Rendszerváltás és az MTI

	A hét két kérdése
1./ Mi lesz Kabul sorsa? Nemrég még magabiztos nyilatkozatokat adtak az afgán ellenzék képviselői. Az egyik pesavari afgán ellenzéki vezér azt hangoztatta, hogy május elején már Kabulból irányítják majd az országot. Hasonlóképp fogalmazott egy amerikai külügyi tisztségviselő, aki szerint ,,az afgán kormány olyan épületre hasonlít, amelynek hiányoznak a tartógerendái,,. A kormányellenes erők bíztak abban is, hogy rövid időn belül beveszik Dzsalálábád városát, amely azonban már három hete állja az ostromot. A kabuli kormányzat helyzete valóban nem irigylésre méltó, hiszen a megbékélés politikája kevés sikert mutathat fel, de a mudzsahedek önhittségét sem igazolja a valós helyzet. Kabul ugyanis egyáltalán nem hasonlít egy ostromlott városra, a kétmilliós lakosság nem gondol a menekülésre, s védelme nyugati jelentések szerint is szilárdnak mondható. A fővárost három különleges védelmi gyűrű óvja, s mintegy harmincezer kiképzett aktivista áll harcra készen, hogy segítse a kormányalakulatokat. A kabuli kormányzat egyik tisztségviselője bizakodóan szólt a kormány helyzetéről is. Noha a kenyérért sorba kell állni, de gyümölcs és zöldség bőven kapható. A kemény tél igencsak próbára tette a lakosságot, azonban - mint Mohammad Hakim polgármester kijelentette - ,,senki sem fagyott meg, senki nem halt éhen,,. A Kabultól 150 kilométerre fekvő Dzsalálábádban merőben más a helyzet: ott hetek óta rendkívül súlyos harcok dúlnak. A repülőtér többször gazdát cserélt, s a Pakisztánhoz közeleső városba vezető utakat általában az ellenzéki fegyveresek tartják ellenőrzésük alatt. Az igazi áttörésre azonban a mudzsahedeknek sincs reménye, mivel nincs nehézfegyverük, amely a város bevételéhez szükséges lenne. A Dzsalálábádban zajló harcok látványosan igazolják azt a moszkvai álláspontot, hogy a polgárháborút nem a szovjet csapatok jelenléte okozta. A szovjet haderőt ugyanis már kivonták, de a testvérgyilkos háború nem fejeződött be. A szovjet bevonulás körülményeivel kapcsolatban egyébként a héten Eduard Sevardnadze figyelemre méltó sajtónyilatkozatot adott. A szovjet külügyminiszer feltárta, hogy a szovjet csapatok afganisztáni bevetéséről néhány vezető zárt ajtók mögött tartott tanácskozásán döntöttek. Az afgán ellenzéki fegyveresek jelenlegi harcának kilátásaival kapcsolatban is rendkívül tanulságos a nyilatkozat. Sevardnadze ugyanis rámutatott: ha szakértőket is bevontak volna, már akkor arra a következtetésre juthattak volna, hogy az afgán problémának nincs katonai megoldása. (folyt) 1989. március 24., péntek 13:14
Vissza »

	A hét két kérdése (2. rész)
2. Mit javasol Simon Peresz? Már nem zárja ki a független palesztin állam létrejöttét az az izraeli béketerv, amelyet az izraeli Munkapárt elnöke tett közzé a héten. Simon Peresz álláspontja élesen eltér az izraeli héják irányvonalától, hiszen a Likud párt mereven elzárkózik minden ilyen jellegű engedménytől. Jichak Samir hívei Washingtonban már egyre kevesebb támogatást remélhetnek, sőt, az amerikai kormányzat a PFSZ esetleges átértékelését sem zárja ki. A nyilvánvaló fordulatot jelzi, hogy Tuniszban szerdán újra kezdődtek a PFSZ megbízottjának és az Egyesült Államok nagykövetének tárgyalásai, amelyet a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetői szeretnének magasabb szintre emelni. Az izraeli kormányfő a hét elején a Purim zsidó ünnep előestéjén elhangzott beszédében történelmi példát hozott fel állásponja védelmére. Azt fejtegette, hogy a palesztin állam ugyanolyan fenyegetést jelent, mint annak idején, két és félezer éve a perzsa veszély volt, a PFSZ pedig szavai szerint egyenesen a nagy cselszövőhöz, a legendás Hamanhoz hasonlítható. Nincs már azonban ezen a biblikus véleményen az izraeli titkosszolgálat sem. Éves jelentésében a titkosszolgálat rámutat: nincs a PFSZ-szel való tárgyalásnak semmilyen alternatívája, nincs a PFSZ vezetőségén kívül más szóba jövő tárgyaló partner a megszállt területeken. Ezt az álláspontot vallja mind a három szolgálat: a hírszerző Moszad, a belbiztonságért felelős Shin Bet és a katonai hírszerzés is. Simon Peresz minden valószínüség szerint ezeket a jelentéseket is figyelembe vette a héten közzétett béketerv kidolgozásánál. A tervezet előirányozza, hogy a felek egyéves tűzszünetet hírdetnének, tehát a palesztinok felfüggesztenék az Intifádát, a megszállt terletek lakóinak felkelését. Ezt követően kezdődne nemzetközi békekonferencia, méghozzá az 1973-as genfi modell alapján. Nagy a változás a PFSZ politikájában is, amióta Jasszer Arafat elismerte Izrael létét, és elitélte a terrorizmust. Egyúttal gyengült azoknak az arab országoknak a helyzete, amelyek a hajthatalna szembenállás vonalát támogatták. A PFSZ és az Egyesült Államok tárgyalásai azonban még ,, gyermekcipőben,, járnak, s már ezeket a kezdeti alacsony szintű kontaktusokat is hevesen támadták Izraelben. A helyzet azonban gyökeresen más, mint 1973-ban volt. Erre a megváltozott helyzetre választ jelenthet Simon Peresz béketerve, amelyet egyébként áprilisban, washinghtoni útja során is magával visz. +++ B. Walkó György MTI-PRESS 1989. március 24., péntek 14:07
Vissza »