|
|
 |
|
 |
Árakról és bérekről Magyarországon - 1. folyt.
|
A népesség csupán 5-10 százaléka engedheti meg magának, hogy a
megélhetéshez nem közvetlenül szükséges termékeket vásároljon.
Mintegy 660 ezren élnek a legalacsonyabb elfogadható létminimum
szintje alatt. Egymillió kétszázezren nem rendelkeznek önálló
lakással- zúgják tovább a harangtornyokból a vészharangok. Nem
harangjáték, kakofónia ez. Egyre több a nyugdíjas. Napjainkban 2,5
millió, a lakosság egynegyede. Az 1950-es években Magyarországon
száz keresőre 12 nyugdíjas jutott. Ez az arány ma 100 és 50.
Az infláció, hivatalosan 15 százalék, őket érinti
legsúlyosabban, a 2 százalékkal emelkedő nyugdíjból élőket. E
szociális problémák egyidősek a gazdasági reformokkal. Sokak számára
új lehetőségek nyíltak, magánvállalkozások, második-, harmadik-,
negyedik állás.
De jóval nagyobb a másik csoport, a hátrányos helyzetűeké. A
nyugdíjasoké, a leépítendő iparvidékek munkásaié, a duplaterhet
viselő nőké, az egyedül álló szülőké, a szakképzetleneké. Teret nyer
a közgazdász-logika. A piaci mechanizmusok válnak uralkodóvó egy
szociális védőhálót nem ismerő rendszerben.
A magyar peresztrojka valószínűleg a közeljövőben még nem
kápráztatja el a világot növekedési mutatóival. Egy szomorú
növekedést kivéve, a nyomorét. Ennek mutatója nemcsak az egyre több
guberáló nyugdíjas könnyfacsaró látványa. A statisztikák is
beszédesek: 1980 és 86 között az újra elkövetett bűncselekmények
száma 40 százalékkal emelkedett. Kevesebb a házasság, több a válás.
A gyerekek 15 százaléka csonka családban él. Közülük kerül ki a
fiatalkorú bűnözők 43 százaléka.
A váláshoz kapcsolódó adatok még: a bűnelkövető férfiak 80, a
nők 75 százaléka elvált. 14 öngyilkos közül tíz bontotta föl
előzőleg házasságát. Szegénység és alkoholizmus. Európában a legtöbb
öngyilkosság és a legtöbb szívinfarktus a 30-40 évesek között. 20
éve egy magyar férfi várható életkora azonos volt egy osztrákéval,
azóta az utóbbi 5 évvel emelkedett, a magyaroké öttel süllyedt.
(folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|