|
|
|
|
Grósz - Davos (2. rész)
|
Grósz Károly a továbbiakban hangsulyozta, hogy az európai államoknak a jövőben is tiszteletben kell tartaniuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük idegen törvényei. Szabad akaratukból választhatnak: együtt vagy egymás ellenében. ,,Magyarként és eurápaiként hiszem, hogy a 9O-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműködés értékeinek kell jellemeznie.,, A közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat könnyű előrehaldásra, de nem zsákutcában halad. ,,A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvésünket ,, - mondotta. Meggyőződésem, - folytatta a főtitkár - hogy a népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának is. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése politikai, társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet egy sok pólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai leszakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa gazdasági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. A polarizálódás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az elkülönülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kívülrekedőknek, hanem az egyes csoportoknak is. A protekcionizmust, a gazdasági szembenállást, a bizonytalanságot növelné, s veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa a stabil, kiegyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tiszteletben tartjuk. Őszintém kívánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése népeik boldogulását, s egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés meglévő korlátainak felszámolását segítse, - mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökölt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államainak partnerévé válni. /folyt./
1989. január 29., vasárnap 16:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A vezetők egy része nem akarta elfogadni a március 23-i választást. A tagság döntő többsége nem tartott velük. Általában „mini frakció”-nak nevezték őket. Szóvivőjük Bejczy Sándor volt, aki egy nyilatkozatban vitatta a március 23.-án megválasztott Intéző Bizottság legitimitását."
III/III jelentés FKgP/Magyar Nemzet cikkről egy oldal
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Hallgatva a tegnapi kommentárt, Berecz János nem más, mint a kaméleon meg a tengeri uborka közösüléséből megszületett kommunista hüllő Magyarországon ez a szó, hogy kommunista, kezd undorítóbbat jelenteni, mint az, hogy szar. /LETESZI./ NŐI HANG/ Miért kellett Elbert Jánosnak meghalni? és miért volt ilyen titokzatos körülmény, igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett öngyilkos és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon? Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|