|
|
|
|
A Hajdú-Bihari Erdélyi Egyesület állásfoglalása (2. rész) (OS)
|
1987-ben, a brassói munkástüntetés után, november 17-én kiakasztott lakóházuk kapujára egy fehér kartont, amelyre azt írta:,,Szolidaritást vállalok a brassói munkásokkal,,. November 18-án egyik gyermekével Kolozsvár munkásnegyedében röplapokat osztogatott:,,Kolozsvári munkások, vállaljatok szolidaritást a brassói munkásokkal ,,. Másnap mindkettőjüket bevitte a securitate. Öt hétig tartották bezárva őket. Doinát 36 órán át étlen-szomjan tartva vallatták egyfolytában, és még hetekig alkalmazták vele szemben a pszichológiai sokk kiváltására alkalmas különböző módszereket. 1988-ban Doina három nyílt levelet írt különböző külföldi szervek (krakkói emberi jogi konferncia, Szabad Európa Rádió stb.) számára. Ezekben kendőzés nélkül szólt az otthoni viszonyokról, és felemelte tiltakozó szavát a falurombolás ellen. E levelek után mégjobban eldurvult a helyzet. Szeptember végén bevitték a securitátéra és megverték, majd november 16-án a rendőrségre, és újra megverték. Ettől kezdve teljesen elszigetelték a külvilágtól, olyannyira, hogy például a bukaresti angol nagykövetet, aki a külügyminiszter levelét kívánta számára átadni, durván bántalmazták. Ma szinte állandó jelleggel rendőr áll a háza előtt. Védtelenségük ellenére megnyilvánuló, rendkívüli bátorságot feltételező kiállásuk - amellett, hogy lelket önt és cselekvőkészséget ébreszt a néptömegekben - azért is fontos, mivel ma Romániában csakis az egyén kezdheti el az ellenállást amiatt, mert a csoportok, hálózatok szervezése szinte lehetetlen. Úgy éreztük és úgy érezzük, hogy a Nobel Békedíj adományozására történő javaslattétel olyan gesztus részünkről, amellyel tartozunk emberi nagyságuknak, a szabadságért, nemzetükért, népükért és tulajdonképpen az egész emberiségért vállalt áldozatos tevékenységükért. Úgy érezzük, hogy ,,össznépi penitenciát,, kell lerónunk az ,,elvtársak, ez a román nép belügye,, hangzású képmutató és hazug jelszavakkal való évtizedes azonosulásunkért. Őszintén bízunk abban, hogy e javaslat - és annak erősen valószínűsíthető realizálódósa - megmenti őket a zsarnoki rendszer atrocitásaitól, a pszichikai és fizikai jellegű megsemmisítéstől. Tisztelettel felkérünk ezért minden hazánkban működő pártot és alternatív szervezetet, egyházat és egyéb szervezett emberi közösséget - értve alatta a munkahelyi és lakóterületi közösségeket is -, csatlakozzanak javaslatunkhoz, és az erre vonatkozó állásfoglalásukat - összesítés és továbbítás végett - küldjék meg egyesületünk címére: (folyt.köv,.)
1989. november 7., kedd 17:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|