|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
MSZDP alapító tagok nyilatkozata
"1. A párt vezetését egy szűk csoport önhatalmúlag kisajátította,
ami úgy a párttagság, mint a közvélemény előtt visszatetszést
keltett.
2. A tagság és a működő Szervező Bizottság megkérdezése nélkül
diktatórikus módon főtitkár, valamint elnökség került felkérésre és
február 21-én eredménytelen kísérlet történt kinevezésükre."
BBC, Késő esti adás:
A kormány álláspontja a bős-nagymarosi erőműről
"Budapesti tudósítónk, Sally Ackroyd a következő jelentést küldte:
- Gyakori robbanásokat hallani a Dunakanyarban lévő Nagymaros
közelében, miután a munkások dinamitot használnak a félmillió
négyzetméter szikla folyóágyból történő kitermeléséhez.
Marosán György a kormány szóvivője ma olyan értelemben
nyilatkozott, hogy a munkát folytatják, amíg a parlament júniusban
ismét fontolóra veszi a vízlépcső építésének tervét. Hozzátette
azonban: a kormány úgy döntött, nem fognak visszacsinálhatatlan
munkálatokat végezni, ami azt jelenti, hogy a betonalapokat nem
rakják le."
|
|
|
|
|
|
|
- Vélemények Kádárról - 3. folyt.
|
Az jut eszembe, amit megcsinálhattunk volna, amit meg kellett volna csinálnunk, s amit nem csináltunk meg, mert nem volt módunk rá, az eltékozolt évtizedekre, az elvesztegett életünkre gondolok. Nem vigasztal, hogy utolérte a múltja, hogy fény derült árulásaira és hitszegésére, hogy a büntetéstől való félelem őrületében töltötte utolsó éveit, hogy megérte Nagy Imre és a többi kivégzett temetését. Nem vigasztal, mert ez nem teszi jóvá az elszenvedett veszteségeket. - Felolvassuk Solt Ottilia szociológus véleményét: - Ritkán érhettük meg, a kommunista világbirodalom alattvalói, hogy kommunista vezéreink politikai bukása megelőzte biológiai halálukat. Most egy ilyen ritka pillanat tanúi lehetünk. Kádár János legalább négyszer halt meg az elmúlt, valamivel több mint két évben, hiszen az első, kicsi halála talán akkor következett be, amikor a társadalmi szerződésben a beszélő csoport beírta, hogy Kádárnak mennie kell és erre a kijelentésre nem dőlt össze a világ. A második halála annál az értekezletkor következett be, amikor menesztették főtitkári funkciójából. A harmadik halála az elnöki tisztségből való felmentésekor, negyedik halála pedig Nagy Imre újratemetésének napján. Ez a végső halál, ez talán már az ötödik halál. Mit tagadjam, én nem siratom ezt az öregembert, bár méltatlan, hogy bizonyos elégtételt érezzünk, amiért eltávozott közülünk. Remélem, hogy hamar a hátunk mögött tudjuk történelmünknek azt a korszakát, amit az ő neve fémjelzett, és amin nem volt semmi, de semmi szeretni való. Attól félek, hogy méltatlansága ellenére még generációkon keresztül érezzük a kezenyomát a társadalmunkon, és attól is félek, hogy körülöttünk még a szomszéd országokban számos hozzá hasonló öregember ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és okozhat mérhetetlen károkat a társadalmának és az egész térségnek. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP Jurta Színházról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Tisztelt Szabad Európa Rádió! A HALLGATÓK FÓRUMA cimü adásukban elhangzott egy-két hozzászólás a magyarországi változásokat illetően, hogy beszélni, szervezkedni szabad, sőt politikai bizottsági tagok olyan kijelentéseket tesznek, amelyért egy-két évvel ezelőtt izgatás cimén börtönbüntetés járt. Ezzel párhuzamosan az ÁVH jogutódja a Mosonyi-utcában és a parlamentben gondos levélfelbontogató tevékenységet folytat. Szeretném ha egy műsort szerkesztenének a diktatúrák provokációs trükkjeiről. A későbbiekben biztos hasznát fogja venni a magyar társadalom. Ez a probléma elkerüli a figyelmüket, miért? Egy példa: ott voltam a varsói felkelés évfordulójáról megemlékező tömegben. Egy fiatal, sportos testalkatú civil gyors hely változtatások közepette hol a rendőröket, hol a rendszert szidta, igaz nem elég kitartóan. Majd - mivel senki nem követte példáját, - beállt a rendőrsorfalba, oda ahonnan küldték."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|