|
|
|
|
Németh Miklós pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Németh Miklós pohárköszöntőjét, amely várhatóan szombaton este 20 óra után a parlamenti díszvacsorán hangzik el. Keretet később adunk, az anyag feloldásig
E M B A R G Ó S X X X Németh Miklós pohárköszöntőjében üdvözölte Helmut Kohlt és feleségét, valamint a kancellár kíséretének tagjait, kifejtve: Önök szeretettel várt és őszinte örömmel, tisztelettel fogadott vendégei hazánknak. A magyar kormányfő ezt követően emlékeztetett arra, hogy ez év október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. E dátum valóban mérföldkő és vitathatatlanul lezárt egy szakaszt történelmünkben, ám vitatható, hogy gyorsan jutottunk el ehhez az eseményhez. Ugyanis régen, 33 évvel ezelőtt vette e nép az első lendületet, hogy áttörje a köré épített korlátokat. Azt a lendületet megtörték, a szándék megbukott. A lángot hamu alá söpörték, a fályavivőket jeltelen sírba temették, az emlékezést bűnné nyilvánították. A nép hallgatott, de nem felejtett, a hamu alatt élt a parázs. A magyar történelem következő fontos állomásáról az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak nevezett reformról elmondta: jól indult, s talán éppen ezért nagyon hamar megfékezték. Azután újabb reformokkal kísérleteztünk, de azok is csak felemásan sikerültek. Csak lassan vettük észre, hogy közben nemcsak eladósodtunk, hanem múltunk több évtizedes hibái, sőt bűnei nyomják a vállunkat. Sokáig nem értettük, miért vall kudarcot a gazdasági szféra megreformálását célzó csaknem valamennyi erőfeszítésünk. Idő kellett, míg rájöttünk: a politikai rendszer változatlansága egyszerűen megbénítja a gazdaság megújítását célzó törekvéseket. De ez a felismerés még nem volt üdvözítő. A Brezsnyev-korszak alatt Kelet-Európa országaiban meggyengültek a reflexek, talán ennek tulajdonítható, hogy akkor sem mozdultak rögtön, amikor Gorbacsov ablakot nyitott, és beengedte a fényt az árnyékba borult térségbe. A magyar társadalom 1988 elejétől lendült dinamikusan mozgásba. Igazi változásokat akart, és már tudta, hogy ehhez a politikai szférában kell lényegi változásokat végrehajtani. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 19:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|