Rendszerváltás és az MTI

	MSZMP-irányvonal
London, 1989. március 8. (BBC, Panoráma) - Miért bizonyult döntés képtelennek a Központi Bizottság? Erről Szente Péter, az Angol Rádió hírmagyarázójával, Pártos Gáborral beszélget. - A párt vezetősége már hónapok óta mondja, hogy a belső vitákat le kell végre verni, egységet kell teremteni. A február 10-iki ülés előtt Grósz Károly arról beszélt, hogy ennek a személyi következményeit is le kell vonni. Nos mit is? A tegnap beterjesztett rövidtávú akcióprogramot is visszautalta a szerkesztőbizottságnak. Miért ez a látszólagos tehetetlenség? - Én úgy látom, hogy ez a látszólagos de talán valóságos tehetetlenség ez tulajdon éppen annak következménye, hogy különböző személyes ellentétek, politikai platformok, viták továbbra is léteznek a párton belül, sőt valamelyest fel is erősödnek. Azt talán el lehet mondani, hogy mondjuk a párt sztálinista, keményvonalas irányzata eléggé meggyöngült az utóbbi hetek, sőt hónapok folyamán. Berecz János tegnap arról beszélt, hogy az utóbbi hetek folyamán háromezren léptek ki a pártból, és azt hiszem a legvalószínűbb feltevés erre az lenne, hogy a régi irány képviselőinek nem tetszik például az 1956-os események új megítélése, mint népfelkelés. - Sőt Berecz még arról is beszélt, hogy nem csodálkozna, hogyha ezek az emberek egy új balos, balodali pártot alakítanának, és szerinte ez csak erősítené az MSZMP-nek a pozícióját. - Ebben majdnem minden bizonnyal igaza van, mert nem látom annak lehetőségét, hogy Magyarországon egy ilyen balos, dogmatikus, vagy kevésbé dogmatikus, de ilyen Kádár-irányzatú párt manapság, 1989- ben valami perspektívával is rendelkezne annak irányában, hogy valamilyen társadalmi támogatást élvezzen. Az biztos, hogy sokan vannak a pártbürokrácián belül, talán a különböző hatalmi szervekben, a munkásőrségben, akik nagyon szívesen csatlakoznának egy ilyen irányzathoz, de nem hiszem hogy az ő lehetőségűk valami rendcsinálásra, legalábbis a gorbacsovi időszakban, valós lenne. - Éppen ezért nagyon érdekes hogy Berecz János, akit nemrégiben megfigyelők a párt rend-szárnyához soroltak, most a szociáldemokrácia és reform kommunizmus ötvöződésének erejéről beszélt - dicsérőleg. Ez is mutatja, hogy milyen irányban fejlődne Magyarországon. - Ezzel teljesen egyetértek én is. Számomra az ő véleménye, illetve a magatartása, az a napi politikához igazodik. - Most mégis úgy tűnik, hogy a párt - annak dacára, hogy a reformszárny nyilvánvalóan egyre erősebb - képtelen valamiféle egységet elérni, aminek az is jele, hogy ezt az akcióprogramot végül is most vissza kellett utalni a szerkesztőbizottsághoz. Érdékes módon nem az történik, hogy a Központi Bizottság fogja újra megvitatni, hanem a Politikai Bizottságé lesz az utolsó szó. Mit jelent ez? - Először is ez azt jelenti, hogy ez a módszer a demokratizálódás és a mai demokrácia bevezetésére nem egy demokratikus módszer. Nyilvánvaló, hogy a Központi Bizottság, illetve az egész párttagság ha megtárgyalná ezt az akcióprogramot a teljes, illetve definitív változatában, ez egy több és nagyobb demokráciához vezetne. Ugyanakkor hozzátenném - és ez nagyon fontos -, hogy nehéz innen Londonból megítélni, hogy tegnap a Központi Bizottság miben értett egyet és miben nem. Ha valóban az történt, ami lehetséges, hogy nagyvonalakban Központi Bizottság elfogadta az akcióprogramot, és akkor most ezt visszautalja a szerkesztőbizottsághoz csak apró, nem lényeges változások megtételére, akkor elfogadható minden demokrácia számára az, hogy valóban a Politikai Bizottság döntsön végül is. - Mindenesetre különösnek tűnik, hogy ha ezek ilyen változtatások lennének, amiket esetleg itt feltételezel, akkor miért javasolta volna Berecz eredetileg azt, hogy újra bocsássák az egészet pártvitára? +++ 1989. március 8., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »