|
|
|
|
Tojásgurítás, sibálás - húsvéti népszokások
|
1989. március 27., hétfő - Húsvéti régi népszokásokat elevenítettek fel hétfőn az ország sok vidékén. Dézsából öntözték a lányokat, asszonyokat a Rába-menti, a dél-hansági és a szigetközi falvakban a férfiak. Csoportosan látogattak a házakhoz, ahol pirostojással, sonkával, borral kínálták őket.
A Káli-medence egyik falujában, Kékkúton - ahol a táj szépsége sok művészt késztetett letelepedésre - életre keltették az egykori zöldág-járást. A korán kizöldült ágakból diadalívszerű kaput fontak, s azt végighordozták a falu főutcáján. A Badacsony környéki falvakban gyermekcsoportok egymással versenyezve ügyeskedtek: a fűbe elhelyezett hímestojásokat fémpénzekkel igyekeztek eltalálni. Somlón az idősebb borosgazdák pincenézőbe mentek. Sorra járták a szomszédok pincéit, s valamennyi borfajtát megkóstolták. A présházak körül megszemlélték a szőlőtőkék fakadását. A bakonyi falvakban a domboldalról gurították le a hímestojásokat. A Komárom megyei Hántán és Vértessomlón hasonlóan vetélkedtek. Azok győztek, akik a legmesszebbre gurították a tojásokat. Az idén is volt sibálás a Fejér megyei Pázmándon. A férfiak végigjárták a falu portáit és hajlékony fűzfavesszőből font virgáccsal megpaskolták a lányokat, menyecskéket. Vesszőzés közben tréfás rigmusokkal biztatták őket: legyenek frissebbek a következő hónapokban. A jókívánságaikért pirostojással, kortynyi itallal, sonkával, virgácsra kötött pántlikákkal kedveskedtek a sibálóknak. Emmausz-ünnepet ültek a baranyai nagyközségben, Bólyban a német nemzetiségi lakosok. Hangulatos népszokásuk - amelyet a Rajna és a Majna mellékéről hoztak magukkal a XVIII. században magyar földre települt sváb parasztok - a bibliai városra, Jézus és az apostolok vándorlására utal, de már régóta a tavaszköszöntés és a vendégbarátság szép ünnepe. Az ősi hagyományhoz híven a szőlőhegy lábánál levő Kellerdorfba - pincefaluba - mentek a bólyiak. Ott az emmauszi vacsora emlékére falatoztak, borozgattak, zenéltek, énekeltek és táncoltak. Később felkerekedtek a családok, s a pincesort végigjárva köszöntötték rokonaikat, barátaikat. Velük együtt ünnepeltek az ország más részéből s az NSZK-ból érkezett vendégeik is. (MTI)
1989. március 27., hétfő 16:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|