéseire. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefon:
"A jövő héten szombaton megy a Sellő a pecsétgyűrűn c film a TV-ben és szombaton megy a Pokoli torony. Az lenne a problémám, hogy miért van egy héten belül 2 nagyon jó film, egész héten nincsen jó film csak szombaton és péntekem miért kell együtt tenni, lehetne-e a Sellő a pecsétgyűrűn II.részét esetleg későbbre tenni, - egész héten nincs jó film és péntek, szombaton a 2 film egyidően megy. Tudom, hogy csak hallgattják, de nem lenne rossz, ha tennének is valamit ... Lenne egy megoldás, mert átnéztem a Rádióujságot. Pénteken van az I. része a Sellő a pecsétgyürün-nek. Szombaton van a 3 órás film az l-esen 8-tól és közben a 2-esen 1/2 12-től a Sellő a pecsétgyűrűn II.része. Na, most mi lenne ha vasárnapra áttennék a Sellő a pecsétgyűrűn a Richard Claydermann Londonban c.műsorra és a Richard Claydermann szombaton lenne a film idején, az is egy óra. Minden probléma megoldódna. Pénteken lenne a Sellő a peosétgyűrűn, szombaton az l-esen a Pokoli torony, a 2-esen a Richárd Claydermann és vasárnap a 2-esen a Sellő a pecsétgyűrűn II.része."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|