Rendszerváltás és az MTI

	Mindenki?
Fényesre suvickolt közhelyünk: öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nosza, rajta Folyik a csapból a kissé klóros, de azért ivásra alkalmas víz, van belőle elég. Képletesen szólva: néha úgy tűnik, mintha a pohár hiányozna... Az egyik vidéki város pártbizottságának panaszirodájában idős elvtárs jegyzi sorra a panaszokat, majd szünetet tart - és panaszkodni kezd. Örül, hogy mernek beszélni az emberek, nem bánja, hogy csupán a sérelmeikkel van dolga, elfogult véleményekkel, elhamarkodott megállapításokkal, szubjektív indulatba csomagolt objektívitással. Őt inkább az akasztja meg a jegyzetelésben, hogy nincs nevük a panaszoknak. Neki a "mindenki" panaszkodik. És ezt az anonímitást nem kedveli. Még akkor sem, ha igaznak bizonyul a kritika, visszásságok garmadát fedezi fel a vizsgálat. Még akkor sem, ha ő is tud olyan esetről, amikor megütötte a bokáját a bejelentő. Mert eleget beszélünk a vezetők felelősségéről, s amennyiben ezt komolyan vesszük - vegyük komolyan a bíráló felelősségét is Ne lehessen a vakvilágba rágalmazni, kritizálni, feljelenteni, leveleket írni - az intrika ugyanis legalább annyira gúzsba köti a vezető kezét, mint a fantáziátlan kényelmesség. "Kevés az olyan panaszos, aki meri vállalni, amit mond, aki a nevét adja a bejelentés mellé. Az emberek szívesen adresszálnak, csak éppen a feladóvevényt hagyják üresen" - foglalja össze tapasztalatait az idős pártmunkás, majd hozzáteszi: lehet, hogy ez csupán régi reflex, rossz beidegződés, ám szerinte többről van szó - átestünk a ló másik oldalára, megtorlatlanul hagyjuk az alaptalan vádaskodást, büntetlenül lehet becsmérelni bárkit, haja szála sem görbülhet annak, aki légből kapott hírekből épít közérdekű panaszt. A vezető tehát úgy alhat jól, ha a légynek sem árt. Márpedig ártson a légynek Még akkor is, ha a légy pimasz és bosszút esküszik. Persze a dolog bonyolultabb... Mert "a mindenki" nem mindíg burkolódzik névtelenségbe, csak éppen úgy panaszkodik a közösség nevében, mintha lényegtelen volna a saját véleménye. Elszoktunk az egyes szám első személy használatától, mert korábban azt hittük, hogy ez ellenkezik társadalmi berendezkedésünkkel, a szocialista gondolkodásmóddal. (folyt.) 1989. március 24., péntek 11:49
Vissza » Folytatásokkal »