|
|
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (1. rész)
|
Brüsszel, 1990. augusztus 15. szerda (MTI-Panoráma) - Dávid
és a góliátok - ez a hasonlat gyakran visszatér ezekben a napokban a
belga zenei életben, amelynek résztvevői, zenészek, énekesek,
karmesterek, kritikusok mintegy nemzeti ügyként követik a brüsszeli
opera eddigi főintendánsának nagy salzburgi kalandját. Gerard
Mortier ugyan hivatalosan még a brüsszeli La Monnaie opera vezetője,
a következő szezonban még ő irányítja az együttest, ám fél lábbal
már Salzburgban van: őt kérték fel ugyanis arra, hogy vegye át a
néhai Karajan örökét a világhírű salzburgi fesztivál élén.
Ez megtisztelő és gigászi feladat, amelyre a jogot Mortier az előző évek során vívta ki, amikor a Monnaie szinpadán mintaszerű Mozart-programot mutatott be, méghozzá éppen a salzburgiakkal koprodukcióban. A La Monnaie az évek során fokozatosan Európa egyik legnívósabb operaszínpadává nőtte ki magát - méghozzá anélkül, hogy rendszeresen a nemzetközi operaélet sztárjait hívta volna ide a zeneigazgató. Brüsszelben nem fizettek ki csillagászati gázsikat, de mégis hosszasan próbált minden szereplő. Mortier sorra járta Európa operaszínpadait és szereposztásai mindíg jó találatok voltak.
Salzburgban ugyanezt szeretné elérni - de mint a belga sajtó tudósításaiból kitűnik, a festői osztrák városban nemcsak barátai lesznek Mortiernek. Máris megindultak ellene a támadások. Giuseppe Sinopoli zeneszerző és karmester például a Festspiele Österreich júliusi számának hasábjain azzal támadta a belga zeneigazgatót, hogy Pavarottival, a nagy tenor sztárral, vagy éppen, Puccini zenéjével szemben érzett fenntartásai ,,a kultúra meggyalázását,, jelentik, Mortier, úgymond, összetéveszti saját ízlését a közönség vágyaival, és egyáltalán, ez egy ,,exhibicionista neurotikus,,.
Igaz, Sinopolinak van oka arra, hogy ne rajongjon Mortier-ért, mivel három évvel ezelőtt a belga a Der Spiegelnek adott interjúban tiltakozott az ellen, hogy Sinopolit nevezték ki a berlini opera zeneigazgatójává, noha még életében nem vezényelte Wagner tetralógiáját... Ezeken a személyi vitákon túl azonban Gerard Mortier, terveinek megvalósítása esetén, valóban komoly kihívást képvisel nem csupán a ,,zenei jet-settel,, szemben, amely természetesen ragaszkodik a maga méregdrága sztárjaihoz, mint afféle zenei státusszimbólumhoz, s nemcsak magukkal a sztárokkal szemben, akiktől elvárná, hogy ugyanúgy próbáljanak a produkciók kidolgozása során, mint a többi szereplő, de - és főleg - a nagy hanglemezgyárakkal szemben is, amelyek szintén érdekeltek a sztár-rendszer fenntartásában. (folyt.)
1990. augusztus 15., szerda 10:21
|
Vissza »
|
|
Dávid és a góliátok Salzburgban (2. rész)
|
Salzburg Karajan éveiben az új zenei produkciók ideális trambulinjává vált - a nagy német mester ahhoz is kiválóan értett, hogy a köztámogatást élvező fesztiválra kidolgozott produkciókat miként adja el a nagy hanglemezgyáraknak, amelyekben maga is érdekeltséggel bírt. Egy salzburgi lemezfelvétel Pavarottival, vagy Placido Domingóval, Leslie Normannal és a többiekkel: biztos befektetés. Mortier azonban azért indul csatába, hogy a kereskedelmi szempontokat alávesse a művészi program követelményeinek: szerinte nem kizárólag a fénylő énekes-csillagok fotóit kellene a kirakatba tenni, hanem a zeneszerzők, a rendezők, az alkotók képeit is. És így tovább.
Kérdés az is, hogy milyen kapcsolat marad a húsvéti és az augusztusi fesztivál között. Az előbbi a néhai Karajan magánvállalkozása volt, de programját rendszerint magába foglalta az augusztusi, egyharmadában állami támogatást élvező ,,igazi,, fesztivál is. (A húsvéti fesztivál vezetésére különben Solti Györgyöt kérték fel Karajan után).
A La Monnaie belga igazgatója tehát nem akármilyen kihívással érkezett Salzburgba. A belga zenei közvélemény szerint azonban Dávid és a góliátok nyílt csatáját kívánatos lenne elkerülni. Hanglemez-üzlet nélkül aligha működne ma már a nagy fesztiváli gépezet - viszont a zenei-üzleti megfontolásokkal szemben szükség van egy olyan ellenhatalomra is, amely nem ugyanezt a logikát követi.
Persze hogy ez sikerül-e, korántsem biztos. Elvégre Mortier még át sem vette a fesztivál irányítását Salzburgban, máris megkezdődtek ellene a támadások. +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. augusztus 15., szerda 10:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefon:
"A jövő héten szombaton megy a Sellő a pecsétgyűrűn c film a TV-ben és szombaton megy a Pokoli torony. Az lenne a problémám, hogy miért van egy héten belül 2 nagyon jó film, egész héten nincsen jó film csak szombaton és péntekem miért kell együtt tenni, lehetne-e a Sellő a pecsétgyűrűn II.részét esetleg későbbre tenni, - egész héten nincs jó film és péntek, szombaton a 2 film egyidően megy. Tudom, hogy csak hallgattják, de nem lenne rossz, ha tennének is valamit ... Lenne egy megoldás, mert átnéztem a Rádióujságot. Pénteken van az I. része a Sellő a pecsétgyürün-nek. Szombaton van a 3 órás film az l-esen 8-tól és közben a 2-esen 1/2 12-től a Sellő a pecsétgyűrűn II.része. Na, most mi lenne ha vasárnapra áttennék a Sellő a pecsétgyűrűn a Richard Claydermann Londonban c.műsorra és a Richard Claydermann szombaton lenne a film idején, az is egy óra. Minden probléma megoldódna. Pénteken lenne a Sellő a peosétgyűrűn, szombaton az l-esen a Pokoli torony, a 2-esen a Richárd Claydermann és vasárnap a 2-esen a Sellő a pecsétgyűrűn II.része."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|