|
|
 |
|
 |
Magyar-román határ (2. rész)
|
Pénteken déli egy órakor újra megindult a forgalom Gyulánál
Varsánd, s ezzel Románia felé. Az MTI tudósítójának jelentése
szerint elsőként két francia újságíró, majd egy-egy svájci és
osztrák fotóriporter juthatott be Gyulavarsándnál a napok óta elzárt
Romániába. Románia felől az első órában csak nyugati kocsik érkeztek
Magyarországra, s nem tudni, hogy a román állampolgárok számára is
megnyílt-e a határ.
A határzár megszüntekor érkezett a varsándi román határállomásra
az az NSZK-ban élő család, amely rokonlátogatásról, az Arad melletti
Öthalomról Aradon át hazafelé tartva elsőként jutott át hazánkba az
ismét szabad határon. Mint elmondották, a diktatúra bukását
bejelentő rádió- és tévé-szózat elhangzása után Varsándnál a román
katonák táncra perdültek, a tisztek pezsgőt bontottak, velük, az
utasokkal pedig eddig nem tapasztalt kedvességgel bántak.
Az NSZK-beli, romániai származású német család az MTI
tudósítójának beszámolt az aradi helyzetről is. Pénteken Aradon
senki sem dolgozott, a sztrájk teljes volt. Az emberek péntek
délelőtt a város központjába igyekeztek a lakótelepekről, s a
főtéren hatalmas tömeg tüntetett a Ceausescu-diktatúra ellen. A
péntek délelőtti aradi tüntetésre sok temesvári gyalog, egy szál
gyertyával jött át. Az éjszakai kijárási tilalom ellenére Aradon
péntekre virradó éjjel a katonák enni adtak a tüntetőknek, s föl
akarták fegyverezni a népet. A virággal és gyertyával tüntető
aradiak a beszámoló szerint elutasították az ajánlatot, nem fogadták
el a katonáktól a fegyvereket. A csütörtök esti aradi tüntetésen a
diktátor és famíliája távozását, a kommunista diktatúra
megszüntetését követelték, és minden kezeügyükbe kerülő
Ceausescu-képet elpusztítottak. A csütörtöki aradi eseményekhez
tartozik még, hogy az üzemek e napon azzal rendelték be munkásaikat,
hogy katonaruhába öltöztetik valamennyit, ám a vérengzések miatt
immár a végsőkig felháborodott aradi munkások nem voltak hajlandók
átöltözni, megtagadták a kényszer-sorozást. (MTI)
1989. december 22., péntek 15:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|