|
|
|
|
Nyílt levél az Amerikai Egyesült Államok, Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Szovjetunió magyarországi nagyköveteihez (1. rész) (OS)
|
1989. december 15., péntek - Mi, a Magyar Demokrata Fórum szolnoki szervezetének tagjai, felhívással fordulunk Önökhöz, illetve Önökön keresztül országuk kormányához, közvéleményéhez. E felhívás megírására az egyre aggasztóbb romániai helyzet, illetve az eddigi tiltakozások eredménytelensége késztetett bennünket. Minket magyarokat különösen érzékenyen érint, ami abban az országban történik, hiszen körülbelül 2,5 millió magyar nemzetiségű román állampolgár él jelenleg is Erdélyben. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán magyar-román ellentétről van szó, hanem az alapvető emberi jogok olyan mérvű megsértéséről, amely messze felülmúlja a dél-afrikait. Tudjuk, hogy kormányaink e témában többször felemelték a szavukat, sőt ezen túlmenően az Önök által, a ,,nagy conducátornak,, adományozott kitüntetések visszavételén is gondolkodnak. Azonban tartunk tőle, hogy ez újfent kevésnek bizonyul. A nagyhatalmakat - világpolitikai súlyuknál fogva - külön is felelősség terheli a világban zajló folyamatokért. Jelen esetben azonban ez a felelőség kettős, hiszen az I. világháborút lezáró békeszerződés ,,eredményeként,, elcsatolták Magyarország területének 2/3-át, közte tisztán magyar lakta területeket is. Azok az emberek tehát, akik a jelenlegi határainkon kívül rekedtek, nem a maguk akaratából nem tartoznak az anyaországhoz. Magyarország tudomásul vette a nagyhatalmak döntését. Azonban ugyanezen nagyhatalmak - Önök - kötelessége, hogy mindent megtegyenek az embertelen állapotok megszüntetéséért. Romániában már nemcsak arról van szó, hogy nemzetiségi iskolákat szüntetnek meg, megvonják a szabad munkahely, lakóhely választás jogát, lerombolják nemzeti múltunk emlékeit, hanem ezen túlmenően elteszik láb alól azokat, akik felemelik szavukat a rendszer ellen. Közvetlen életveszély fenyegeti például Sütő András írót és Tőkés László temesvári református lelkészt, akinek prezsbiter társát már orvul legyilkolta a Securitáte, a román Gestapó. Őket kettőjüket is csak a nemzetközi érdeklődés tartja életben, - ki tudja meddig - azonban milliók sorsát nem lehet egyenként figyelemmel kísérni. (folyt.köv.)
1989. december 15., péntek 12:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|